Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 27.rész - Fogságban

Jasiri szemszöge:
- De Kion vissza kell mennünk érte! Nem hagyhatjuk magára. - ordibáltam vele.
- Jasiri, kérlek hallgass meg! Tudom, hogy Janja fontos a számodra, de ha Zordon téged is elkap, akkor azt nem bocsátanánk meg magunknak. És mellesleg Janja is azt akarná, hogy maradj itt.
- Igen, sajnos tudom, de ez akkor sem helyes így!
- Hé hugi, figyu tudom mit érzel. Velem is ez történt, amikor eltűntél. De hidd el nem tehetünk most semmit, csak imádkozni tudunk, hogy ne történjen semmi. - próbált csitítani Madoa.
- Igen, tudom és köszi. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled. - öleltem át testvéremet.
- Rendben, akkor most vigyük haza a klánt és Janja klánját is. Utána pedig kitalálunk valamint. Ígérem Jasiri! - szabadkozott Kion.
Én csak bólintottam, majd vissza indultunk.

Mikor visszaértünk szinte mindenki elment pihenni. Meg is értem, hiszen hosszú napunk volt. Én is nyugovóra tértem, de nem tudtam aludni. Janján járt az eszem, hogy mi lehet vele és hogy Zordonnak mire kellhet ő.

Janja szemszöge:

Mire beértünk a vulkán szívébe páran oldalba löktek és rám vicsorogtak.
Ekkor Zordon jelent meg a tűzben.
- Lámlám, csak nem Janja az? Újra itt? Hát mi történt? - viccelődött, de csak szótlanul álltam, ő pedig folytatta:
- Na mindegy is, a tervem tökéletesen halad! Rei-Rei! Vigyétek őt a tömlöcbe!
- Ő de uram...a tömlöcre rá omlasztották a fél dombot.
- Igen én is tudom! De nem abba, hanem amit külön Janjának állítottunk fel!
- Jaaaa, hogy abba. Igenis.
Ekkor elindultunk. Menekülésre esélyem sem volt, mert mindenhol Zordon csatlósai voltak.
- És Rei-Rei! Ne bánjatok jól vele!
Ekkor egy nagyot nyeltem.
~~~~~~~~~~~~~~~
Mire bevonszoltak az idézőjeles cellámba, addigra minden erőm elhagyott. Úgy feküdtem a kemény kövön, mintha csont kupac lennék. Rettenetesen fájt mindenem. Se aludni, se mozdulni nem bírtam a fájdalomtól. Csak abban reménykedhettem, hogy a barátaim meg mentenek engem.
Nagy nehezen, de elnyomott az álom!