If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

11. - Vissza a normális kerékvágásba

Hétfőn az ébresztőm hangos jelzésére ébredek. Végre mehetek iskolába. A a szokásos reggeli rutinomat követően felveszem az egyenruhámat, végül a hajamat lófarokba kötöm. Ritkán hordom így a frizurámat, mert szeretem, ha kivan engedve, azonban most ehhez van kedvem. Az autóba pontban hétkor szállok be, mivelhogy előbb oda kell ma érnem mert az igazgató úrral fogok becsengő előtt beszélgetni a pár hónap - pontosabban másfél - esedékes iskolai bálra. Minden terv a nálam lévő mappába van, a rajzokkal együtt, úgyhogy már csak neki kell bemutatnom.

Tegnap este a csajokkal minden egyéb részletet a közelgő eseményről. Úgy döntöttünk, hogy a karamella színt pirosra, a barack színt pedig fehérre cseréljük. Igazából azért választottuk ezeket az árnyalatokat, mivel ez az iskola két fő színe, mi pedig idén már ballagunk különleges utolsó alkalmat szeretnénk. Lesz igazából bálkirály és királynő koronázás minden évfolyamból, a nyertesek pedig egy külön tánccal fognak kezdeni, ami tulajdonképpen egy egyszerű keringő. Azt pedig mindenki tud a jelöltek közül, mivel eleve feltétel a tánc a részvételhez.

Szóval a lányokkal úgy terveztük, hogy a tornaterem felét meghagyjuk táncparkettnek, közvetlen a színpad előtt, a zenekarhoz jó közel, a többi teret pedig körasztalokkal töltjük fel. A fel mentén végig - a táncérig bezárólag - jobb- illetve bal oldalon ételes, italos pultok lesznek elhelyezve különféle ínyencségekkel.

- Elnézést ahjumma, Lee igazgató urat keresem - lépek a titkárnőhöz, mihelyst a tanári részlegre érek. - Esetleg megtudná mondani, merre találom? A bállal kapcsolatos információkat szeretném leadni.

- Lee igazgató egy megbeszélésen van északon. Az igazgatóhelyettes asszony pedig beteg. Esetleg hagyja itt az anyagot nekem, majd én odaadom az igazgató úrnak. E-maliben meg  tudnak kommunikálni róla.

- Jó , rendben. Köszönöm - nyújtom át a mappát kedvesen mosolyogva, mire a titkárnő is mosolyogni kezd.

A tanári részlegről kiérve a folyosón azonnal a lányokat pillantom meg, kik felém tartva integetnek. Hwani kezében az a táska van, amit tőlem kapott tavaly a születésnapján, mikor Amerikába jöttek velünk nyáron. Hwani júliusban született, nyáron pont egybeesett a nyaralással, szóval a bulit Miamiban tartottuk.

Ilyenkor mindig bérelünk egy házat, vagy egy nevesebb hotelben megyünk, bár pár éve már az előbbi lehetősséggel élünk. Anya úgy van vele, hogy minek menjünk hotelbe, hogyha egy házban több lehetősségünk van. Gihwa szokott jönni velünk, bár csak akkor, ha főzni kell és nem hotelben szállunk meg.

- Szia Sannie - köszön először Boora, fél perc csúszással pedig Hwani is. - A portás mondta, hogy az tanári részleg fele mentél. Nem voltál kint, tegnap meg elfelejtetted mondani, hogy nem leszel a szokott helyen - szembesít, én pedig gondolatban fejbe csapom magam. Tudtam, hogy valamit elfelejtettem!

- Ne haragudjatok! Annyira bele voltam merülve a tervezésbe, hogy kiment a fejemből az, hogy elmondjam, reggel sietek be és csak annyit említettem, hogy találkozom Lee igazgatóval - vágok bűnbánó fejet, ám a lányok vigyorogva magukhoz ölelnek, mondván, hogy amúgy nem haragszanak rám, csak egy kicsit meg szerettek volna viccelni.

- Mondd, mi volt a dirinél? Mondott valamit? - tereli a témát Boora kedvesen, közben lehajol, hogy megkösse a cipőjét.

- Nem volt bent, de leadtam a mappát és majd küldök neki e-mailt - rántok vállat közömbösen, ugyanis a múlt évi gólyabálnál is ez volt a helyzet, de semmi baj nem lett belőle szerencsére. Megtudtuk szervezni.

- Ja, rendben. Apa mondta, hogy az oktatási hivatal tart gyűléseket a vizsgák miatt. Szerintem most beszélnek arról - rakja a kezembe a telefonját Hwani, majd mutatja meg a cikket, amit bizonyára az apukája küldött el neki valamikor. A lány szülei a politikában elég jártasak, az anyukája négy évig államtitkár volt, most pedig tudjuk, külügyminiszter lett. Hwani anyukája ha jól tudom háztartásbeli. A fejemből kihessegetve a gondolatokat kezdem el a barátnőm telefonján a cikket olvasni, ami miatt már a fülemet rágja, hogy olvassam már.

"Az összes Dél-Koreai iskola megkezdte az év végi tanácskozásokat, amit minden évben szokott tartani. A Ranglistát eddig Észak-Busan iskolája vezeti, a Bugjjog Gimnázium, azonban a vizsgaeredmények összesítése után lehetséges, hogy idén megint a Namjjog Gimnázium lesz az első. A Déliek képviselője, Lee igazgató a minap így nyilatkozott:

- Az északiak erősek, de a déliek annál inkább. A diákjaimban a versenyszellem tombol, a vizsgákon pedig minden résztvevő száztíz százalékot fog belevinni. Kim kisasszony a példa minden tanuló előtt, aki még soha, egyetlen jegyet sem kapott az ötösön kívül. Szín ötös átlaggal rendelkezik, ő a mi igazi fegyverünk. Az idén is harcolni fogunk azért, hogy nyerhessünk, viszont ha a Bugjjog Gimnázium elvinné előlünk a címet, még keményebben fogunk tanulni, hogy visszaszerezzük.

Úgy tűnik az igazgató mélyen hisz az iskolájába, ami közel négy éve küzd már eme csodás kitüntetésért. A hírek szerint, Kim Yeo-San és kis csapata segített az idős Lee GyukSonnak idáig juttatni az iskolát, mi hihetetlenül hangzik, hiszen mikor megkezdődött az a bizonyos tanév, a lányok mindössze tizenöt évesek voltak. Azóta pedig majdhogynem felnőttek, s az iskola szárnyal az ország élén kiemelkedő tanulmányi átlaggal."

- Nem is tudtam, hogy már április végén elkezdik a konzultációt - emelkedik fel Boora, aki hallgatta az eddigi hangos olvasásomat a cikkel kapcsolatban.

- Mert nem is - rántom meg a vállam. - A kémia labortársam mesélte egy hónapja körülbelül, hogy az ottani igazgató június elején már nyugdíjba megy, de a vizsgáknál még itt akar lenni, szóval muszáj volt előrébb hozni. A vizsgák május közepétől lesznek egy héten át, a bál május végén, a ballagás június első hetében. Kivételesek vagyunk, mert nekünk már a vizsgánk maga az érettségi, nem pedig egy jegyet kerekítő eredmény.

- Azért félek... Érettségi... Jövőre már nem ide fogunk járni. Ráadásul Hwani csak Európai egyetemeket jelölt be! Hogy fogunk így találkozni? - kezd el Boora pánikolni, mire kuncogni kezdünk rajta. - Most mi a baj? - háborodik fel, közben idegesen a csípőjére teszi a kezét.

- Nem Hwani jelölt európai egyetemeket, hanem Hwasa, az én osztályomból. Hwani szöuli és daegui egyetemekre adja be a jelentkezését.

- Ó - böki ki, majd egymásra nézve mind a hárman nevetésbe törünk ki.

A csengőszó szakítja félbe a nagy kacajunkat, azt követően pedig a csajoktól elköszönve indulok el a szekrényem felé, hogy a matek cuccomat kikapva onnan már rohanhassak is az órámra. A nagy sietségnek köszönhetően éppen csak betudok csusszanni a tanárnő háta mögött a terembe, így kifújva magamat lepakolok az asztalra.

A padtársam kedvesen üdvözöl, én pedig viszonozom egy mosollyal. Mint osztályelsőként kötelességem a tanárnőnek jelentést tenni, ezért kisétálok hozzá, elmondom a hiányzókat, illetve a házi feladatot felírom a táblára, mit megköszönve kipipál, miszerint helyesen oldottam meg.

A hiányzásom ellenére is tökéletesen teljesítek, ezt kapd ki Jimin!