A gonosz kis ördög (1. rész)

Rab

 Ébredésemkor furcsa érzés fogott el. Mintha valami nem stimmelne. A szagok meg a hőmérséklet elütött attól, amihez hozzászoktam.

Kinyitottam a szemem és egy fémből készült plafont láttam. Szemhéjam felcsapódott, ahogy felső testem is.

Ülő helyzetben végig pásztáztam a helyet. Egy hangszigetelt börtönben voltam (tudom, hülyén hangzik, de van ilyen). A falak fémből voltak és az ajtón üveg volt, sőt azon még rács is, de ezek is csak az ajtón egy és apró. Én egy matracon voltam. Fehér párnám volt és egy piros takaróm. Mi a szar?

Hirtelen a nagy fémajtó hatalmas nyikorgással meg recsegéssel kinyílott és belépet egy kedvesen mosolygó Tord.

- Szia, Tomi. Bocsi, de nem voltam benne biztos, hogy nem akadsz ki így amíg meg nem érted mi a helyzet addig gondoltam jobb ha itt leszel. - mondta. Mosolya már bizonytalan, kétségekkel teli volt. Kezét felém emelte, hogy arcomat megfogja, de elütöttem.

- HOL VAGYOK? - kérdeztem szinte ordítva, gyilkos pillantással. Most komolyan elrabolt és azt várja, hogy nyugodt legyek. Ennyire még ő sem lehet hülye. Ijedten meredt rám.

- Nem vártam, hogy azonnal megértsd.. - mondta tarkóját vakarva.

- MI AZ, HOGY MEGÉRTSEM?! AZT HOGY ELRABOLTÁL?! KÉPZELD ÉRTEM! – kiabáltam. Hagytam hagy áramoljon szét testemben a harag meg düh, mint a méreg. Amit eddig tett velem.. azok sem voltak semmik, de hagytam.. mert kicsit élveztem... de ezzel most átlépet egy határt. Tűrőképességemnek vége szakadt.. sőt. minden jogom megvolt, hogy mérges egyek hisz biztos azért rabolt el, hogy megerőszakoljon, és ha azt hiszi, hagyom, hogy tovább manipuláljon és én ezt az egészet nyugodtan tűröm, akkor hatalmasat téved. Ha kell, szétharapom a torkát.. vagy attól fosztom, meg amit a legjobban szeret a testén ez a beteg fasz! Éktelenül dühöngtem.

- Tom..

- INKÁBB AZT MOND, MEG HOL VAGYOK!?

- A bázison..

- MI?

- Katonai bázis..

- MI VAN?!

- Figyelj Tom..

- NEM ÉRDEKEL! ÖNZŐ ÖRÜLT IDIÓTA VAGY! CSAK MAGADRA GONDOLSZ! GYŰLÖLLEK! - ordítottam. Szeme kibővült majd lassan ajtó felé lépdel. Kiment és becsukta az ajtót. Nem szólt csak elment, mint akinek meg kell emésztenie a dolgokat. Ilyen ijed fejjel még nem láttam, de nem érdekel. Elegem van belőle.. De most a legfontosabb hogy eltűnjek mivel ezek után nem fog csak úgy elengedni egykönnyen. Ha élni akarok, el kell tűnnöm minél előbb..

(ezen a héten ez az uccsó fejezet amit írok. Találkozunk jövő héten ^w^)