Janja x Jasiri - 14.rész - Szabadulás

111 6 0
                                    

Janja szemszöge:
Miután felálltam Jasiriről, felsegítettem.
- Na szerintem induljunk. Még ki is kéne találnunk a barlangból. - mondtam.
- Okés. - mondta, majd megnyalta az arcom. 
Én csak rámosolyogtam, majd elindultunk.
Már egy ideje úton voltunk, amikor is valami érdekes illat ütötte meg az orrom.
- Jas, te is érzed?
Beleszippantott a levegőbe, majd mosolyogva felém fordult
- Ez fű! Janja... kitaláltunk! - ordította a fülembe, ami nem igazán esett jól.
- Tudom, én is ezt akartam mondani, de mért kellett a fülembe ordítanod?
- Ó, sajnálom, csak meg örültem a jó hírnek. - mondta, majd hozzám dörgölőzött.
- Na menjünk. - mondtam és futni kezdtem az alagútban, amiben éreztük a fű szagát.
Egy kis idő múlva fényt pillantottunk meg az alagút végén.
- Siess! Már nincs messze. - néztem hátra a mögöttem futó Jasirire.
És végre kiértünk a barlangból. A napfény elvakított mind kettőnket, szóval nem láttuk hol vagyunk. Miután a szemünk alkalmazkodott, végre meglátjhattuk, hogy merre is vagyunk.
- Ez Büszke Birtok széle. - mondtam csodálkozva, majd beszippantottam a friss levegőt.
A nap már lemenőben volt, nekünk pedig tökéletes rá látásunk volt.
- De szép! - mondta Jasiri mellőlem, majd hozzámsimult.
- Az. - mondtam végül én, bár nem a naplementére és megnyaltam Jasiri arcát.

Történetek Büszke Birtokról - Janja x JasiriWhere stories live. Discover now