Történetek Büszke Birtokról - Janja x Jasiri

Janja x Jasiri - 19.rész - A klán

Janja szemszöge:
Ébredezni kezdtem és felemeltem a fejem, bár ne tettem volna. Olyan fejfájás nyilalt a fejembe, hogy rögtön vissza ejtettem a fejem a földre. Mikor enyhült és kinyitottam a szemem forgott velem a világ. Miután nagyjából elmúlt az émelygés, végre körbe nézhettem. Egy barlangban voltam. A bejáraton keresztül besütött a napfény és pár alvó hiénát világított meg a túloldalon. Egyiket se ismertem fel, pedig valahonnan ismerősnek tűntek. Ekkor hangokat hallottam kintről, ezért gyorsan vissza feküdtem. Szerencsére a hangok forrása elcsendesedett, vagyis nem jöttek be a barlangba az illetők. Hát folytattam a felfedezésemet. Még két hiénát fedeztem fel egy kicsit odébb a többiektől. Majd megláttam Jasirit.
- Jasiri? - kérdeztem fél hangon, inkább csak magamtól.
Jasiri még mindig aludt. Felálltam, bár ne tettem volna, ugyanis a mancsom is iszonyatosan fájt.
- Banyek...biztos azért mert nekilöktek a sziklának. - mondtam már megint csak magamban szitkozódva.
Valahogy oda kellett jutnom Jasirihez.
Ezért oda kúsztam hozzá. Hallottam amint a nevemet mondja:
- Janja..Janja!
- Itt vagyok, itt vagyok nyugodj meg!
Erre oda bújt hozzám én pedig hozzá simultam. Majd pihenni próbáltam.
Egy jó fél óra telhetett el, amikor egy éles hangot és morgást hallottam.
- Janjaaa...mit csinálsz te Jasirivel??
Ekkor hátranéztem, ahol a bejáratban ott állt egy harca kész hím hiéna.
Nem jött hang ki a számon.
Ekkor nekem indult és hangos ordítással adta mindenki tudtára, hogy mire készül.
Menekülni próbáltam, de balszerencsémre át estem Jasirin. Aki ha az ordibálásra nem is, de erre végre felkelt. A nagy hangzavar miatt az összes hiéna aki aludt felriadt és a kintiek közül is sokan befutottak, hogy megnézzék mi történt.
Ebben a pillanatban az idegen hiéna odaért hozzám és a mancsát rám emelte. Én a földön feküdtem, már felkészülve a fájdalmas találkozásra. De ekkor Jas megszólalt:
- Héé...Niku... állj már le! Velem van! - mondta Jas magabiztosan.
Erre mindenki eltátotta a száját.
- De...De..!
- Igen velem van, én hoztam ide, nem látod hogy megsérült szegény? - mondta már majdnem dühvel Jasiri.
Ezen csak mosolyogni tudtam.
Majd Jas oda sétált hozzám és segített felállni. Felsegített és oldalról megtartott, hogy el ne essek. Ami őszintén jól esett, ugyanis még mindig nagyon fájt a mancsom. Ezután Madoa rohant be a barlangba.
- Mi történt Jas? Jól vagy?....Oh.
- Igen, csak Niku félre értette a helyzetet. Nincs semmi gond.
- Oh értem. Hát akkor mindenki kifelé, nincs itt semmi látnivaló. - utasította ki Madoa szinte az egész klánt.
Szinte mindenki kiment.
Így már csak ketten maradtunk Jasirivel.
- Hogy vagy? - kérdezte aggódva.
- Kösz jól, csak szédülök. - mondtam. - És köszi, hogy megmentettél. Nélküled lehet nem élem túl.
- Héj, ezért vagyok! - mondta kacsintva, majd megnyalta az arcom.
Viszonzáskép csak oda dörgölőztem hozzá.
- Most én jövök neked eggyel. Köszönöm mégegyszer.
- Ugyan Jan, te már többször segítettél nekem.
- Amúgy hol vagyunk?
- Nálunk. A klánomnál. Mi itt lakunk. Gyere körbe vezetlek. - mondta egy nagy mosoly kíséretében.
- Mennék, mennék, csak fáj a lábam.
- Majd segítek! - ajánlotta fel és máris mellettem termett.
A délelőttöt azzal töltöttük, hogy bemutatta az otthonát és körbe vezetett. Ebédre értünk vissza és már a vadászok is vissza értek jó pár ízletes falattal.
- Hé Janja, gyere együnk! - invitált be a barlangba.
- Nem lesz baj? - kérdeztem egy kis félelemmel a hangomban.
- Csak nem megriadt a nagy, erős és büszke Janja egy kis hiénától? - viccelődött.
- Ha-ha...nagyon vicces. - majd bementünk.
Először furcsán néztek rám, de mivel Jasiri mellettem állt nem nagyon vitatkozhattak.
Jasiri elintézte, hogy én is kapjak ételt, így két adag étellel a szájában jött vissza hozzám.
- Hoztam enni! - mosolygott.
- Köszönöm. - majd megettük az adagjainkat.
A nap másik fele unalmasan telt számomra. Szinte egész végig a barlangban kuksoltam és pihentem. Már nem fáj annyira a mancsom, de még pár napig pihentettnem kell.
Jasiri egész nap a klán ügyeit intézte, így őt se láttam. Egy-két hiéna jött néha-néha be a barlangba, de azok rám se hederítettek. Már este volt. Én a mancsomon pihentettem a fejemet, amikor Jasirit hallottam meg a bejáratnál. Felemeltem a fejem és tényleg ő volt az.
Épp elköszönt egy pár társától.
- Szia, na mi történt? - kérdeztem érdeklődve, mikor közelebb ért.
Ő csak nyammogva hozzám sétált és szinte rám esett. Rám huppant, a fejét a hátamon pihentette, majd hozzám dörgölőzött.
- Jas? Jól vagy?
- Hmm...milyen puha a bundád. - motyogta.
- Mi történt? - kérdeztem újfent.
- Ahhh...ne is kérdezd, ki vagyok merülve. Egész nap fel alá futkároztam. Egy hétig vagyok távol és máris minden a feje tetejére áll. - nyafogott, mint egy kisgyermek.
- HéjHéj...majd holnap elmondod... oké? De most pihenj. - fordítottam őt velem szembe.
Csak bólogattot, majd mellém feküdt.
- Jó éjt Jas! - nyaltam még meg utoljára az arcát, majd én is álomba merültem.