Creepypasta! (BEFEJEZETT)

Sadie Serenade

Szeretem a dalokat. Nem csak hallgatni őket, hanem énekelni is. Főleg Taylor Swift, Lady Gaga, és más híres énekesnők dalait. Viszont, 4 évvel ezelőtt valami szörnyű történt. És az a valamitől elment a kedvem az énekléstől... örökre.  A Junction Városi Középiskolába jártam (Most a K-State Egyetemre) és ez idő alatt volt egy barátom. Sadie volt a neve. Sadie egy gyönyörű lány volt. Derékig érő hosszú haja volt, szőke, fekete hajvégekkel (de kékre festette mikor 13 éves lett), a szemei zöldes szürkék voltak, és a fülei manószerűek voltak. Sadie mindig kedves volt hozzám. Barátok voltunk, amióta másodikban megismertem. Fantasztikus énekes volt, és az volt az álma, hogy popsztár legyen. Sadie-t és engem is bántalmaztak más gyerekek pár évvel miután találkoztunk, de hetedik körül elfogadtak minket. Többször meghívott ottalvós bulikra, filmezésekre, és más dolgokra amiket a tizenévesek csináltak. Majdnem minden alkalommal amikor átmentem hozzá, hallottam őt énekelni az "Applause"-t Lady Gaga-tól (ami a kedvenc száma volt). Sadie volt a legjobb barátom. Viszont, egy nap az iskolában, Sadie beteg lett, és otthon kellet maradnia. Iskola után egy csapat népszerű és gonosz lány odajött hozzám.  Emily, a leggonoszabb, és legnépszerűbb lány az iskolában, azt mondta hogy mikor Sadie holnap újra jön iskolába, égessem le az egész iskola előtt, és cserébe megmondják a megoldást az összes dolgozathoz a jövő hónapig. Természetesen elutasítottam ezt a szörnyű ajánlatot. De mikor ezt elmondtam Emily-nek, megfenyegetett. Megmutatott egy képet és megijedtem. Egy kép volt a barátomról, Cameronról és rólam ahogyan csókolózunk. De már egy hete történt, és az én házamban! Ezek a lányok kémkedtek utánam?! Emily azt mondta, ha nem egyezek bele az ajánlatba, és nem égetem le Sadie-t, akkor kinyomtatja a képet a suliújságban (mert ő csinálja azt) és mindenki látni fogja. Emiatt mindenki bántana, és Cameron azt mondta ha akárki rájön a csókunkra, szakít velem. Sóhajtottam, és érezve, hogy előre megbántam az egészet, beleegyeztem. Úgy terveztem, elmondok mindent Sadienek a leégetés után, és reméltem meg fogja érteni.  A következő nap gyorsabban érkezett, mint ahogy én szerettem volna, és megvolt a tökéletes tervem hogyan égessem le Sadiet. Iskolagyűlés volt a tornateremben, és Sadie volt mindig az utolsó aki megérkezik. Amikor kinyitotta az ajtót, a festékes vödör, amit az ajtó felé tettem ráborult, és több színű festék borult egész testére, és a hajára. (Próbáltam könnyen lemosható festéket találni, de nem sikerült. A tanárok odasiettek hozzá, hogy segítsenek, de a diákok, mind csak nevettek rajta. Én is nevettem, de csak erőltetett nevetés volt; csak Emilynek kellett tettettem, aki mellettem ült, és engem nézett. Sadie sosem alázták még meg ennyire életében. Kiszaladt az iskolából sírva. Szörnyen éreztem magam és bűntudatom volt. De végül, Emily állta az ígéretét: összetépte a fotót rólam és Cameronról, és egy papírt adott, amin az összes dolgozat válasza volt. De abban a pillanatban nem érdekelt. Fájt a szívem amiatt, amit Sadievel tettem.  A gyűlés után a szekrényemhez mentem, és kivettem a telefonomat. Üzenetet írtam Sadienak hogy találkozzunk a megszokott helyen (egy parkban a szomszédságában, hét mérföldre tőlem) iskola után. Vártam pár percet amíg nem válaszolt. Amikor vége lett az iskolának, siettem. Mikor odaértem, láttam, Sadie már ott volt. Az egyik hintában ült, a hintát tartó láncot fogta egy kézzel, és a másikat maga előtt tartotta. 

"Sadie?" Szóltam, remélve felém fordulna. De nem fordult. Csak ott ült, mozdulatlanul mint egy kő. 

"Sadie?" Szóltam újra, ezúttal kicsit hangosabban. Még mindig semmi.

"Sadie!" Most kiabáltam, de semmi eredmény.

Nem tudtam tovább várni. Odamentem hozzá és megfogtam a vállát. Elfordítottam a fejem és becsuktam a szemem ahogyan megfordítottam felém. Pár másodperc hezitálás után, összeszedtem annyi erőt hogy kinyissam a szemem, és elborzadtam attól amit láttam. Tompa, élettelen szürke szemek pillantása találkozott az enyéimmel. Vér csöpögött Sadie résre nyitott ajkai közül. Kezében egy véres kés volt, miről apró vércseppek hullottak a földre. Egy seb volt Sadie mellkasán, ahol a szíve volt. Nem hittem a szemeimnek. Sadie szíven szúrta magát. Sírni kezdtem. Csak ott álltam és sírtam, legalább 10 perc telt el, mire fel tudtam nézni újra. Kivettem a kést a kezéből, és a földre dobtam. Vak haraggal és elkeseredéssel megfogtam Sadie testét és ledobtam.