A gonosz kis ördög (1. rész)

Beszélgetések

 A szél hajamat piszkálta. A vasszörny a dobhártyám. Kicsit fájt már a fülem mikor végre a földre ereszkedett a jármű. Lassan tette le testét a kórház tetejére. Mindenki ki szállt. Egy köpenyes alak sétált elénk mellette egy ápoló.
- Köszönjük, hogy eljöttek. Most minden segítség jól jön!
- Nincs mit. Azért vagyunk, hogy segítsünk. Mi orvosok tartsunk össze. - mondta mosolyogva a már orvosi ruhában levő katona lány.
- Rendben. - mondta mosolya után majd elgondolkodva végig mért minket. Mikor hozzám ért kételkedni kezdet.
- Ő csak egy barátunk! - szakította meg gondolatait a nő. - Neki a városba van dolga így elhoztuk!
- Hm.. hát üdvözlöm fiatalember! - nyújtotta kezét. Kicsit meglepődtem hisz nem vagyok hozzá szokva, de kezet ráztam vele. Éreztem határozottságát az én bizonytalanságom mellet. - Rendben.. akkor gondolom, ön nem tervez a kórházban maradni! - mondta mire nemet bólintottam. - Rendben akkor elkísérem a kijáratig. Úgy is arra van dolgunk.
- Köszönöm! - mondtam. Szinte hallottam, hogy "jé ez beszél! Ilyet is tud?,,. Uff...
 A pilóta visszaszállt a járműbe majd azzal elrepült. Csak néztem, ahogy távolodik.. majd meg indultunk. Lementünk a lépcsőkön. A kórház előtt meg álltunk.
- Rendben kölyök. Akkor sok sikert! - mondta csípőre tett kézzel.
- Kösz! - mosolyogtam. Olyan vicces volt a stílusa.
- Szia.
- Helló. - intettem majd megfordultam. Irány a haverokhoz. Úgy mentem az utcákon, mint aki sosem járt itt pedig pont ellenkezőleg. Olyan jól eset újra látni ezt a helyet. Sosem hittem volna, de nosztalgikus volt. Ahogy a célom felé haladtam egyre idegesebb lettem. Mintha az idő lassabban telt volna. Az utcasorok mintha megnyúltak volna. Aztán megláttam. A sárga házunk magasodott előttem, még ha még csak a sarkát láttam mikor befordultam az utcába. Lassan elé sétáltam. Légzésem gyorsult. Szívem torkomban járt. Olyan rég vártam. Hiányoztak. Nem is tudtam mitől vagyok ideges hisz.. most ép barátaimmal fogok találkozni. Mi rossz történhetne?.. igaz?
 Oda sétáltam majd bekopogtam. Nem szolt senki csak lépteket hallottam majd Edd állt előttem kisírt szemmel. Amint meglátott kitágult szeme.
- Tom! - ugrott a nyakamba. - Hogy?... Annyira.. hiányoztál.. mindenhol.. de sehol se találtunk.
- Te is hiányoztál! - nevettem összefüggéstelen szavain. Szorosan öleltem magamhoz. Olyan jó volt újra látni.
- Edd. Itt a zsepi... Mi történt!
- Szia, Matt! - álltam lábujjhegyre, hogy a Kóla fiú feje fölött nézzek rá.
- Tim! - borult ránk így majdnem az utcára zuhantunk, de csak nevettem ezen. Mikor meg volt az egymásra borulás, és Matt-nek nem sikerült megborítania minket, utána bementünk végre.
- Pont rólad beszélgettünk! - mondta a macskás és leültünk a kanapéra. Én aztán balra Edd majd Matt.
- Tényleg?
- Igen. Nagyon aggódtunk!
- Hm.. - kicsit bűntudatom volt, hogy nem szóltam nekik, de tudtam, esélyem se volt rá.
- Merre voltál és.. merre van Tord?.. - kérdezte. Azt hiszem abban reménykedett, hogy nem Tord tett velem valamit... Talán még annál is jobban, hogy mi van vele.
- Hát.. ez hosszú sztori... Tord-nak.. el kellet utaznia és.. hát magával akart vinni.. hát meg is tette.. de elengedett! - mosolyogtam rájuk. Nem akartam, hogy Tord-ra haragudjanak. Ő most tényleg kedves volt velem.
- Ő engedett el?... De miért vitt el egyáltalán magával?
- Hát.. nem akart elveszíteni... De rá jött, hogy fontosabb a boldogságom! - mentettem gyorsan.
- Hm. - mosolyodott el. - Úgy látom nagyon megkedvelted!
- Mi? Dehogy is! - pirultam el.
- Ahaa...
- Inkább azt mond, mi van veletek! - vágtam el. Egyből fordult a kocka és most az ő arca kezdet rózsaszínt felvenni.
- Háát.. - fogta meg Matt kezét.
- Jártok?!
- I.. igen..
- H.. hogy?
- Hát.. umm... Mikor téged kerestünk...
- Ühüm.. szóval ilyen jó hatással van rátok, ha nem vagyok itt! Jó tudni!
- N.. nem dehogy is! E.. ez bonyolultabb!
- Mindegy is! Örülök nektek!
- Köszi! - mosolygott hatalmas örömmel.
- Mi történt? - kérdezte a gyömbér.
- Semmi Matti! - nevetett majd megfogta arcát és puszit, nyomot orcájára. Csak derültem ezen. Tényleg nagyon édesek voltak együtt. Nem tudom, hogy lehet kibírni egy nárcisztikust, de úgy tűnt Edd-et nem zavarta. Moondjuk most nem is tűnt olyannak. Azt hiszem jó hatással van rá. A végén még lesz memóriája is. Talán..
 Hirtelen Ringó az ölembe ugrott. Úgy megijedtem, hogy majdnem lerúgtam, de helyette csak megrezzentem. Csak ült és figyelt. Sóhajtottam majd megsimogattam fejét, amit lehunyt szemmel dorombolva díjazott. Mintha hiányoztam volna neki.. hát... ki tudja...
- Úgy látom Ringo-nak is hiányoztál! - mosolygott ránk Edd.
- Hát.. ki tudja!
- Biztos vagyok benne! - mondta lehunyt szemmel derülve.
- Hm.. kajálunk?
 Végre elmentünk enni. Pizza volt szóval nem panaszkodhatok. Sokat beszélgettünk a történtekről. Sajna nem mondhattam el mindent, habár nem is akartam, mivel a bázis titkos volt. Lehet Tord nem örülne neki. Erről nem beszéltünk.. mi mindenről beszéltünk?.. már nem is tudom.. a tériszonya.. az ereje... Vajon megköszöntem, hogy betakart reggel... Már nem emlékszem.
 Edd-ék sok mindent meséltek. Randin persze nem voltak hisz aggódtak.. habár a kis nyomozásaik gyakorlatilag azzá váltak. Ahogy kerestek mindig közelebb kerültek egymáshoz főleg mikor Matt Edd-et vigasztalta. Két őr miatt nem igazán haladtak és kezdtek kétségbe esni.. vagyis a kóla fiú.
 Kicsit idegesek voltak a hallgatásom miatt, de elfogadták.
- Majd elmondod, ha szeretnéd! Biztos sok mindenen mentél keresztül! - mondta Edd.
Nagyon kedvesek és megértőek voltak. Sokat nevettünk és megbeszéltük bepótoljuk az elmulasztott kalandokat. Nagyon jó volt végre ezekkel a hülyékkel lenni.
Végül este lefürödtem majd elvonultam a szobámba. A kis kék hátizsákra néztem, amit kaptam. Ami ott csücsült ágyam mellett. Végre megtudhatom, mi van benne. Kinyitottam majd bele vetettem magam.
 Találtam egy piros ruhadarabot. Kivettem és az égbe emeltem, aminek alja a táskát érte. Nagyjából a méretem lehetett és egy cetli volt rá ragasztva a közepén. "Ha hiányoznék ^w^,,. Arcomhoz szorítottam és mélyen bele szagoltam. Ez az ő illata... Szorosan magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy elpirulok és szemem kicsit benedvesedett. Úgy hiányzik.. olyan.. cuki.. kedves... Az ölembe raktam óvatosan és leszedtem a cetlit, amit éjjeli szekrényemre helyeztem. Ismét kotorászni kezdtem majd egy vaki-toki-t vettem ki, amihez egy papír volt, amin időpontok helyezkedtek.
- Ma fél 9-től 10-ig... - ránéztem fehér fali órámra. - Fél 10.. akkor.. - befeküdtem az ágyba és betakartam magam derekamig. Pulcsit magamhoz öleltem és lámpát lekapcsoltam. Az ablakon keresztül áramló fehér-kékes fények félhomályt adtak. Megálltam. Újra leellenőriztem az írást meg az időt. Sóhajtottam majd letéptem a cetlit és megnyomtam a gombot, ami kattanás hangot adott.
- .. Öhm.. Tord?
- Tomi?
- Szia. - mosolyogtam hangja hallatán
- Szia.. hogy vagy? Ugye eljutottál Edd-ékhez.
- Ühüm.. minden oké... Veled?
- Hát.. most egy dombon vagyok. Gyönyörű a naplemente..
- Elhiszem.. biztos nagyon szép..
- Bár csak itt lennél. Bárcsak láthatnád.. Magamhoz ölelhetnélek..
- Tooord! - szóltam rá.
- Nyugi, nyugi! - nevetett - Csak megölelnélek.. vagy az is zavarna? - kérdezte mire elvörösödtem. Nem zavarna.. sőt... De nem akartam még elismerni.. hiányzott.. mit kéne mondanom.. mit mondjak. Mit mondhatok...
- Te is hiányzol! - böktem kis.. nem volt sok?..
- Hm.. te is picim.. - mondta lágy hangon, amibe bele bizseregtem majd észhez kaptam.
- Mi az, hogy "picim,,?
- Bocsi, bocsi! - idegesen nevetett.
- Te vagy a törpe!
- Naaa..
- Jó, bocsi! - jutott eszembe.
- Ezt a törpézést tényleg abba hagyhatnád!
- Jó. Tényleg nagyon sajnálom.
- Cserébe, ha találkozunk, kérhetek valamit? - lelkesült fel.
- Hát öö.. de semmi durvát!
- Persze, hogy nem! Nyugi! Nem leszek durva~
- Toord!
- Ha, ha. Jó csak vicceltem! Nem kérek semmi durvát. Esküszöm.
- Oké.. akkor oké... - mondtam majd csend lett. Mit mondjak? Mi jár a fejében?..
- Bocsánat, ha túl perverz vagyok vagy valami.. nem célom, hogy megbántsalak.
- Semmi gond. Te ilyen vagy.. de legalább próbálkozol és ez sokat jelent.. tényleg.. köszönöm...
- Hm.. jó éjt Tomi! - mondta boldogan, de halkan lágy édes hangjával.
- Jó éjt! - suttogtam majd hallottam, ahogy kinyomja. Egy kicsit néztem majd letettem a földre. A szőnyeg részei nyomódását hallottam a nagy csendben. A hátamra fordultam és plafont néztem. Tényleg más volt. Minden más. Ő változott, amitől én is felé. Az idegesítő arca már kedvességet és melegséget tükrözött.. sóhajtottam majd oldalamra fordultam. Pulcsit szorosan öleltem illatát beszívva. Lehunytam szemem és elképzeltem, ahogy őt ölelem. Arcomon mosoly és erős pír jelent meg. Az álom végül el nyomot. Vele álmodtam..
(Ha végre meg érkezik a rajzpadom, kb. két hét, akkor majd ezt a részt megrajzolom. Ha valaki szintén szeretné művészi tehetségét villogtatni XD azt a megfogalmazást. Szóval ha valaki szeret rajzolni és van kedve hozzá akkor nyugodtan megteheti és küldje el nekem vagy saját könyvében és szól. Azt le rakom ide a fejezet alá és kis szöveget/üzit lehet hagyni ha valaki akar. Ha most nincs időd, de kedve igen akkor nyugi. Bármikor lehet küldeni. Amikor csak kedved van. Ja és amúgy bármelyik sztorimhoz ^w^. Olyan sokszor látom, hogy valaki kap olvasótól alkotás. Én is akajok 🥺😢)