Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 18.rész - Remény

Madoa szemszöge:

Jasiri pont egy hete tűnt el. Felderítésre indult, de nem tért vissza két nap múlva sem, így elkezdtünk aggódni érte. Mivel Jasiri volt a klán vezetője, meg kellett keresnünk. Egy csapattal negyednap kimentem Jasiri után kutatni, de nem találtuk nyomát. A szagát pedig elnyomta a forró levegő, így nem tudtuk, hogy mitévők legyünk. Este vissza tértünk a teritóriumunkra. Tegnap pedig ugyanígy elmentünk kutatni utána. Már-már feladatuk a reményt, amikor megéreztem Jasiri össze téveszthetetlen szagát. De éreztem mellette más szagokat is. Méghozzá Janjáét és és sakálok szagát. Csak a legrosszabbra tudtam gondolni. Megkerestem a kereső csapat többi tagját és velük elkezdtük követni az enyhe szagot. Estére lepihentünk egy sziklán, reggel pedig újra útnak indultunk. A szagok egyre erősödtek és a távolból már vonyításokat is hallottunk.
- Erre srácok! Siessünk! Ez Jasiri lesz! - mondtam a mögöttem futóknak.
Még épp időben érkeztünk ugyanis Jasirit körbe kerítették a sakálok, majd az egyik rá ugrott. Még épp időben tudtam rá ugrani a sakálra, így kivédve a támadást amit Jasiri felé mért. A sakál alattam felvonyított a fájdalomtól, majd oda futottam Jasiri mellé, aki eközben végre kinyitotta a szemeit és csodálkozva meredt rám és a klán tagjaira.
- Végre megvagy Kislány! - öleltem át testvéremet.
- Madoa? Te vagy az? De hogy találtatok ránk? - kérdezte, miközben viszonozta az ölelést.
- Kiszagoltunk téged és a sakálokat. De most először bánjunk el velük.
Miközben beszélgettünk a csapat többi tagja már harcolt a sakálok ellen. Jasirivel mi is beszáltunk és elkergettük Rei-Reit és a csapatát.
- Jasiri, de jó hogy megvagy! - üdvözölte Jasirit a klán többi tagja.
- Köszönöm Madoa és nektek is hogy utánam jöttetek! El se hiszitek, hogy mik történtek velem az utóbbi időben. Majd otthon elmesélem. - mondta, majd szomorúan hátra sandított a földön fekvő Janjára.
- És Janja, hogy került ide? A sakálokkal jött és támadott meg téged? - léptem oda hozzá.
- Hehee... hát nem fogod el hinni, de ő mentett meg engem, még egy hete és azóta idáig elkísért. Csak ránk támadtak és szegény elvesztette az eszméletét. - nézett Janjára szomorúan. - Segítenünk kell neki! - mondta és odament hozzá, hogy megnézze hogy van.
- Őőö...okéée...Janja mióta segít másokon? - kérdeztem gúnyosan.
- Héé... elvesztette a klánját és megváltozott. - mordult rám Jas, de rögtön megbánta. - Ő... bocsi...nem akartam, csak-csak megviselt az utóbbi néhány nap. - konyította le a füleit.
- Elhiszem Jas. De ha tényleg megmentette az életed, akkor az a minimum, hogy segítünk neki. - néztem rá mosolyogva.
Jasiri csak bólogatott.
Szóltam az egyikünknek, hogy óvatosan vegye fel a hátára a még mindig eszméletlen Janját és elindultunk hazafelé. Otthon mindenki örült, hogy Jasiri visszatért. A kölykök rögtön a nyakába ugrottak.
- Jasiri, Jasiri... hát visszajöttél! - üvöltözték.
Mire vissza értünk már este volt, így elmentünk lefeküdni. Janját a barlang belsejébe vittük és lefektettük. Jasiri pedig szinte egész végig ott maradt vele. Csak állt fölötte és nézte őt bús szemekkel.
- Jas, minden rendben? Aludnod kéne, mért állsz Janja fölött, mint aki rémet látott?
- Tudom aludnom kéne, de nem tudok, amíg-amíg... - habozott. - ilyen állapotban van. Egyszerűen az én hibámnak tekintem és valahogy jóvá kell tennem.
- Jasiri...mi történt köztetek az utóbbi napokban? - kérdeztem hitetlenkedve.
Sóhajtott, majd mesélni kezdett.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- És végül megtámadtak minket. - fejezte be a történetet Jasiri.
- Szóval te beleszerettél Janjába? - kérdeztem meg tőle kicsit kiakadva.
Az ajkába harapott, majd rám nézett és enyhén bólogatott.
- Úristen Jasiri, még mindig nem hiszen el.
- Tudom, én se! De-de egyszerűen olyan megnyerő volt ez az új Janja. Olyan segítőkész és önzetlen volt...Aztán megtörtént. - ecsetelte kapcsolatukat.
Nagyot sóhajtottam.
- Jas, te mindig tudsz meglepetést okozni nekem! De ez a te döntésed és én támogatlak benne. Bárhogy is lesz.
- Köszönöm hugi. - ölelt meg.
- De most menj és pihenj egy kicsit, már késő van és ki is vagy merülve.
Ő csak bólintott. Majd a barlang másik végébe sétált és lefeküdt.
- Köszönök mindent Madoa! - köszönte meg még utoljára.
- Nincs mit! Jó éjt.