If everything were different (Jimin ff.) [BEFEJEZETT]

18. - Soha vissza nem térő lehetőség

Másnap mihelyst apa tudomást szerez a tegnap történtekről, még a kérésem ellenére is felhívja Jimin apukáját, hogy megköszönje neki a fia rendességét. Tegnap este Jimin gyalog kísért az otthonomig, közvetlen az incidens után. A lányok Hwani apukájával mentek haza - mint kiderült, a bátyám lelépett a barátaival -, viszont mivel én pont a másik irányban lakom, kedvesen visszautasítottam volna az ajánlatot, csak erősködött. Pedig túl sok fáradtsággal járt neki kitérni hozzánk. Ráadásul ha ez nem lenne elég, apa reggeli közben jelenti be, hogy délután meghívást kaptunk egy hajókázásra, illetve... yachtozásra, ha ezt mondják így. Nem is tudtam, hogy Parkéknak van ilyen járművük is. Nekünk miért nincs?

- Négykor indulás, fürdőruha kötelező, de nem mehettek bele a tengerbe - szólal meg végezetül, azonban én, valamint mindkét testvérem már a lépcső közelében járunk, hiszen jól laktunk.

- A társalgóban találkozunk - válaszol Namjoon, aztán már fut is fel, s pillanatokkal később a szobaajtajának a csukódását lehet csak hallani.

Pontosabban amúgy fogalmam sincs miért jött haza, hiszen az egyetemen egész jól elvan, sőt, egyáltalán nem szokott panaszkodni azzal kapcsolatban, hogy valami nem lenne rendben. Lehetséges, hogy azért jár haza, hogy találkozhasson valakivel? Esetleg csak hiányzunk neki? A bátyám mindig érzelmes, bár ezt a legtöbbször nem mondja ki, azért a cselekedeteiben megmutatja. Mivelhogy most kezdett az egyetemen, van még négy éve ezzel együtt, aztán beszáll a családi bizniszbe, apa pedig azt a feladatot fogja neki kiadni, hogy alapítson családot.

Sokszor összevesztek már amiatt, mert a családfőnk akar neki egy lányt találni, akit elvehet feleségül, viszont Namjoon ragaszkodik ahhoz, hogy ne érdekházasság legyen. Mikor nemrégiben apa felhozta neki a témát, Nam azt mondta, hogy igyekszik figyelembe venni az ő igényeit is, így próbál magának egy hozzánk hasonló társadalmi rétegben élő hölgyet választani, viszont ha nem sikerül, akkor nem szidhatja meg érte.

Természetesen a szüleim belementek ebbe, hiszen ők sem azt akarják, hogy a bátyámnak rossz legyen, sőt, a testvérem elég tisztelettudó velük szemben, úgyhogy egy rossz szava sem lehet rá senkinek. Apa nyomdokaiba fog lépni, ez már biztos, én pedig úgy vélem, hogy a nagynéném divatcégét fogom megörökölni, amit igazából Jisol néni anyunak akar adni, ő viszont nem tudja irányítani, ezért valószínűnek tartom, hogy bennem gondolkoznak, ha már szóba hozták előttem.

A szobámba kanyarodva szinte egyből írok a lányoknak, hogy délután mégsem tudunk beszélni, ugyanis Jiminékkel kell lennem. A chatbe egyből izgatott kérdéseket kapok, miszerint mikor, hol, miért leszek velük. A barátnőim tegnap eléggé felfújták a "Jimin hazakísér" dolgot. Az én kis belátásom után még jobban elkezdték mondani, hogy szerintük mi össze fogunk jönni, meg még egyéb barátnős dolgokat. Tegnap csak úgy jöttek az üzenetek miután hazaértem! Lassan kezdek félni, hogy minden nap ez vár majd rám.

Természetesen válaszolok az üzeneteikre az ágyra leülve. Ruhát kell választanom, de sürgősen. Apa azt mondta, hogy fürdőruha kötelező. Te jó ég! Ezek szerint én Jimin felsőtestét is látni fogom ma? Vissza lehet mondani a meghívás elfogadását? Vagy ehhez már túl késő?

Rögvest leteszek mindent a kezemből - a telefonomat illetve egy díszpárnát -, aztán egyenesen a gardróbom felé igyekszem, hogy kiválasszam az öltözékemet. Mivel már elég meleg van, ráadásul egy yachtra megyek ezért szoknya mellett döntök. A fürdőruhám piros, így valószínűnek tartom, hogy a fehér ruhám nagy figyelmet fog kelteni.

Egy kisebb táskába bepakolok minden szükséges dolgot, hiszen amíg csak tudok a napon leszek, hátha kapok egy kis színt. A családom alapjáraton nem hófehér bőrrel rendelkezik, inkább ilyen kreolos hatást kelt. Szeretjük ezt még inkább kihangsúlyozni. A lányokkal szerintem elég sok időt elbeszélgettem írásban, hiszen apunak a kiabálása arra ad okot, hogy bizony idő van, menni kell. Mindent magamhoz kapva már rohanok is le a lépcsőn, mivelhogy apu szó szerint a késés gyűlölője. Inkább egy órával előbb ott van, vár akár fél órát is, csak ne késsen egy másodpercet sem.