Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 28.rész - Egy régi barát

Janja szemszöge:
Egy hét telt el. Egy hét telt el, mióta itt vagyok, fogságban, a saját otthonomban. Az utóbbi hétben elég kevés eleségett kaptam, épp annyit hogy ne haljak meg. Zordon pedig minden nap idézőjelesen kivallat, hogy mit tudok a másik klánról és Büszke Birtokról. Persze ma se beszéltem neki, már nincs neki mondanivalóm. Inkább csak ölne meg. Meg törten és gyengén feküdtem a hideg kövön. Ekkor szárny csapásokra lettem figyelmes, de nem szenteltem neki figyelmet, majd valaki pisszegett. Majd még egyet, mire nagy nehezen felemeltem a fejem. Mzingo volt az.
- Mit akarsz? - kérdeztem unottan.
- Cshhh... - pisszegett le.
- Csendesebben! - tolt le.
- Mégis mit tervezel? - kérdeztem halkabban.
- Éppen segítek rajtad. Szóval örülnék, ha nem hívnád fel az őrök figyelmét.
- Miii...de mégis miért? - kérdeztem.
- MiértMiért...emlékszel, amikor úgymond szövetségesek lettünk. Aznap meg mentettél a haláltól. Éppen az egyik csatlósod akart felfalni, de te megláttad amit senki más nem. Hogy jobbak vagyunk együtt, mi segítettünk nektek élelmet találni, cserébe ehettünk a zsákmányaitolból. És hát most ezt akarom meghálálni, hogy aznap megmentettél. - mesélte el a szövetségünk kezdetének a történetét.
- Oh már minden világos, és mégis hogy tervezed?
- Látod ott azt a nagyobb rést? Meglazítottam a kötést, így már könnyebben ki tudod feszíteni, pont annyira hogy kiférj. Ha kint vagy, akkor segítek, hogy merre menj.
- Rendben, megpróbálom. - mondtam és össze szedtem minden erőmet, majd fel álltam.
És sikerült, a fadarab felfeszült, így nehezen de kifértem a lyukon.
- Rendben, akkor most fel a sziklákra. - utasított Mzingo és én követtem. - Vigyázz két őr, bújj el. - figyelmeztetett még idejében, én pedig elrejtőztem.
- Oké, akkor most egyenesen, majd balra a kürtőnél! Gyere siess! - mondta én pedig követtem.
- Oké, nagyjából kint vagyunk. Ha követed azt az utat, akkor eljuthatsz Jasirihez és klánjához! - mondta és távozni készült.
- Várj, te nem jössz? - kérdeztem tőle.
- Janja, az én klánom itt van, nem hagyhatom őket magukra, mellesleg ha elfajulnak a dolgok, akkor lelépünk. - szállt le mellém. -
Csak annyit kérek, hogy vigyázz magadra és ne felejtsd el hogy ki segített neked. - mosolygott rám.
- Mzingo én nem is tudom mit mondhatnék...köszönöm! - mondtam már-már majdnem sírva. De mégse tehettem, így hát bólintottam egyet, és búcsút vettem szárnyas barátomtól, majd elindultam az úton.
Majdnem egész este mentem, már nagyon fáradt voltam, így hát egy rejtekhelyet kellett keresnem, ahol pihenhettem egy kicsit.
Pár óra pihenés után, folytattam az utamat, amikor is ismerős hangokra lettem figyelmes.