A gonosz kis ördög (1. rész)

Szerelemből

(Na Terri? Elég gyors voltam ^w^. Kérlek az előtt írj kommentet mielőtt végig olvasnád 😅)
- Tord?! - tolt el mire térdére, combjára dőltem.
- Bocsi, bocsi! - mentegetőztem kezemet felemelve. Tehetek róla, hogy ilyen jó az illatod?
- Meg mondtam.. - próbált megütni, de megfogtam öklét. Látszott, hogy fáradt. Neki sem volt kedve a veszekedéshez. Inkább csak egója és ígéret miatt próbálkozott. Kezem erősen tolta. Erősebben, mint ahogy ütni akart, de mégis. Még magához képest is gyenge volt.
- Nem direkt csináltam! Csak vettem egy nagy levegőt.
- Az nem direkt, hogy szaglászod a...
- Ha akarod, elfordítom a fejem és akkor nem fordul elő többet. Így oké?
- Meg mondtam..
- Légyszi Tomi! - mosolyogtam rá fáradtan.
- Jóh! - sóhajtott oldalra nézve. Vidáman megöleltem szorosan, ami még Tomi is (na, de na). Fejem oldalvást érte vállat a falat nézve. Úgy akartam látni pirult arcán. Érezni ajkait. Hallani nyögéseit... De nem lehetett. Csak beértem ennyivel. Egyelőre ez is elég volt. Olyan boldog voltam. Szeretlek aranyom.

***

Puha... Meleg. Csak ő meleg. Minden fagyos körülöttünk. Ez az illat. Megmarkoltam a szövetet és nagyot szippantottam. Ez ő. Szemem lassan kinyílt és nyöszörögve emeltem meg fejem. Tom a falnak dőlve aludt. Nyugodt aranyos arca.. nyitott ajkai... Meg akartam csókolni. Érezni akartam... De nem tehettem. Mi lesz, ha felébred. Homlokom az övéhez raktam. Tudtam ezt se szabad, de... Néztem szemhéját, ami jellegzetességét eltakarta. Nagyot sóhajtottam. Majd felkeltem. Olyan jó volt a tegnap este. Nem akartam azzal elrontani, hogy zavarában ébredéskor lerúg magáról.
Lenéztem rá. Éreztem kicsit elpirulok. Olyan édes.. hirtelen kirázott a hideg. Karom kezdtem dörzsöli és a nyitott ablakra néztem. Gyorsan elmentem az ananász ágyához majd kockás takarót lekapva rá terítettem. Rá mosolyogta kicsit kuncogva majd kimentem a szobából. Nem kellet át öltöznöm hisz tegnapi ruhámban voltam.
Az ebédlőbe mentem ahol épp, hogy páran beszélgettek.
- Jó reggelt uram! - integetett lelkesen Méri meg félénken az előtte ülő rövid fehér hajú. Lila szemei tekintetem kerülték. Fogalmam sincs mi a neve. Nem beszélgetünk. Kuncogtam a lila hajún.
- Jó reggelt! Mennyi az idő?
- Hmm... - nézte karját - 5:12
- Phuu - vakartam tarkóm idegesen
- Hogy-hogy ilyen korán fent uram?
- Csak úgy!
- Hmm.. - mosolyodott el perverzül
- Törődjön a maga dolgával katona!
- Igen is! - tisztelget vigyorogva. Sóhajtottam majd bementem a konyhába. Elővettem kicsi bögrém majd elkezdtem a kávéfőzőt beüzemelni. Hallottam csoszogást mögöttem mire oda sandítottam. A szerelmem császkált fáradtan. Kuncogtam cuki reggeli arcán. Kócos haj, félig kinyílt szem. Arcán fanyarkás arckifejezés. Aww (hm.. és akkor én miért nem vagyok cuki? Én egész nap így nézek, ki csak fáradtabbnak tűnök. Nyeh. Nem fair T-T)
- Reggelt!
- Reggelt Tomi! - mondtam mire morgott.
- Kávét!
- Mindjárt kész! - vettel elő neki is egy bögrét. - Cukrot?
- Nem. Legyen keserű, mint az éltem.
- Oké! - nevettem. Kinyitottam egy ajtót, ami egy raktár szobába vezetett. Kihoztam onnan egy fa asztalt és két faszéket (🙂). Ezzel meg is volt a reggeli tornám. Még ha a robot karomat is használtam.
- Kösz. - ült le én meg betoltam neki (😏) a széket. Miután kész lett a kávé mindkettőnknek töltöttem majd sajátomba két kockacukrot dobva leraktam az asztalra. - Kösz! - kezdte el fújni.
- Azt hittem nem kávézol!
- Nem is.. de tegnap este túl sokáig voltam fent.
- Azé nem beszélgettünk addig! - mosolyogtam.
- Lehet, de én egy alvó perverz állat mellet nehezen alszom.
- Néztél alvás közben?~
- Neem! - vágta rá felháborodottan mire kuncogtam.
- Ahaaa...
- Na, látod? Erről beszéltem!
- Tudom, hogy szeretsz! ^w^
- Csak beképzeled komi.
- Nyem. :3 - mondtam mire sóhajtott.
- Hihetetlen vagy! Hogy lehet egy ilyen pöttöm ekkora nyűg?
- Naaa. Azt mondtad ezzel nem piszkálsz!
- Te piszkáltál!
- De üüü.. - szomorkodtam, de ő tipikus arckifejezést vágva csak nagyot kortyolt italába. Kis csönd állt be így elkezdtük végre iható hőmérsékletű kávét fogyasztani majd először aztán én felkeltünk és mosogatóba raktuk. - A tegnap esti Tomi-t jobban bírtam! - nyögtem ki végül.
- Én meg a rablás előtti Tord-ot.
- Még most is az vagyok! - fordultam felé - Csak már eszembe se jutna azt megcsinálni... Amúgy tényleg jobban bírtad. Akkor nem fogtam vissza magam! - vontam fel szemöldököm kétellyel mosolyogva mire ő elpirult több örömöt adva.
- Miért kell mindig zavarba hozni? - motyogta.
- Me vicces! - vigyorogtam
- Nekem tudod, mi lenne a vicces? - emelt fel, mint egy macskát vagy nyulat - Ha betartanám...
- Engedj el! - kapálóztam ijedten
- Mi? - döbbent meg
- Félek a magasban! - kiabáltam. Úgy éreztem mindjárt a mélybe zuhanok. Tudtam nem lehet bajom, de halál közeli élmény volt.
- Tényleg? - emelt magasabbra.
- Neee! - ragadtam meg karját és közelebb húztam magam.
- T.. Tord! - szólt mikor karom, lábam teste körül futott.
- Nem akarok leesni! - mondtam remegve. Gyűlöltem, hogy félek. Mindig akadályozott és tudtam egy katonának ezt nem szabad. Mindig egyik legnagyobb gyengeségem volt, nem tudtam megváltoztatni.
Éreztem, ahogy meleg kezem érik hátam. Lassan simogatta és remegésem megállt. Biztonságban éreztem magam karjaiban. Szeretem..
Majd honom alá nyúlt és lerakott a földre.
- Bocs..
- Nem gond! - vontam vállat. - Mindenkinek meg van a gyengesége!
- Jah..
- Például Matt-nek a süti! - mondtam bele se gondolva mit indíthatok el ezzel.
- Ja. - nevetett majd elkomorodott. - Szerinted jól vannak?
- Biztos! - vontam vállat. Tudtam mit kellet volna kérdeznem.. de nem ment. Torkomban gombócod éreztem.
- Van rá esély.. - hozta föl. Hozta föl, amit sose akartam. Amitől legjobban rettegtem. Jobban, mint a magasságtól. - Felvehetnénk velük a kapcsolatot?
- Nem lehet! Foghatnák az adást mások és könnyen lebukhatnánk!
- Oh.. és találkozhatnák velük! - mondta mire szívem összeszorul. Nehezen szemébe néztem. Felkészülve arra, ami most jön.
- El akarsz... Menni hozzájuk? - kérdeztem mire bólintott. - Rendben. - zárták el szemhéjam a valóságot fejem meg megadta magát a gravitációnak - Holnap megy egy helikopterküldetésre, arra felé. Orvosoknak tettetik magukat. Velük mehetsz, és akkor eljutsz, Edd-ékhez.
- Tényleg?
- Ühüm...
- Óóó. Köszönöm Tord! - ölelt meg - Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzánk!
- Én nem megyek...
- Mi? - fagyott le.
- Félek a magasban.. plusz itt van rám szükség! - feleltem. Hirtelen csend lett. Éreztem szorosabban kezd ölelni. Kezem hátára tettem erőtlenül. Pulcsija könnyeimet szívta. Nem akartam ezt. Azt akartam örökre itt legyen. Hogy folytatódjon a haladás és még közelebb kerüljünk egymáshoz, de ha megtiltom minden, amit elértem. Minden, ami köztünk van, elszakad és a fonalak sosem lesznek ugyan olyanok. Meg szakadt a szívem, de egy időre el kellet engednem, hogy egyszer visszakaphassam, mielőtt végleg elveszteném.