Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 20.rész - A vadászat

Jasiri szemszöge:
Már négy nap telt el mióta Janja a klánommal van. A sebei már szinte begyógyultak és a mancsa se fáj már neki. Már megint reggel van és én indulhatok a szokásos reggeli körutamra, aholis körbe járom a klán teritóriumát. Most Janja nyakán fekszem és gondolkodok, de lassan indulnom kell. Mivel nem akarom őt felkelteni óvatosan fel emelkedem róla és kisétálok a barlangból. Az utóbbi napokban a klán is megszokta, hogy Janjával vagyok és, hogy ő itt tartózkodik. A kicsiknek is bemutattam őt, először nagyon ellenkeztek ellene, de hamar jó barátságot kötöttek Janjával. Janja pedig mintha teljesen megváltozott volna, segítőkész és mindenben próbál támogatni és nem csak nekem próbál segíteni. A klán többi tagjának is próbál segédkezni. Bár páran visszautasították Janja szinte törhetetlen. Már majdnem végeztem a körutammal, amikor Janját vettem észre. Velem szembe jött és Madoa-val beszélgetett.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket.
- Jó reggelt Jas! - mondták szinte szinkronban.
- Miről beszélgettek?
- Csak arra gondoltam, hogy Janja ma eljöhetne velünk élelemért. Biztos a segítségünkre válhat. - vetette fel az ötletét Madoa.
- Ha Janja nem bánja. - néztem rá mosolyogva.
Janja csak visszamosolygott.
- Mikor indulunk? - kérdezte mókásan.
Ezután vissza mentünk a barlanghoz.
Majd a délelőtt folyamán elindult egy csapat vadászni. Mivel úgymond én vagyok itt a vezér, így nem tartottam velük. Janja és Madoa, valamint további öt társam elindult zsákmányt fogni.

Janja szemszöge:
Már két tucat pockot és egyéb rágcsálót fogtunk, amikor nem messze hangokat hallottumk meg.
- Madoa, te is arra gondolsz amire én?
- Ez-ezek Rei-Rei és a sakálai!
Ekkor futásnak eredtem.
- Janja, várj! Nem rohanhatsz csak úgy oda! Mit fogsz tenni? Maradjunk inkább tisztes távolságban! - próbált utánam kiabálni, de csak futottam.
- Rei-Rei! Hát újra találkozunk. - szólítottam meg, mikor oda értem hozzájuk.
- Janjaa! Mizújs van az új barátnőddel? Őt hol hagytad?
- Mit akarsz Rei-Rei?
- Zordon üzenetét tolmácsolom csak! Azt üzeni, hogy mihamarabb vállald a felelősséget, vagykülönben a klánod tagjai, akik még mindig hűek hozzád rosszul járnak.
- Micsoda??? Ezt nem tehetitek! Ők nem csináltak semmit!
- Ők nem de a te lelkeden fog száradni a haláluk. - mosolygott rám gonoszan.
Ekkor Madoa és a többiek is oda értek.
- Rei-Rei! Takarodjatok innen! Ez itt a mi földünk.
- Oh mi nem akarunk semmi bajt, csak Janjáért jöttünk.
- Janja már velünk van, szóval ha ő kell az egész klánt megkapod. - állt a sarkára Madoa.
Én csak meghökkenve rá néztem, de nem tágított.
- Janja! Jól jegyezd meg, öt napot adunk neked! Öt nap múlva légy a vulkánnál és a klánod tagjait elengedjük, ellenkező esetben tudod mi vár rájuk! - mosolygott rám gonoszan, majd odébb állt a társaságával.
- Janja! Jól vagy? - kérdezte Madoa.
- Pe-persze! Csak aggódom. - néztem rá komoran. - Vissza kell mennem a klánomhoz.
- Ugye tudod, hogy ez csapda?
- Igen, de nincs más választásom.
- Janja, tudom milyen nehéz lehet neked vezetőként, meg kell óvnod a klánodat. De erre egyedül senki sem képes. És most már itt vagyunk mi is neked, és ha jól gondolom nem szeretnéd itthagyni Jasirit se? - mosolygott rám egy mindent tudó mosoly keretében.
Ettől csak elpirosodtam. Hogy a gondolataimat helyre tegyem megráztam a fejem.
- De akkor mit tegyek?
- Gyere vissza a klánhoz és kitalálunk, majd valamit. Te is segítettél nekünk, most ezt viszonozzuk. Mellesleg így van esélyünk meg gyengíteni Zordont is!
- Jó rendben! - egyeztem bele, majd vissza indultunk, de előtte még hátra néztem abba az irányba ahol Rei-Rei-ék elhagyták a völgyet.