Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 9.rész - Útra fel!

Jasiri szemszöge:
Reggel mosolyogva ébredtem.
Janja még aludt. Felálltam és kibicegtem a barlang bejárata elé. Körül néztem, majd ittam egy kevéske vizet és elkezdtem ápolni a mancsom. Már nem fájt annyira mint amikor megharapták, de még azért nehezen ment a járás. Miután Janja felkelt elment egy kis reggeliért. Nem tartott egy fél órába és vissza is ért a szájában öt kisebb termetű emlőssel. Én hármat kaptam ő pedig a maradék kettőt ette meg.
Reggeli után megköszöntem neki.
És megkérdezte, hogy hogy van a lábam:
- És hogy van a mancsod? Rá tudsz állni? - kérdezte.
- Már sokkal jobban van. Nagyjából tudok már vele közlekedni. - válaszoltam egy mosoly kíséretében.
- Akkor hát indulhatunk? - kérdezte.
- Bármikor. - mondtam egy nagy mosoly kíséretében.
Szépen elrendezte a barlangban a dolgait és útnak indultunk. A járás már valóban jól ment már csak egy kicsit sántítottam. Persze Janja végig ott volt mellettem és segített.
-------------------------
Nagyon jól haladtunk. Dél felé járhatott az idő és egy kisebb pocsolyánál álltunk meg, hogy hidratáljuk magunkat.
Viszont mikor tovább szerettünk volna indulni Rei-Rei és további hat sakál az utunkat állta.
- Janja...de rég láttalak...Hát igaz tényleg ellenünk szegültél. - mondta undorral az arcán.
- Mit akarsz Rei-Rei? - ugrott elém Janja védelmezően.
- Hogy én mit akarok? Hogy én mit akarok?...Óó... én semmit! Majd Zordontól kérdezd ugyanezt, ha elkaptunk téged. - vicsorgott.
Ekkor Janja hátra nézett rám:
- Tudsz futni? - kérdezte.
Csak bólintottam, hogy valamennyire igen.
- Akkor indulj, majd megyek, csak feltartom őket. - mondta szinte már ordítva és figyelmét az ellenségeinek szentelte.

Janja szemszöge:
Jasiri elfutott, igaz nem nagyon tudott még gyorsan futni, de jobb volt mint a semmi.
Először Rei-Rei támadott. Előle kitértem, de jött a többi is. Az egyiket leütöttem, a másik támadása elől pedig kitértem. Ekkor a hátam mögül az egyik sakál megkarmolta a hátam. Mire észbe kaptam már ketten nyomtak le a földre. Mivel nem láttam más megoldást. Beleharaptam az egyik torkába a másikat pedig le rúgtam hátsó lábaimmal. Felálltam és Jasiri után futottam. De Rei-Rei állt az utamba.
- Hová-hová? - kérdezte és rá vicsorogtam.
Rei-Reinek támadtam, de ő ügyesebb és gyorsabb volt nálam így megkarmolta a mellső lábamtól egészen a hátam közepéig a bőrt.
Fájdalmamban felvonyítottam:
- Aúúú...
Ekkor Rei-Rei megint támadt, de most én voltam a gyorsabb és kitértem az útjából így a mögöttem lévő falnak csapódott.
Itt volt a lehetőség. Futni kezdtem, amerre Jasiri is. A sakálok viszont nem adták fel a nyomomban voltak. Már nem voltak messze tőlem, amikor megláttam Jasirit magam előtt. Oda kiállítottam neki:
- Jasiri, a barlangba be!
Ő csak igenlően bólogatott és beugrott az előttünk lévő barlangba, én pedig ugyanígy tettem. Egy kisebb zuhanás után valami puhán landoltam. Jasiri volt az.
- Ó bocsi. - szálltam le róla.
Ekkor Rei-Rei szólalt meg a barlang bejáratánál.
- Innen nem szabadultok!
És ránk omlasztották a barlang bejáratát. Mielőtt ránk omlott volna a törmelék rá ugrottam Jasiri hátára, hogy védjem őt. Miután elült a porfelhő legurultam róla.
- Úristen Janja jól vagy? - kérdezte félelemmel a hangjában.
Nagy nehezen ülő helyzetbe toltam magam és körbe néztem magamon.
A hátamat karmolás nyomok díszítették és az elülső lábamon felszakadt a bőr. A lehullott kövek pedig felsértették a hátamat és a fejemet is.
Nagy nehezen kinyögtem:
- Voltam már jobban is.
Ekkor megpróbáltam felállni és arrébb menni a beomlott bejárattól, de ekkor össze estem és minden elsötétült.