A gonosz kis ördög (1. rész)

Távol

 Ahogy a szökőkút mellet sétáltam volt szerelmemmel.. Nem is tudom milyen érzések fogtak el. Az idő gyönyörű volt. A madarak csiripeltek, az emberek vígan beszélgettek szatyrokkal kezükben. Viharnak jele sem volt.. De mégis oly közel volt.. Hisz bennem dúlt... Szomorú tekintettel rá néztem és ő hasonló arckifejezéssel a földet nézte miközben rövid, világoskék haja szemét fedte így alig láthatóvá téve.

... Pár órával korábban

- Szia, Tom! Hogy vagy? - ült le mellém Patryk az ebédlőben.

- Nem jól! - piszkáltam a kajám a villámmal.

- Mert?

- Nagyon rossz álmom volt..

- Hm.. Akarsz beszélni róla?

- Nhem! - mondtam sóhajtva. - És te?.. Hogy vagy?

- Hát Paul-al sikerült megint tönkre tenni valamit így a vörös vezér kiicsit haragszik ránk. Paul épp azt hozza helyre.. - kezdet enni mintha ez a story már meg szokott lenne.

- Hogy-hogy nem segítesz neki? - kérdeztem ő meg gyorsan lenyelt egy nagy falatot, hogy válaszolhasson.

- Reggel kicsit későn keltem és így kihagytam a reggelit, hogy időben oda érjek. Egész nap ezen parázott és az, hogy kihagyjam még az ebédet is.. Phuuu. Ha láttad volna az arcát.. - nevetett. - Mintha az anyám lenne!

- Heh.. Ismerős érzés! - mosolyodtam el, de hamar el is tűnt. Vajon, hogy van, Edd?..

- Héj!

- Hm? - néztem a biztatóan rám mosolygó katonára.

- Figyelj.. Elmenni a barátaidhoz túl sokáig tartana.. De talán jót tenne neked a közeli városba kiugrani. Biztos fel derít egy kis szabadság. Nem túl jó csak a szürke falak közt.

- Hmmm... Azt hiszem, igazad van!

 Befejeztük az ebédet majd elköszönésnél mondta, hogy simán kérjek csak egy motort vagy autót. Abban van egy JiPiEs ami útba igazit. Megköszöntem majd meg is indultam.

 A nyüzsgést kizártam, ami a termekből jött eljutva a szinte üres folyosóra, amin haladtam. Hirtelen megláttam Tord-ot papírokkal a kezében kilépni egy teremből. Szeme táskás volt, arca gondterhelt. Szomorú szemeit a dokumentumokra szegezte. Becsukta az ajtót és mikor tovább indult volna, felnézet. Tekintetünk találkozott és meglepődve álltunk lefagyva percekig. Olyan rideg volt a viszony köztünk mióta ide kerültem, de most valami fura dolog jelent meg a légkörben körülöttünk. Nem tudnám megmondani, de valaki oda sétált a komihoz és mikor megszólította szemkontaktusunk megszűnt. Nem volt kedvem még ilyen ciki pillanatokra és beszélgetni se akartam vele így kihasználva az alkalmat elsétáltam.

 Miután elmondtam a vörös hajú fickónak, hogy ki vagyok, utána már vihetem is a fekete kis motort.

 Felpattantam rá és bukósisak nélkül már száguldottam is ki a nagy szürke helyiségből.

 A kapunál megállítottak, de ott se volt baj. Név aztán, szevasz, tavasz.

 Ahogy a friss levegő arcomba kapott és tüdőmbe jutott.. egyből egy kellemes nyugodt érzés járta át testem. Mintha a stressz leperegne rólam.

 Hiányzott még Edd. Hiányzott még Matt.. Na, jó ő nem biztos.. De a ház.. A régi idők...

 A szél fülem töveit vitte könnyeim majd a betonra repítette.

 Hiányzik még... De egyelőre ez is elég.. Kicsit most jobb. - gondoltam mosolyogva.

 A város sziluettjei lassan feltűntek. Minél közelebb értebb annál nagyobbnak tűntek az először hangya méretű épület hadsereg. Motorommal begördültem a behemótok közé és egy sikátorba elrejtve járműm indultam meg felfedezni az életet. Rengeteg kávézó és más egyéb üzlet volt. Zsebembe nyúltam és kockás pénztárcámba néztem.