Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 31.rész - Újra együtt!

Janja szemszöge:
Jól esett amint Jasiri ápolta a sebeimet, de nem tudtam kizárni azt a tényt sem, hogy ő milyen bőrben van. Igaz sötét volt bent, de aránylag láttam a megviselt kinézetét és nem tudtam el siklani e felett, muszáj voltam rá kérdeznem.
- Jasiri... - néztem rá, mire abbahagyta a sebeim gondozását és rám nézett. - Mi történt veled? - kérdeztem a külsejére célozva.
- Janja...én...ne-nem is igazán tudom... el-mondani. - hajtotta le a fejét.
- Héhé...mikor aludtál utoljára? Látszik rajtad, hogy kimerült és megviselt vagy.
- Tudom... - mondta még mindig szomorúan.
- Komolyan rosszabb bőrben vagy, mint én. - nevettem enyhén és felálltam, majd közelebb léptem hozzá.
- Na gyere segítek neked... - álltam fölé, mire csak kérdőn rám nézett.
- Csak megigazitom a bundád, össze vissza áll. - válaszoltam a fel nem tett kérdésre. Erre ő bele egyezően le ült és elkezdtem egy irányba nyalni a frizuráját.
Miközben a bundáját igazgattam éreztem, amint élvezi a helyzetet és hozzám simul.
- Hiányoztál... - mondta ki végül.
Erre én is hozzá dörgölőztem és folytattam a folyamatot.
- Naa...így már jobban festesz. - mondtam kacagva.
- Köszönöm. És igen...igazad van. Tényleg kifordultam magamból. Az utóbbi két-három napban már aludni is alig tudtam. Folyton rémálmok kísértetek, amiknek a végén általában te... - itt megállt. - me-meghaltál. - mondta ki, majd sírva fakadt.
- HéHé...már itt vagyok. Nem igaz? - vigasztaltan, miközben magamhoz húztam. Ő pedig a mellkasomnak nyomta a fejét és sírt.
Egy negyed óra múlva sikerült lecsititanom.
- Nem tudom te hogy vagy vele...de én éhes vagyok. - szólaltam meg végül.
- Ami azt illeti, én is, az utóbbi két napban alig ettem. - nézett rám szomorúan.
- Jasiri... - néztem rá morcosan, de nem tudtam rá haragudni. - na jó gyere menjünk, hátha hagytak valamit a többiek.

Jasiri szemszöge:
Szerencsénkre volt még pár falat megmaradva az előző napokról, így azt Janjával közösen elfogyasztottuk.
Ám ekkor Madoa, a testvérem jött felénk.
- Jasiri, istenem végre eszel. - jött hozzám és megölelt. - Az utóbbi időben nem bírtam rá venni, hogy egyen valamit. - mondta Janjának, majd megszakította az ölelést.
- Végre valakinek sikerült! - mondta még mindig Janjának, aki csak egy széles mosolyt mutatott felénk.
- Hé... én is itt vagyok. - mondtam egy kicsit dühösen.
Erre pedig mind a ketten nevetni kezdtek.
- Sohase hittem volna, hogy a nővérem egyszer szerelmes is lesz, valakibe. - mosolygott ránk, mire mind a ketten elpirultunk.
- Hát nem akárki vagyok. - húzta ki magát Janja.
Amin egy jót nevettem.
- Na jó békén hagyom a gerle párocskát, csak ígérd meg Janja, hogy mindig vigyázni fogsz a testvéremre. - nézett Janjára Madoa.
- Úgy lesz. - mondta Janja bólintva.
Mire én hozzá bújtam, majd Madoa intett és elment.
Janjával befejeztük az ételt és mivel este volt így döntöttünk, hogy aludni térünk. Vissza mentünk a barlangba, majd megvártam még Janja lefekszik.
Mikor lefeküdt kérdőn rám nézett.
- Te nem jössz? - kérdezte.
Mire elmosolyodtam és bólintottam egyet és közvetlenül mellé le feküdtem. Hozzá bújtam és lettettem a fejem a mancsaimra.
- Jó éjt. - köszöntem el tőle egy csókkal.
Belemosolygott a csókba, majd mikor elváltunk egymástól, a nyakamra tette a saját fejét.
- Aludj jól! - mondta és nem sokára elnyomott az álom.