Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 10.rész - Sérülések

Jasiri szemszöge:
Janja össz esett előttem. Nem tudtam mitévő legyek. Elkezdtem pánikolni. Aztán vettem egy mély levegőt és odébb vittem Janját a beomlott bejárattól. Elkezdtem megtisztítani a sebeit és leporolni a hátát. Közben folyton a könnyeimmel kellett küzdenem, hogy nehogy elő törjenek. Egy jó fél óra múlva végeztem a folyamattal. Janja nagyon rossz állapotban volt. Igaz már nem vérzett annyira, mint az előbb, de még mindig kábultan feküdt előttem. Mikor ránéztem össze szorult a szívem és elkezdtem sírni. Rá feküdtem Janja nyakára és csak sírtam és sírtam.
- Janjaaa... sajnálom...ez mind csak az én hibám...nem kellet volna eljönnünk. - szipogtam.
Ekkor mocorgást fedeztem fel magam alatt. Janja ébredezni kezdett. Kicsit eltávolodtam tőle és a szemébe néztem, amit időközben kinyitott.
Jasiri. - mondta halkan.
A sírás kerülgetett, majd megint a nyakába borultam.  Nem tudom meddig lehettünk így, már csak arra emlékszem, hogy elnyomott az álom.

Janja szemszöge:
Talán este volt, amikor ébredezni kezdtem. Iszonyatosan fájt mindenem és ezen az se segített hogy a hátamon feküdtek. Jasiri rajtam feküdt és egyenletesen lélegzett. Mivel az egyik sebemen feküdt, elkezdtem keltegetni. Lassan ugyan, de sikerült felköltenem. Ijedtében eltávolodott tőlem, majd megpróbáltam felállni. Nagy nehezen sikerült. Jasirire néztem, akinek ekkor könnyek kezdtek előtörni a szeméből.
- Héj...héj. Ne sírj! Már jobban vagyok és ezt csakis neked köszönhetem. - mosolyogtam gyengén.
- Ez mind miattam van, sajnálom Janja. Nem kellett volna eljönnünk a barlan... - mondta, de én közbe vágtam és megöleltem.
A sokk miatt egy picit későn fogta fel a cselekedetemet, de vissza ölelt. Így álltunk itt élvezve a másik ölelését és közelségét. Körülbelül tíz perc után azt vettem észre, hogy Jasiri nyalogatja a sebeim. Ez jól esett, mert még mindig rettenetesen fájtak.
Kérdőn ránéztem. Mikor meglátta, hogy őt bámulom, arrébb húzódott és elpirult.
- Köszönöm. - csak ennyit mondtam.
- Nincs mit, te is megmentettél. Ez a legkevesebb. - mondta egy kis idő múlva.
Mivel nagyon kifáradtam és Jasirit is megviselték a történtek jobbnak láttam, ha aludni térünk. Jasiri is beleegyezett. Hát beljebb sétáltunk a barlangba. A barlang hátuljában találtunk egy kisebb pocsolyát. Abból ittunk, majd a barlang hátuljába mentünk, ahol lefeküdtünk egy-egy szikla tövébe. Mihelyt lefeküdtem és lecsuktam a szemem azonnal elnyomott az álom.