Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 26.rész - Kudarcba fulladt mentőakció

Jasiri szemszöge:
Éjfél volt a klán már ébredezni kezdett. Mikor mindenki fent volt mégegyszer át beszéltük a tervet, majd útnak indultunk.
Hajnalra oda értünk a vulkán közelébe. Mivel az ottani őrszemeink nem láttak semmi szokatlant belekezdtünk az akcióba.
- Ono, te fentről figyelj! A többiek pedig tudják a dolgukat. - mondta Kion.
Ono felrepült a magasba, majd Kion, én és Besthe a kürtők fölötti sziklákra lopakodtunk, míg a többiek szét széledtek és őrt álltak. Janja pedig egy szikla mögül várta a jelünket. Ekkor elkezdődött az akció.
Kionnal és Besthevel legurítottunk annyi követ és sziklát amennyit csak tudtunk.
Ahogy terveztük a sziklák a kürtők tetejére estek, így elzárva a forró gőzt. Ekkor Janja befutott a klánjához, majd egy kis idő után pár másik hiénával futott ki.
- Majd a megbeszélt helyen találkozunk!- ordítottam utána.
Ekkor Ono repült hozzánk, vagyis inkább csapódott.
- Vigyázz!
- Hé...jól vagy? - kérdezte Besthe.
- Megvagyok, de vigyázzatok itt vannak a skálok, a krokodilok és a keselyűk is!
Ekkor mögöttünk termett egy tucatnyi ellenségünk. Mivel nem tudtunk vissza futni ott ahol jöttünk. Így a másik irányba indultunk.
- Futás! - ordítottam.
Mikor leértünk a völgybe megpillantottuk a barátainkat, akik ugyancsak nagy harcba keveredtek.
Mindenhol harc folyt és kiutat kerestem, de nem találtam.
Ekkor nekem ugrott egy sakál, amitől több métert csúsztam a földön. Mikor föl pillanatottam az idő lelassult előttem
Elkezdett záporozni, majd szakadni az eső.
Kion épp két krokodillal harcolt.
Madoa épp leterített egy sakált. Fulit és Bungát közre fogták és úgy harcoltak.
Az eső egyre jobban csak szakadt és már villámlott is. Besthe hátára két hiéna próbált felmászni, de sikertelenül.
Egyikünk se volt túl fényes helyzetben, de más ötletünk nem volt, így felálltam és harcolni kezdtem.

Janja szemszöge:

Már itt állok egy ideje a klánom maradék tagjaival.
- Oh köszi Janja, hogy kiszabadítottál minket! - köszönte meg Cheeze.
- Jaja, kösz főnök! - bólogatott Chungu is.
- Hol vagytok már?...hol vagytok? - gondolkodtam magamban, de ezek szerint hangosan, mert a többiek kérdőn néztek rám.
- Őő...én visszamegyek, ti maradjatok itt!
- De főnök...- kérdezte az egyikük, de már rég elfutottam.
Vissza futottam a völgybe, ahol rettentő kép tárult elém.
A barátaim, az őrség, a hiénák mind Zordon serege ellen harcoltak. Elszörnyedtem. Ekkor Jasirit pillanatottam meg. Épp két krokodillal harcolt, mikor Rei-Rei rátámadt. Könnybe lábadt a szemem. Csak egy dolgot tehettem!

Torkom szakadtából elordítottam magam:
- Álllljjj!!!
Erre mindenki felkapta a fejét és megállt az ütközet.
- Állj! Itt vagyok! Én kellek nektek...nem ők! - Eközben lemásztam a völgybe, majd Rei-Rei elé mentem.
- Engeddjétek el őket és vigyetek engem. Úgyis én kellek nektek.
Rei-Rei elgondolkozott, majd megszólalt:
- Elengedjük őket, de te velünk jössz és felelsz a bűneidért.
Ekkor Jasiri próbált oda futni hozzám.
- De Janja...! - Szerencsére Kion megállította.
- Legyen! - egyeztem bele az alkuba és Rei-Rei után sétáltam.
A csata befejeződött, a Zordonnal lévők a vulkán irányába indultak, míg a barátaim és társaim tátott szájjal nézték a jelenetet.
Még messziről hallottam, amint Jasiri az én nevemet kiabálja:
- Janjaaa...!!