A gonosz kis ördög (1. rész)

Vissza

 A szobában félhomály uralkodott a korai időtől és az esőfelhőktől. Rend volt. Nem is volt miből a kupit megteremteni, hisz nem volt Tom-nak saját ruhája, amit hozott volna. Mindent attól az embertől kapott, aki ide hozta, aki itt tartotta, és aki segíteni készült neki haza jutni. A brit nem érezte, hogy el kéne vinnie ezeket a cuccokat. Majd újra használja őket mikor visszatért. Ha visszatér...
Az ágyon ült fel öltözve, összekuporodva. Kezeit lába körül fonva és gondterhelt fejét rá hajtva. Csak nézet előre takarójára, amit testsúlya gyűrt. Gondolataiban merült el. Boldog volt, hogy haza mehet, de.. amint megkapta a lehetőséget már nem is vágyott rá annyira. Amint meg kapod, amit akarsz már nem is olyan nagy szám. Örülsz, neki majd megunod. De Tom-on más érzelmek futottak végig. Mikor elveszted, ami fontos és csak akkor jössz rá, hogy mennyire. Nem akarta. De már nem mondhatta vissza. Lehet nem is lett volna jó ha marad. De most minden vágya az volt. Vagyis nem tudta eldönteni. Mikor arra gondolt, hogy elmegy akkor ezt érezte, de mikor azt mondta marad akkor úgy érezte az a rossz. Mindenképp hiányt érzed. Két külön dolgot akart hisz mindkét dolog hiányzott neki és szerette. Még ha egyiknél be sem ismerte.

***

Reggel 6-kor végre jött Patryk és elkísért az udvarra ahol már készen álltak az indulás. Már fél órája fent voltam és erre vártam. Igazából ez csak az a verzió volt, amit akkor mondok a ha rá kérdeznek. Valójában alvási problémám volt este. Alig aludtam valamit, de nem terveztem, hogy ezt kimutatom. Pár katona még pakolászott a kis fehér helikopterbe. Úgy tűnt csak négyen utazunk. Tord egy szomorú, de boldogságot álcázni próbáló, bátorító arckifejezéssel várt. Egyik karját háta mögött tartva. Mikor oda érte kinyújtotta kezét és segített fel lépni a gépezetre én meg cserébe egy hála mosolyt adtam. Hirtelen beugrott a tegnapi ölelése. Az a sok fájdalom, ami érződött hangjában és erős ölelésében. Éreztem mennyire fáj neki.. de megtette. Csak azért, hogy boldog legyek. Éreztem melegséget szívemben.. de még nem voltam kész kimutatni.
- Hát.. akkor, szia! - mosolyogtam
- Hm.. - emelte előre háta mögött bujkáló karját - Tessék! - nyújtott felém egy kis kék táskát - Ebbe van egy kis elemózsia meg jó pár dolog, ami jól jöhet. - nézett oldalra. Láttam, hogy reménykedik boldogságomban. Elképedve vettem el.
- Kö.. köszönöm! - vigyorogtam rá.
- Van benne vaki-toki, ha esetleg.. akarsz beszélni! - kezdte fellelkesülve, de utána elbizonytalanodva. Olyan félénk volt. Sosem láttam ilyennek... Awww.
- Oké.. de nem azt mondtad, hogy lehall..
- De, de igen - vakarta tarkóját idegesen - aaztán rájöttem, hogy ha nem vagyok a bázison, akkor lehet nem baj! He, he.
- Akkor nem is kell elküldeni, Edd-ékhez? - nevettem.
- Hát.. nekik nincs vaki-toki-juk... Meg tudom neked milyen fontos! - mosolygott rám. Láttam a kételyt. De őszinte volt. Olyan kedves. Olyan aranyos. Már nem saját érzelmei érdekelték.. hanem az enyémek... Éreztem, ahogy döbbent arcomon kis pír jelenik meg. Lélegzet visszafojtva, nyitott szájjal néztem majd feldolgozva az infót hasonló arckifejezést felvéve széttártam karjaim. Lelkesen fellépet hozzám és karjaimba borult. Meleg kis teste szinte kiugrasztotta szívem. Olyan jó érzés volt.
- Kész vagyunk! - hallottam valakit, de nem törődtem vele. Tudtam hamarosan el kell engednem, de.. nem akartam. Azt hiszem, akkor tegyük emlékezetessé. Hirtelen kicsit rogyasztottam és lejjebb, csípőjénél átkarol magamhoz szorítottam majd felemeltem.
- Toooom! - kezdet el rúg kapálózni mire sírva röhögtem. Gyorsan bordáimhoz téve kezét ellökte magát majd hátra bukfenccel földre ért.
- Ha, ha, ha. Ahj, Tord! - töröltem le könnyem mutató ujjammal, közbe hasamat fogva.
- Rohadj meg! - fordult meg dühösen majd elindult. A helikopter propellerei hirtelen forogni kezdtek hatalmas zajt keltve. Tord hirtelen meg állt. Haja és ruhája ide-oda mozgott a szélben. Kezem az ajtókeretre csúszott. A jármű emelkedni kezdet mire szorításom erősödött, hogy súlyom tartsam. Tord félig megfordult. Arca elkeseredett volt majd utolsó szomorú mosolyt adta. Hirtelen csak le akartam ugrani és megölelni, nem mozdultam. Csak néztem.
- Hiányozni fogsz Jehova! - üvöltette a nagy zajon át. Keserveset dobbant szívem, de elmosolyodtam.
- Nekem is te Komi! - ordítottam majd már csak néztük egymást, ahogy miközben én távolodtam. A helikopter háttal fordult a bázisnak így kihajoltam, hogy lássam a rablóm, de lépésnél megcsúszott lábam. Láttam a hatalmas mélységet alattam.
- Hé, kölyök! - egy női katona ragadott meg és húzott vissza úgy, hogy egyből a beépített székre huppantam. - Ne most tervez öngyilkosnak lenni vagy a vörös vezér minket is utánad küld! - mondta a barna hajú laza csaj. Én csak ijedten, meghökkenve, lassan bólintottam majd a talajt néztem a kis kék táskát szorongatva. Nem láttam többet a vörös bázist se komit. Csak reménykedtem hamarosan újra vele lehetek. Elgondolkoztam mi van, Edd-ékkel. Vajon ők is visszajöhetnének velem. Sok minden járt a fejemben, de mind ugyan oda vezetett vissza. Tord-ra...