Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 13.rész - A vallomás

Janja szemszöge:
Korán keltem. Nem tudtam hogy fent volt-e már a nap, de nem is érdekelt. Beszippantottam az alattam fekvő Jasiri selymes illatát. Majd kinyújtóztattam tagjaimat és elkezdtem ébresztgetni Jasirit. Az utóbbi időben egyre jobban megkedveltem és már nem tekintek rá ellenségként, sőt ez már több is mint barátság. Gondolkodtam el miközben megnyaltam arcát. Erre kinyitotta a szemét és ásított egyet.
- Jó reggelt álomszuszék! - mondtam jókedvűen.
Még egy pár percig kómásan feküdt a helyén. Én pedig addig elintéztem reggeli teendőimet.
- Hogy aludtál? - kérdeztem mikor vissza értem.
- Hála az égnek jól, köszönhetően neked. - mondta, majd odajött hozzám és megpuszilt.
Erre a tevékenységére elpirultam.
De ő is amint látom. Nem tudom mi ütött belém egyre jobban megkedvelem ezt a lányt. Pedig pár nappal ezelőtt még az ellenségemként tekintettem rá.
Mit érzek iránta? Ő érezhet valamit irántam? Á úgyse hisz többször próbáltam megölni a családjával együtt. De akkor mért hagyja hogy vele aludjak? Mért adott nekem puszit és mért segített? Ezt tuti, hogy csak szánalomból teszi. Kezdtem elszomorodni a gondolat menetem végén. Ekkor Jasirire néztem, aki kérdőn meredt rám.
- Janja minden rendben? Mi történt? - kérdezte egy kissé rémülten.
- Jaj bocsánat semmi! Csak elgondolkodtam. - mondtam egy kissé bátortalanul.
- És min? Ha szabad tudnom? - kérdezte kedvesen. Én ettől csak jobban beparáztam...na most hülyének gondol... válaszolj már valamit.
- Csak a helyzeten... - nyögtem ki nagy nehezen.
- A helyzeten? Azon, hogy egy barlangba kerültünk? - kérdezte hitetlenkedve.
Nem tudtam mit szólni. Csak némán hallgattam.
- Naaa...Janjaa.. - kérlelt nyájasan. - mondd el. Most azonnal, vagy nem állok jót magamért!
Még mindig némán bámultam a földet.
De ekkor Jasiri nekem ugrott és letepert a földre.
- Aúú... - nyögtem, mikor a sebemre estem. - Ezt most mért kellett?
- Egy. Mert nem akartál válaszolni a kérdésemre. Kettő. Mert jól esett. - mondta miközben lent tartott a mancsaival a földön.
- Na mesélj csak szépen, mert addig ott maradsz lent. - mondta kicsit hangosabban.
Egy nagy sóhaj kíséretében be adtam a derekam.
- Ahhh...jó legyen...Jas miért segítesz nekem? Mi okod van rá? Nem értem.
Erre kicsit meg enyhült és engedett a szorításból. Én viszont nem mozdultam, feküdtem még mindig alatta.
- Hááát...mert te is segítettél nekem. És hát jövök neked eggyel. És mert, mind a ketten ide ragadtunk.
- Én ezt értem, de ha csak ennyi, akkor mért engeded, hogy veled aludjak, mért pusziltál meg. A sebeim kezelését még megértem, mert vissza térítetted a tartozásod, de mik vagyunk mi egymásnak? - tettem fel a kérdést, ami a legjobban izgatott.
Erre Jasiri elpirult és leszállt rólam. Majd odébb sétált és a talajt kezdte el vizslatni. Én felálltam és oda sétáltam hozzá. A fejemmel oda dörgölőztem a nyakához, ezzel kényszerítve őt, hogy felemelje a fejét.
- Héj... én nem is tudom...hol kezdjem... először is talán ott...,hogy sajnálom, amit az elmúlt időben a családoddal tettem. És sajnálom, hogy olyan hosszú ideig üldöztelek. Sajnálom, hogy meg akartalak ölni a kölykökkel együtt. Sajnálom, hogy megtámadtam a klánodat. - fejeztem be a felsorolást. - Megtudsz nekem bocsátani? - néztem a szemébe mélyen. Ajkai a csodálkozástól elnyíltak, pupillái kitágultak.
- Jajj, Janja én nem is tudom...,hogy mit mondjak... Megbocsátok, mindenért. - mondta ki végül. - És, az igazat...megvall-va...nem is tu-dom...,hogy hogy...ér-zek irántad. - mondta dadogva, amit ugyancsak édesnek találtam.
- Én viszont tudom... - mondtam ki egy kis félelemmel a hangomban.
Ekkor közelebb léptem hozzá, ami miatt ajkai elváltak egymástól. Majd közel hajoltam az arcához és lágy csókot leheltem ajkaira. Először nem tudta, hogy mi történik vele, majd ő is kapcsolt és viszonozta a csókot. Ez a csók egy lágy, de ugyanakkor szenvedélyes csók volt. Mikor elváltunk egymástól lihegve néztünk egymás szemébe. Majd hirtelen újra egymásnak estünk. Ebben a csókban viszont az elmúlt napok összes vissza fojtott érzelme benne volt. Hosszasan élveztem ezt a csókot, de mint mindennek ennek is, hát vége lett.
- Szeretlek. -mondtam ki végül a szavakat, melyek már régen nyomták a szívemet.
- Jan-ja...én is té-ged. - mondta ki végül pipacs vörösen.
Közelebb léptem hozzá és megöleltem, miközben megnyaltam az arcát.
Gyorsan viszonozta a gesztusomat és vissza ölelt. Ezután letepertem őt a földre. Mancsaimmal pedig nem engedtem, hogy fel álljon.
- Hé...! - mondta kicsit csodálkozva.
- Ezt azért mert letepertél...ezt pedig minden egyébért! - Ekkor oda hajoltam hozzá és lágy csókot leheltem a szájára.