A gonosz kis ördög (1. rész)

Cuki és perverz

Megmozgattam kicsit álkapcsom, ami a tegnapi óta fájt. Kicsit hülyén nézhettem ki a furcsa szájmozgásommal, de nem érdekelt. Egy A.K.-t tartok a kezemben (baszod. Ja. Ja hogy ezt nem mondta? Ooo☹️..).
Eszembe jutott Tomi-val a beszélgetés. Miután befejeztük a rajtaütéses hadműveletet utána az ebédlőben találkoztunk. Vagyis ő ebédelt egyedül én meg rá támadtam. Olyan cuki volt. Nyafogott a karja miatt. Nem akartam bántani, de törpének hívott. Utáltam, hogy alacsonyságommal piszkálnak. Tisztában vagyok vele. Nem kell mondani. Mégis a sok emlék.. de Tom-ot nem akasztottam fel még (O_O). Tőle még elviselem. Szeretem látni a mosolyát még ha idegesítésem miatt van. Dühít, de izgat. A mosolyától meleg bizsergés fut át testemen és szívem nagyot dobban. Megtölti a bennem lévő üreséget és azt szeretném, hogy mást is megtöltsön (majdnem cuki voltál Tord. Majdnem -_-').
- Uram? - szólt Patryk én meg felé fordultam. - A sereg készen áll!
- Értem! Induljunk! - mentem el mellette
- Igen is! - mondta majd csatlakozott hozzám.
Hatalmas felhők gyülekeztek, ahogy mi a sárga csapat bázisánál. Ahogy a bomba robbant a falak darabokban szétrepültek és emberek szivárogtak be elterelésképp. Ahogy a mesterlövészek szedték le az ablakok mellett futó pánikba eset ellenséges katonákat úgy a vörös szín kezdet gyarapodni. A sikítások, ordítások.. a vér szaga és a bombák füstje. Újra otthon éreztem magam.

***

- Szia! - léptem be a szobába. Tom a kinyitott ablak alatt ült. A függöny táncot járt és a hold lámpát játszott.
- Szia! - mondta szintén halkan és nyugodtan, fáradtan. Lassan mellé sétáltam és leültem.
- Milyen volt a napod? - néztünk magunk elé
- Jó! - felelte vállat vonva - Neked?
- Hm.. nosztalgikus!
- Hm.. az jó!... - dörzsölte karját.
- Ennyire fáj? - nevettem kicsit felé tekintve.
- Igen mert egy idióta törpe megharapott! - nézett rám mérgesen.
- Hé! - vontam össze szemöldököm.
- Mi az? De hát ez történt! - dobálta karjait haragjában furán gesztikulál.
- Bocsi! - mondta lágyan és gyengéden megfogtam karját és megpusziltam. - Nem akartam fájdalmat okozni.. - néztem oldalra szomorúan. - csak fájt, hogy törpének hívtál - engedtem el és keze lassan indult föld felé, de megállt - túl sok rossz emlékem van róla! - mondtam lefele nézve. Csak figyelt engem. Megvizsgálta karját mind egy tudatlan kisgyerek majd fejem felé hajolt. Szemem kitágult. Lágy puha ajkai homlokomhoz értek majd visszaült. Szinte kieset a szemem, ahogy a kis ártatlan Tomi-t néztem. Olyan aranyos volt.. de nem értettem. Megpuszilt. Miért? Csak most vettem észre, hogy elpirult. Nem volt hajlandó rám nézni. Fejét balra fordította. Kezét széttárta. Csak ültem ott egy ideig mikor rá jöttem. Kezeimet körbe vettem kis testén. Mivel ültünk, így nehezen tudtam ölelni. Éreztem neki is kényelmetlen mivel mozog, így ölébe ültem. Lábaim cuki csípője körül vittem. Lábait behajlította. Mellkasa mellkasomhoz simult. Karjai nyakam körül futott, így kis lapockáihoz, szárnykezdeményeihez simulhattak karjaim. Melegség jártát. Úgy szerettem a közelségét. Szerettem ezeket a pillanatokat. Tudtam, ha "valami történik", akkor kis hasa megérzi, így nem gondolhattam semmi rosszra.
- Ezt azért adom, mert nagyjából kedves vagy és múltadba tapostam, de ha bármit teszel, akkor a golyóid egy zászlórúdon végzi!
- He, he. Oké! - öleltem szorosabban vigyorogva és beleszagoltam nyakába, mire kirázta a hideg.
- Tord?!