A gonosz kis ördög (1. rész)

Kint

 Egész nap a sötét szobában maradtam. Csak Tord pirítós rántottájáért nyitottam ki az ajtót, amit szobám előtt hagyott. Másnap nagyot sóhajtva keltem. A redőny még mindig le volt húzva.. Senki sem keltett vagy zavart... Egyrészről örültem ennek. Semmi kedvem nem volt Tord hülyeségeihez vagy bármi.. Másrészről.. Olyan fura ez a magány.. Csak én vagyok itt... Kicsit hiányzik, Edd-ék hülye feje.. Kicsit.. Vajon mit csinálhatnak? Mindegy..

Gyomrom hatalmasat korgott. Lehet eszek valami.. Milyen jó lenne pizza hmmm... De az tuti nincs..

Halkan kinyitottam az ajtóm. Vajon hány óra lehet? Csuktam be magam után az ajtót.

Senki sem volt a folyosón. Nem igazán éreztem túlságosan biztonságba magam a bázison tekintve, hogy rab vagyok.. Vagy voltam... és mellesleg egyszer meg lettem kergetve. Ja.. Tom leves.. Hm... Remélhetőleg nem találkozom azzal a szakáccsal. Ahogy haladtam a folyosókon három katonát véltem felfedezni a fordulóban szerencsére elégé távol. Ééés persze, hogy egyikük Tord volt. Mintha épp parancsokat osztott volna ki a másik kettőnek.. De elég szomorúnak tűnt.

Elhalló tekintette rám irányult mire egyből felderült. Elkezdett felém közeledni, de én hátráltam. Na, még mit nem. Arca visszaváltozott. Egy keserű mosolyt adott majd sarkon fordult és távozott.

A két beosztott, vagyis Paul meg Patryk a jelenet után rám néztek me hát má nem volt kire rajtam kívül.

A hosszú hajú ide is jött hozzám.

- Szia, Tom!

- Csá! - intettem, szintén érzelemmentesen. A vasrag szemöldökű is ide jött, de csak figyelt.

- A vörös vezér biztos örül, hogy kijöttél a szobából!

- Biztos! - néztem oldalra vállat vonva.

- Éhes vagy?

- Jah..

***

- É.. és Paul majdnem neki ment a hattyúknak! – röhögtünk a sok asztalunk felé szegeződő szemekkel nem törődve. A sonkás szendvicsünk majdnem kieset tenyerünkből. Már könnyeztünk is.

- Naaa.. Az csak egyszer volt! – mentegetőzött a csirkehús melletti krumplipürét kotorászva villájával.

- De attól még vicces! - mondta Patryk és még egy hatalmasat beleharapott szendvicsébe pedig majdnem megfulladt tőle.

- Kösz! - vágta rá.

- Mi van veled? Régen sokkal vidámabb voltál.

- Ez az előtt volt mielőtt Tord..

- Khm.. Ezt majd később, jó?

- Miről van szó! - haraptam a szendvicsembe.

- Majd elmondjuk! Amúgy akarsz a lőtérre jönni velünk?

- Miért ne? - vontam vállat. Megkajáltunk utána elsétáltunk a lövészetre. A terem, úgy ahogy az összes többi szürke fémből volt. Jó pár katona gyakorolt a hatalmas helyiségben. Egy fekete, piros csíkkal ellátott fejhallgató biztosította, hogy ne legyek halláskárosult a végére. Elég izgalmas volt. Nem voltam túl pontos, de jól éreztem magam.

Meglepetésemre Paul-ék elég gyatrák voltak. Talán tőlem épphogy jobbak, de abban sem vagyok biztos..

Lassan éreztem, hogy kezdek kimelegedni, de nem törődtem vele. Koncentrálni kellet, de néha mégis elkalandoztak gondolataim. Főleg a tártöltésnél volt erre lehetőség. Miért ilyen velem. Miért álmodok ilyeneket. Most végre megnyugodhatok vagy jobban aggódnom kéne? Ajj.. Bárcsak bele láthatnék a fejébe... Habár lehet, jobban járok, hogy nem tudom.. Basszus milyen sok perverz gondolata lehet rólam. Tuti a sok hülye hentai miatt. Ennyi katonával simán elkaphatna és beöltöztethetne takarítónő ruhába... De.. Nem teszi...

- Tom! - kocogtatta meg valaki a vállam mire nagyot perdültem és majdnem fejen lőttem. - Csak azt akartam megkérdezni, hogy tartunk-e szünetet! - mondta Patryk a fejéhez szegezett pisztolyhoz képest nyugodtan. Kibiztosítottuk a fegyverünk majd a szekrényükbe leraktuk aztán leültünk egy padra, ami egy oszlop körül futott.

- Egész sokáig bírtuk! - mondta Paul egy nagyot kortyolva a flakonba.

- Jah! - tette ugyan ezt a másik.

- Jah! - mondtam majd egy nagyot kortyoltam a flaskámból.

- Mi a szar? - mondta Paul meglepetten.

- Te ilyenkor iszol? Mármint alkoholt?

- Jah! - kortyoltam ismét.

- És honnan van?

- Azt nem kell tudnod! - vágtam rá mire majdnem kieset a szemük.

- Háát jóó..

- És mi volt az amit Paul az ebédlőben felhozott? - kérdeztem.

- Hát az.. - kezdte.

- Figyelj Tom... - komolyodott el a hosszú hajú. - Tord nagyon maga alatt van a veszekedésetek óta.. Nagyon feszült.. És másképp reagál a dolgokra, mint amúgy.. Csak azt kérem, hogy beszélj vele.. Ne légy undok vele.. Vagy ne kerüld! Oké? Higgy nekem, semmit nem fog veled tenni!

- Heh. Hiszem, ha látom! - emeltem a flaskát a számhoz.

- Ha nem adsz neki esélyt, akkor nem is fogod látni!

- ... Jóó.. - forgattam a szemem. Miért kell elcseszni egy jó napot?