If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

27. - Ez nem álom

Szombaton ebéd után anya a szobámból kirángat, elvisz fodrászhoz, még sminkeshez is, pedig a legtöbbször mind a kettőt ő maga szokta intézni odahaza. Fogalmam sincs mire ez a nagy felhajtás, hiszen nem az esküvőm lesz - mint azt mind a kettő kedves nő hitte, aki ezt varázsolta a fejemből -, sem pedig a jövőhét pénteki iskolai bál.

Persze ha már ott volt, akkor már a saját haját és sminkét megcsinálja, mert az elegancia fontos. Mint közben megtudtam, Harin nem tud jönni, mert valami javító vizsgája lesz hétfőn, arra akar tanulni, de fogalmam sincs, hogyan vette rá anyát, hogy megengedje, hiszen minden ilyen esemény kötelező számunkra.

Namjoon így ma este csak engem kísér majd, remélem azért senki sem fogja azt gondolni, hogy ő nem a bátyám, hanem mondjuk a barátom, mert a legutóbbi északi látogatáson egy idős hölgy a bátyámtól megkérdezte, hogy én vagyok-e a felesége. Mikor meghallottam, majdnem elkapott egy halálos röhögőgörcs.

Anya izgatott tekintettel méreget miközben a kocsi felé sétálunk. Természetesen iszonyatosan frusztrál és stresszel, mivelhogy nem szokott ilyen lenni egyáltalán. Valamit biztos tud, amit én nem. Jimin mondott volna neki olyat, hogy ez valami hatalmas puccos esemény lesz? Esetleg jön az elnök? Komolyan, már nem tudok mire gondolni.

- Haza kérlek - mondja JinHonak a nevelőm, mihelyst becsukjuk az ajtókat már a kocsiban ülve.

Az út szerencsére csendesen telik, bár nem anélkül, hogy anya nézzen. Istenem, ez egyre idegesítőbb lesz. Tényleg, már kedvem sincsen menni! Miért kell nézni? Úgy nézek ki, mint eddig mindig amikor smink van rajtam. Nem kell nagy felhajtást űzni ebből.

Bő tíz percen belül már a szobámba videochatelek a lányokkal, hiszen indulásik még két és fél órám van. Hwani szerint valami dögös, rövid, fekete ruhát kellene felvennem, mert azzal úgy néznék ki mint egy domináns szexistennő. Boora pont az ellenkezőjét támogatja persze, mit is gondoltam volna, ha nem ezt.

Végül háromkor leteszem a telefont, s elindulok zuhanyozni úgy, hogy remélhetőleg nem olvad le a fejemről ez a sok minden, plusz  a hajam nem megy tönkre a párától. Szerintem ez egy gyors öt perces tusolás lesz.

A fürdőmbe érve egyből a kabinba állok, mihelyst gyorsan lekaptam magamról mindent. A tusfürdőmet megfogva nyomok egy keveset a lila szivacsomra, s mosakodni kezdek, remélhetőleg ügyesen, nem pedig úgy mint a legtöbbször, mikor a hajamat sikerül belenyomni a vízsugár alá.

- Sannie! Gyerekem, remélem úgy zuhanyzol, hogy giga zacskó van a fejeden! - kopog be anya a fürdőbe pont akkor, amikor elzárom a vizet.

- Persze - forgatom meg a szememet a hülyesége miatt. Komolyan, kit nem idegesítene?

A behozott fehér színű fehérneműmet magamra kapom, a fogamat megmosom alaposan, persze a rúzsom emiatt távozik a számról, de semmi pánik, miután végzek újrakenem egy hasonló színnel.

Anya már bőszén dörömböl az ajtón, ugyanis szerinte ha sokat vagyok bent a meleg levegőn, akkor minden leolvad a fejemről, közben pedig semmi, még csak hasonló sem történt. Na, a rúzs kivétel!

- Itt vagyok már - nyitom ki, mihelyst felvettem a köntösömet. - Minek az a ruha? - mutatok a szülőm által behozott darabra. Anya legdrágább ruhája. Ezt viselte az esküvője előtti napján.

- Azt veszed fel! - mutat a személyes kérésre szabatott Dolce & Gabbana estélyi ruhájára. Eddig még azt sem engedte, hogy hozzányúljak a több milliárd wont érő ruhájához, most meg ő kínálja fel, hogy felvegyem? Te szent ég! Valami nincs rendben.

- Anya. Meg fogsz halni? - kérdezem cseppet sem viccelve, mire nyakon vág. - Au! - kapok az ütés helyéhez, miközben hallgatom a magyarázatát, ami arról szól, hogy megengedi hogy felvegyem, mert elég nagy vagyok hozzá. Oké, fura.