Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 33.rész - A New Way to go!

Kion szemszöge:
'Szóval Janja és Jasiri mától együtt fogja vezetni a klánt. Ez nem semmi fordulat.' - gondoltam magamban.
- Janja, Jasiri! - szóltam nekik, mire idekapták a fejüket. - Először is gratulálok! - mosolyogtam rájuk. - másodszor pedig fel kell tennem egy fontos kérdést. Janja és hiszek benned és a klánodban. Szóval mától nem fogjátok megtámadni Büszke Birtokot? Ugye? - néztem rá komolyan.
- Kion, kérlek, tudod, hogy nem és itt és most megesküszöm neked, hogy a Zordon elleni harcotokat fogom támogatni. - esküdött, de Jasiri köhögöt egyet, mire rá néztünk. Mogorván nézett Janjára, mire Janja megszólalt:
- Úgy értem fogjuk. Fogjuk.
- Így már mindjárt jobb. - dörgölőzött hozzá Janjához.
- Köszönöm! - mondtam és biccentettem egyet. - Büszke Birtok pedig mindig a rendelkezésetekre áll, ha bármi baj történne.
- Köszönjük. - felelték, majd elköszöntünk egymástól és a csapattal haza felé vettük az irányt.

Másfél hónap múlva:

Janja szemszöge:

Már este volt. A mai őrjáratot én vállaltam el. Körbe jártam a területünkön, de semmi szokatlant nem vettem észre. Így hát vissza indultam a többiekhez, akik már valószínűleg rég húzták a lóbőrt. Halkan át keltem a főtéren, át a barlangig, ahol Jasiri várt engem álmosan.
- Szép estét! - köszöntöttem halkan, hogy csak ő hallja.
- Neked is! - eresztett felém egy enyhe mosolyt.
- Álmos vagy? - kérdeztem tőle miközben megöleltem.
Csak ásított egyet és bólintott.
- Na gyere! - kezdtem el befelé tolni őt.
Mikor beértünk lefeküdtem a jól megszokott helyemre, mire Jasiri a hátamra feküdt és hozzám simult.
- Jó éjt! - nyaltam meg az arcát, mire egy édes hümmögést hallatott és már aludt is.
'Na szépen vagyunk' - gondoltam magamban és már én is álomra hajtottam a fejem.

Hajnali kettőkor:

Jasiri szemszöge:

- Jasiri, Janja! - hallottam egy ismerős hangot, ami Madoától származott.
- Hmm...Mii..Ki? - állt fel alólam Janja, mire én le estem róla. - Jajj bocs! - kért bocsánatot és felsegített.
- Mi az Madoa? - kérdeztem, mikor sikerült mancsra állnom.
- Zordon! A krokodilok, sakálok. Mind itt vannak! - mondta hangosan.
- Hogy micsodaaa? - sápadtunk el Janjával.
- És rólunk se feledkezzetek el. - lépett be a barlangba egy régről ismert hang.
Egy oroszlán volt az.
Janja védelmezően elénk állt és rá mordult.
- Ki vagy te és mit keresel a területünkön? - ordította Janja.
- Oh kedves Janja, hallottam már rólad, rólad, akinek volt mersze elárulni Zordont.
- Ismernem kéne téged? - nézett rá kérdőn Janja.
- Oh..hát hol hagytam a modorom, Zira vagyok. A Zordföldi oroszlánok vezére. - mutatkozott be az egyik ellenségem Janjának.
- Zira, neked nincs itt semmi keresnivalód, inkább menj vissza a saját területeidre! - léptem Janja mellé.
- Jasiri, Jasiri, látom szereztél magadnak egy kiváló hímet. - nézett rám, mire Janja felmordult a hallottak miatt.
- Nyugi! - súgtam oda neki.
- Na Jasiri, két ajánlatom van nektek. Vagy önként átadjátok a területeiteket, vagy választhatjátok a nehezebb utat is.
- Én inkább a nehéz utat választom. - szólalt meg Janja és Zirára ugrott, aki ettől egy kicsit hátra hőkölt, de hárította Janja támadását.
- Sakálok. Krokodilok. Most ti jösztök. - ordította Zira, mire szinte mindenhonnan körülvettek minket az ellenségeink.
- Madoa! - néztem hátra a nővéremre. - Vidd a kicsiket! - utasítottam.
Erre megfordult és a barlang belsejében el tűnt.
Közben Janja heves csatározásba kezdett Zirával. Zira és Janja is kiváló harcosok voltak, így nagy nehezen bírtak egymással. Épp rohantam segíteni Janjának, amikor Rei-Rei oldalba támadt és nekilökött egy falnak.
Pont a lábamra estem és emiatt felvonyítottam.
Erre Janja felkapta fejét, bár ne tette volna, Zira kapott a lehetőségen és ellökte őt. Janja a földön több métert csúszott. Majdnem mellettem állt meg végül.
Ekkor körbe néztem. A többiek is rosszul álltak. Cheeze-t és Chungu-t a krokodilok kergették. A sakálok és a Zordföldi oroszlánok pedig a többiek ellen álltak fel. Nagy nehezen felkeltem, de alig tudtam lábra állni. Ezt Janja is észrevette, majd körülnézve a válságos helyzetünkön elkiáltotta magát:
- Futás! - mire mindenki felkapta a fejét és a mieink pedig futásnak eredtek.
Majd oda futott hozzám és fel segített.
Kínok közepette, de rá álltam a fájó mancsomra és én is futásnak erdedtem. Janja pedig mögöttem tette ugyanezt.
- Ziraa...Ennek még nincs vége! - fordult meg és vissza ordított neki.
Mikor biztonságos távba értünk és senki nem üldözött már, megálltunk. A klán nem messze tőlünk fújta ki magát.
Ekkor Madoa jött oda hozzánk a kölykökkel.
- Most hogyan tovább? - kérdezték tőlem.
Egy nagyott sóhajtottam, majd így szólaltam meg.
- Szerintem irány Büszke Birtok! Janja?
Bele egyezően bólintott egyet.
- Talan Kionék tudnak nekünk segíteni.
- Rendben. - egyezett bele Madoa és eligazította a többieket.
- Hogy vagy? - nézett a sebemre Janja.
- Fáj! - néztem én is a mancsomra. - De talán Büszke Birtokon Rafiki tud segíteni.
- Akkor induljunk, minél hamarabb. - bújt oda hozzám, majd követtük a klánt Büszke Birtokra.
Reggel lett mire oda értünk.
Ono-t vettem észre az égen, aki a következő pillanatban már el is tűnt. Majd néhány perc múlva Kion és a többiek bukkantak fel a láthatáron.
- Jasiri, Janja! Hát ti? - kérdezte Kion.
- Rajtunk ütöttek! - mondta Janja.
- Zira és a klánja, szerintem csatlakozott Zordon seregéhez. - jelentettem ki.
- Zira? - nézett rám Bunga, mire csak bólintottam.
- Az nem jó! - mondta Besthe.
- Elfoglalták a területeinket! - mondtam.
- És Jasiri megsebesült. - tette hozzá Janja.
Erre mindenki kérdőn rám nézett.
Majd sóhajtottam egyet.
- Tudtok segíteni?
Kion beleegyezően bólintott.
- Először menjünk el Rafikihez és lássuk el a sebeiteket. - mondta és már indult is.
Mivel egész nap úton voltam, alig éreztem már a mancsom. Nagyon fájt és most hogy megálltunk megpihenni egyre rosszabb lett.
- Aú... - szisszentem fel.
- Jól vagy? - nézett rám hátra Janja.
- Per-persze. - feleltem.
- Jasiri! - nézett rám kérdőn. - Ismerlek! Mi a baj?
Sóhajtottam egyet.
- A mancsom, Nem bírok rá állni. - mondtam.
Erre sóhajtott egyet, majd így szólt:
- Na gyere. - feküdt le elém.
- Janja? - néztem rá kérdőn.
- Na ne kéresd magad, már voltál a hátamon! - mosolygott rám.
- Na jól van! - adtam be a derekam és óvatosan felmásztam rá.
Majd hirtelen négy lábra emelkedett és cipelni kezdett.

Janja szemszöge:
Mikor megérkeztünk Rafikihez éppen jógázot vagy mit csinált. Majd Kion lehívta és ő elkezdte megvizsgálni a sebeinket.
Közben én letettem Jasirit a hátamról és leültem mellé. Közben ő hozzám simult és úgy vártuk míg hozzánk ér. Közben Makini, Rafiki segédje is megérkezett és ketten segítettek a klán sérülésein. Eközben Kion és az őrség elment még járőrözni egyet, hogy nem-e követtek minket.
- Oh Janja, Jasiri! Sziasztok! - köszöntött minket Makini.
- Helló! - mondtuk egyszerre Jasiri-vel.
- Na hadd lássam a sebeid! - kérte Rafiki Jasirit.

Jasiri szemszöge:

Rafiki megvizsgálta a mancsom és valami növényt kért Makinitől, aki segítőkészen oda nyújtotta a kért virágot Rafikihez, majd rátették a mancsomra és óvatosan betekerték levelekkel.
- Oké, ez legyen rajtad három napig, utána pedig gyertek vissza és megnézem, hogy hogy áll a sérülésed.
- Rendben. - bólogattam.
- Köszönjük. - nézett a majmokra hálásan Janja.

Majd Kion nemsokára feltűnt a látóhatáron az oldalán Fulival és az apjával Simbával.
- Felség! - köszöntöttük a királyt.
- Jasiri, Janja. Hallottam hogy mi történt, és ez a helyzet egyre aggasztóbb. Most hogy Zordon elfoglalta a területeiteket, így már övé egész Zordfölde.
- Readásul a Zordföldi oroszlánok is mellé álltak. Így már egyre erősebb. - mondtam.
- Nem baj, az a lényeg, hogy ti nagyjából megúsztátok. - nézett végig a klánon.
- Igen szerencsére. - sóhajtott Janja.
- Ne aggódjatok vissza fogjuk szerezni a területeiteket. - mosolygott Kion.
- És addig is Büszke Birtokon maradhattok. - fejezte be Simba mosolyogva.
- Tényleg? - csodálkozott Madoa.
- Így igaz. - válaszolt Kion. - Büszke Birtokon bármikor szívesen látunk titeket.
- Kö-köszönjük. - feleltem a klán nevében.
- Nincs mit. És most jobb ha pihentek, hosszú utatok volt és le is vagytok sérülve. - válaszolt Simba és vissza indult a szirt felé. - majd Kion elvezet titeket Büszke Birtok azon részére ahol nyugodtan pihenhettek.

Ezután Kion elvezettet minket az új helyünkhöz.
A klán ezután pedig fáradtan és kimerülten rogyott a földre.
- Köszönjük Kion. Mindent! - köszöntem meg.
- Ez a legkevesebb amit tehetünk. - válaszolta és ő is vissza felé vette az irányt.
Majd Janja szólalt meg:
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen, már jobban. - feleltem és lefeküdtem egy fa árnyékában.
- Hát újra itt vagyok, Büszke Birtokon. - nézett körbe a tájon.
- Igen, de ezúttal a jó oldalon. - mosolyogtam rá, mire ő lefeküdt mellém. Én pedig hozzá bújtam.
- Ez egy új élet kezdete lesz. - mondta még Janja, majd elnyomott az álom.