Szedtem a lábaim, ahogy csak tudtam, ahogy azt is, hogy végzetem egyre közelebb van.
Ahogy jobbra kanyarodtam a fordulónál majdnem tovább csúsztam. Olyan gyorsan mentem, hogy alig tudtam irányt változtatni. Kezemet leraktam a földre nehogy elesek és elrugaszkodva mentem a következő folyosón. Hallottam Tord ordibálását mögöttem meg egy csomó bakancs gyors haladtát.
Az egyik ajtó nyitva volt és fény áramlott ki. Mintha nap sugarai, azaz a szabadulásom esélye lenne. El is vigyorodtam, de mielőtt a feltételezhető ablakhoz juthattam volna, katonák fordultak be. Mindannyiunk szeme kitágult, ahogy megpillantottuk egymást. Tudtuk.. Itt nem juttok át... De nem terveztem feladni. Gyorsan balra berohantam a szobába, hogy megcáfoljam közös gondolatunkat, gyorsan kitéptem a szellőző rácsát majd bevergődtem magam. Ezt a napot nem így terveztem...
...
Reggel amint a komi elment fél óráig a cellámba szenvedtem. Addig volt időm lenyugodni és egy tervet kiötölni. Végül valaki, belépet az ajtómon.
- Hoztam reggelit! - tette le unottan a tálcát, amin tojásrántotta volt. Én végig követtem a szememmel és mikor az előbb említetteket megtette én megfogtam az egyenruháját a nyak résznél. A fejét addig vertem teljes erőből a falba, amíg össze nem rogyott eszméletlen teste. Sóhajtottam egy nagyot mivel ez egy kicsit lefárasztott. Felvettem az egyenruháját majd egyből a kijárat felé indultam és igyekeztem a tekinteteket kerülni. Leehet, ezt jobban át kellet volna gondolnom. Gondoltam mivel össze visszakóvályogtam és rá jöttem, ha meg is találom a kijáratott, akkor sem fognak egykönnyen kiengedni. Nagyszerű Tom. Szintem már hallom, ahogy Tord azt mondja "klasszik hülye..
- Tom? - hallottam magam mögött mire automatikusan megfordultam.. Éés a kommunistával néztük egymást meglepetten.
- Hupsz?.. - gyorsan megpördültem és futni kezdtem. Ennyire még én sem lehetek hülye. Simán lelőhet, ahogy futok.. Csak ő lehet ilyen.. Basszus. Gyorsan egy kanyart vettem, hogy kitérjek tekintette és gyors léptei elöl. Kicsik a lábai, de elég gyorsan szedi őket.. Szerencsémre nem elégé.
- ÁLLJ MEG!!
- MAJD HA HÜLYE LESZEK!
- MÁR AZ VAGY TE VADBAROM!
- ROHADJ MEG!
- TOM! NE LÉGY GYEREKES! EZ EGY BÁZIS! MÉGIS HOGY AKARSZ MEGSZÖKNI!
- ÍGY - ordítottam majd ismét kitértem látószögéből. Már csak azt hallottam, ahogy megáll és frusztráltan sóhajt.
...
Hát.. Tényleg gyorsan összeszedte a katonákat. Gondoltam a szellőzőben kúszva. Rohadt komi.. Éés ez volt az utolsó gondolatom mielőtt lányos sikollyal leestem a szellőzőből egy fazék vízbe, amit épp most melegíttetek, a sok zöldség alapján leveshez. Szembe nézte a fekete hajú döbbent szakáccsal.
- Őőő... Húsleves? - tártam szét kezeim idegesen mosolyogva.. Hát nem díjazta viccemet. Megfogott egy bárdot. Kezét felemelte, hogy suhintson.
- ÁLLJ! - hallottuk valakinek a fáradt hangját az ajtóból. Oda néztünk és Tord lihegett körülötte egy nagy adag katonával.
- V.. vörös vezér... - dadogta az előbb még mérges meg bátor barátságtalan új haverom.
Én lábamat lendítve, a lábast felborítva a földön landoltam, mint egy macska és kirohantam a konyhából.
- TOM!
- TOORD! - kiáltottam még utoljára. Ismét teljes sebességemet használtam, de lábam a víztől csúszott így a kanyarnál nem álltam meg.. Vagyis, de... Mikor beleestem a szemétledobóba. Lányos sikollyal az igazán illatos hulladék közé estem.. - KI TESZ SZEMÉTLEDOBÓT A FORDULÓBA?? - sipítottam
- Szerintem ide eset be! - hallottam fentről.
- Tom te... - mondta a seggfej vezér. Gyorsan kikasszálódtam és egy sárga ajtón kilépve, kicsit lepukkantab, de ugyanúgy a szürke falu folyosókra jutottam. Sajna itt már nem futhattam sokáig eszetlenül, mert katonákba ütköztem.
- Ő AZ! A FEKETE SZEMŰ RAB! - ordítottam az egyik okos tojás.
Mivel nem láttam más menekülési utat és csak hárman voltak így nekik estem. A középsőnek neki rohantam így feldöntve a másikat is. Elkezdtem ütni a fejét a betonpadlónak. A vörös hajú okos tojás meg a szőke társa leszedet róla. Hátra rúgtam így pofán találtam az eddig karcolás mentest. Majd kigáncsoltam a szőkét, aki ismét hanyatt vágódott én meg ezt tetézve hasára dobbantottam sarkammal. A vörös még nyöszörgött mire torkára akartam lépni, de arrébb gurult majd felpattant és a falnak nyomott. Próbáltam elrúgni, de befutott a többi katona is kezemet a hátam mögé rántva megfogtak. Felnyögtem a fájdalomtól. A komi belépet és háta mögött kulcsolt kézzel, egyenes háttal lassan elém sétált és érzelemmentesen nézet le rám én meg görnyedten gyilkos tekintettel tekintettem vissza rá.
Idióta...
(És íme:
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Erre tök büszke vagyok mert kivételesen időben elkészült annak ellenére is hogy akkor készítettem mikor alig van időm.. Még kevesebb mint általában.
Nem a legjobb de szerintem nem vészes és látszik mit akar ábrázolni szóval ez a lényeg ^w^ .)
