Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 21.rész - Vigasztalás

Janja szemszöge:
Tehetetlennek éreztem magam. Nem tudtam mitévő legyek. Búskomoran vánszorogtam vissza Jasiri klánjához. Mikor oda értem Jasiri már halotta a történteket. Rögtön hozzám sietett és próbált megvigasztalni. De ez most neki se ment.
- Sajnálom Janja, ami történt. Ezt meg fogják keserűlni Zordonék, ezt megígérem.
Egy gyenge mosolyt erőltetettem az arcomra, majd megszólaltam:
- Köszönöm, Ha...ha most nem bánjátok egyedül kell lennem. - meg se vártam a választ és már el is indultam, hogy egy magányosabb helyett keressek.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Már a nap is lemenőben van. Nem tudom mióta lehetek itt és mióta gondolkozom, de egyszer csak azt veszem észre, hogy Jasiri mellém sétál. Semmit sem szólt, csak leült mellém. Én szomorúan felnéztem a lemenő napra és sóhajtottam.
- Vissza kell mennem!
- Tudom, ez a kötelességed. - itt egymásra néztünk.
- Azért jól vagy? - kérdezte meg végül egy kis idő után.
- Persze, csak fáradt vagyok és a fejemben is ezeregy gondolat kavarog.
- Nem vagy éhes? Egész nap nem ettél semmit. Félre tettem neked egy adagot, még mielőtt a többiek megették volna.
- Oh...köszönöm! - mondtam mostmár egy enyhe mosoly kíséretében.
- Na gyere Janja, pihenjük ki magunkat, majd holnap át gondoljuk a dolgokat.
Erre csak bólintottam, majd elindultunk.
Még nem értünk vissza, amikor megálltam, majd mikor Jasiri ezt észrevette, visszafordult és kérdőn nézett rám.
- Köszönöm! Köszönök mindent Jasiri! - mondtam hirtelen felindulásból és mélyen a szemébe néztem.
- Oh szívesen! De ezen nincs mit köszönni. Mióta jobban megismertelek, már látom hogy valójában te is egy vagy közülünk, csak kicsit másképp fogod fel a dolgokat, de ez nem rossz dolog, emiatt vagy te remek vezér Janja és remek...társ! - akadt meg egy kicsit a mondanivalója végén és eléggé bele is pirult.
Ezen egy jót mosolyogtam.
- Szép vagy, amikor elpirulsz! - nevettem fel. - Szeretlek! És ezt köszönöm neked!
Ekkor Jasiri könnyes szemmel a nyakamba ugrott és emiatt hátra estünk. A mellkasomnak dörgölőzött, majd megnyalta az orrom.
Én pedig viszonzáskép csak megnyalogattam a bundáját.
- Na menjünk vissza! És pihenjük ki magunkat. - mondta végül, majd egymás mellett útnak indultunk.