A gonosz kis ördög (1. rész)

Tord...

 Másnap Tom Edd-ékel múlat, és délután közösen akarnak beszélni Tord-al, de ő épp csatába van. Mondani akar Tom-nak valamit mikor megszakad és csak sistergés és Tom kétségbeesett kiáltásai töltik meg a szobát úgy, mint könnyei arcát.
 Ahogy fény át sütött az ablakon, majdnem kiégetve nem létező retinám, arra kényszerített, hogy morogva, de fölkeljek. Felültem majd szemem-dörzsöltem. Ölembe néztem mire feltűnt a piros pulcsi, amit szorítottam magamhoz ölelve. Elmosolyodtam kipirulva. Beleszippantottam majd táskába rejtettem. Nincs kedvem senkitől hallgatni a piszkálódását ez miatt. Felöltöztem majd lecsúsztam a lépcsőkön.
- Szia, Tom!
- Szia, Edd. - mondta hasalva, a talajnak.
- Reggel van? - kérdezte fáradságomra utalva
- Eléggé! - tápászkodtam föl. - Mi a reggeli?
- Szalonna!
- Már megint? - sétáltam a kanapén ülő Edd mögé zsebre dugott kézzel.
- Mi bajod vele! - fordult teljes testek így karjai a háttámlán helyezkedtek.
- Seeemi! - forgattam szemem és elmentem kajálni. Beraktam a hűtőbe az ebédlő asztalon lévő tál szalonnát és fogtam müzlit. Kis színes kajákat egy pohárszerű tál tejbe raktam. Leültem az asztalra könyökölve unottan tartva bowling golyo fejem. Vajon mi van Tord-al? Mit csinálhat...
 Mikor befejeztem bementem a nappaliba.
- Na? Jó volt a szalonna?
- Ahaa..
- Tim! Unatkozom!
- Akarsz kártyázni? - kérdezte Edd. Leültünk hárman és a földön játszottunk. Bele vontak engem is mivel többen jobb meg hát elég sokáig voltam távol.
Matt egész sokat nyert. Nagyon meglepődtem.
- Nem csal? - néztem Edd-re.
- M-m. - ingatta fejét.
 Már bő két órája játszottunk mikor meguntam.
- Jól van! - dobta be a lapokat, amivel nyertem majd nyújtózkodtam össze kulcsolt kezeimet az ég felé emelve, nyüsszögve aztán felkeltem. - Nekem ennyi elég volt! - indultam zsebre dugott kézzel a szobám felé.
- Ne már! - nézett a bedobott lapokra Matt.
- Na és mi van Tord-al? - kérdezte a kólás.
- Háát. - torpantam meg tarkóm vakarva. - Gondolom jól.. vagyis reménykedem...
- Nem tudunk vele beszélni?
- Hmm... Pillanat! - rohantam fel. Lehoztam a vaki-toki-t meg az időpontokat. - Asszonya! - kezdtem el a cetlit olvasni miután leugrottam az utolsó lépcsőfokról és lassítva fojtattam az utat skacokhoz. - Most elvileg lehet hívni..
- Hívjuuuk! - csillant fel Edd szeme. Nevettem majd mosolyogva megnyomtam a gombot.
- Tord? - szóltam az eszközhöz közel hajolva. Mindenki körém gyűlt. - Tord? - kérdeztem újra mivel senki se reagált.
- Tom? - szólalt meg. Hangja fáradt. Lihegett.
- Úgy örülök, ho..
- Most nem alkalmas! - vágott le. Nyögött egyet.
- Tord?
- Tom most.. - nehezen beszélt.. aztán rá jöttem. Hallottam ordibálásokat, lövöldözéseket és robbanásokat.
- To..
- Nem érek rá! Megtámadtak!
- Mi?!
- Uram! Az ellenség.. - kezdte, de hirtelen megnémult. A lövöldözések közepette hallottam, ahogy teste földre esett. Szinte megfagyott a levegő a szobában. A tudat, hogy emberek halnak.. ott ahol barátunk van... Szívem szinte megszakadt. Egy rossz, szorongó érzés vette át testem felett az irányítást.. nem akarom elveszíteni...
- Tom gh... Figyelj.. nem tudom mi lesz.. és csak szeretném elmondani, hogy sajnálok mindent, amit veled tettem és szere... - hirtelen egy nagy robbanás vágta le és csak sistergést hallottunk.
- Tord..? - kérdeztem halkan. Senkin sem válaszolt. Az adás megszakadt - Tord? - a robbanás valószínűleg felrobbantotta a vaki-taki-t.. - Tord! - ami Tord kezében volt - TORD!! - emeltem meg hangom. - TOORD! TOOOORD! - kétségbeesett hangom megtöltötte az üres szobát, ahogy könnyeim arcom.
- Tom.. - mondta Edd gyenge hangon sírás közepette. Kezét vállamra tette.
- TOOORD!! - üvöltöttem tovább. Nem veszíthettem el. Nem tudtam elfogadni. Szükségem van rá.. szeretem...