Creepypasta! (BEFEJEZETT)

Kísértetlány Az Otthonomban? Már Hozzá Szoktam.

Két éve albérletbe költöztem és fura dolgok történtek a konyhában mindig leestek a tárgyak például a kés vagy olló. Figyelmen kívül hagytam, mert a figyelmetlenségemre fogtam. Aztán 2014 december elsején reggel felkeltem és a konyhába menet benéztem a nappaliba. Az ajtófélfához támaszkodott egy lány. Alacsony, göndör hajú lány volt. Az arcát nem láttam és tűnt, mint aki csak úgy megfigyel. Bepillantottam a konyhába majd vissza és már sehol senki. Nagyon megijedtem, azt hittem betört valaki, ezért végig kutattam a lakást, de nem találtam senkit és a bejárati ajtóm is zárva volt. Másnap áthívtam két barátomat. A barátnőm előbb átért, mint a barátom. Mikor a barátom is megjött be kiabált a konyhába és bejött nappaliba. Ledöbbenten tapasztalta, hogy én is és a barátnőm is a kanapén ülünk. Kiabált, hogy ki van még itt rajtunk kívül és biztos csak megakarjuk ijeszteni, de mikor a lakásban rajtam és a barátnőmön kívül nem talált senkit ledöbbentünk, hogy ő is látta a titokzatos lányt ugyan úgy az ajtófélfához lapulva. Sokáig féltem, mert egyedül laktam, de úgy gondoltam, ha eddig nem bántott, akkor talán ezután sem fog. Egyszer mikor hazaértem az előszoba ajtajának kilincse magától mozgott, mint ha valaki belülről rángatta volna. Pár hónapra rá megint a konyhába menet az ablakra tekintettem, aminek tükröződésében láttam, hogy a kanapémon egy vigyorgó lány ül. Megfordultam, hogy a kanapémra nézzek, de nem volt ott senki. Elfogadtam a tényt, hogy nem vagyok egyedül. Azt találtam ki, hogy estére bekapcsolva hagyom a kamerámat, nem számítottam semmire, de az egyik felvételen olyan hangot halottam, mint amikor a csempén mezítláb szaladgál valaki. A konyhában és előszobában is csempe van. Aztán pár hónap elteltével feküdtem az ágyamban és egy férfihang a nevem suttogta. Úgy megijedtem, hogy fogtam magam és egy barátomnál aludtam. Megbántam, mert ha nem megyek el, lehet megtudtam volna mi ez az egész. 

Sosem derült ki mi is folyik itt. Néha még esténként lépteket hallok , de engem már nem zavar.