A gonosz kis ördög (1. rész)

Érzelmek

.. a földön találtam magam... Pontosabban a tetőn fekve (ha a tanterembe lerakod a cuccaid, akkor is néha azt mondod, hogy a földre raktad).. Tord meg fölöttem magasodva.

- Mi képzelsz hova mész? - kérdezte haragosan. Hogy? Mi? Hogyan? - Kérdeztem valamit! - emlékeztetett - MEG IS HALHATTÁL VOLNA!!

- ÉS AZ TÉGED MIT ÉRDEKEL? - fakadtam ki - Majd szerzel másik..

- Mi az, hogy mit érdekel?? Te komolyan?.. Agh?! - hirtelen közelebb hajolt. Ha lenne szemem, akkor a mérges tekintette kiégetné. Éreztem leheletét.. - Emlékszel a megállapodásunkra? Mindjárt este!.. De azt hiszem, előre hozhatnánk az időpontot és mivel el akartál szökni dönthetnék helyetted~.. - vezette be kezét lassan pulcsim meg pólóm alá.

- M.. mi? Ne! - próbáltam meg ellökni kezét, de fejem fölé szorította azt a másikkal méghozzá a robot karjával és elkezdte nyakam harapdálni. (képzeljétek el ha ezt látnátok a szomszédotok vagy valaki háza tetőkén *ki néz az ablakon* - TomTord?..) - T.. Tord... Ne.. Ngh.. A tetőn vagyunk.. - nyögtem mire komoran felemelte fejét és szemembe nézet.

- ... Rendben! - kelt fel, felkapott engem a vállára majd, mint valami profi ninja bement velem a szobájába az ablakán keresztül nem foglalkozva azzal, hogy mivel magasabb és nehezebb vagyok nála aztán mikor megérkezett egyből ledobott az ágyára. - Na.. - térdelt fölém - Így már megfelel kisasszony?~ vigyorgott.

- Ne..

- Ugyan már Tomi - forgatta meg szemét majd közelebb hajolt - Élvezni fogod~

- De nem akarom! - lábadt könnybe a szemem - Mondod, hogy élvezni fogom de közben meg akarsz erőszakolni! TE NORMÁLIS VAGY? SENKI SE ÉLVEZNÉ EZT! - üvöltöttem. Tényleg nem sok kellet a síráshoz.. Csak egy pici amitől az a bizonyos húr, madzag elszakad...

- T.. Tom.. - sóhajtott majd leült a lábaimra és elfordította a fejét - Sajnálom... Én.. - ismételten nagy levegőt vett - Mikor először megcsókoltalak az.. Olyat éreztem, amit még soha senkinél.. Pedig sok emberel voltam - nevetett - de.. Te különleges vagy! - nézet rám - Mindig megszereztem azt, vagy amit akartam, de... Látom ez nem megoldás most.. Valamiért.. Fáj sírni, látni.. Mindenkinél leszartam, de.. Te... - mondta mélyen szemembe nézve. Láttam, hogy igazat mond.. De nem tudtam mit érzek.. És úgy tűnt ő sem.. Mindkettőnknek új volt az érzés.. De.. Vajon ugyanazt éreztük.. Vagy teljesen mást. Megfogta arcom mire egy bizsergés futott végig rajtam. Közelebb hajolt, de szájára raktam kezem.

- Ne.. - fordítottam el fejem.

- Ugyan Tomi - fordította vissza fejem - hagyd, hogy segítsek kideríteni mit érzel! Én se tudom pontosan, de így együtt kideríthetjük!~ - vigyorgott majd mélyen megcsókolt. Nem akartam... De élveztem valamiért...