Nem volt gyöngyház kapu. Az egyetlen ok, amiért tudtam, hogy egy barlangban vagyok, hogy áthaladtam a bejáratán. Hatalmas sziklafalak meredtek mögöttem, hogy a tetejét nem is láttam és tudtam, ez az, amiről a vallások beszélnek, az ember legnagyobb félelme. Éppen beléptem a pokol kapuján. A barlang egy élő, lélegző teremtménye emlékeztetett. A bent terjengő rothadó hús bűze pedig maga alá gyűrt. Aztán egyszerre mindenhonnan megszólalt az a hang.
„Légy üdvözölve."
„Ki vagy te?" - Kérdeztem miközben megpróbáltam megtartani a lélekjelenlétem.
„Tudod te azt." - válaszolta a hang. Tudtam...
„Te vagy az ördög..." - hebegtem és azzal el is veszítettem a lélekjelenlétem.
„Miért én? Olyan jó voltam életemben amennyire csak tudtam!" - Csend töltötte be a termet, ahogy a szavaim elhaltak. Óráknak tűnt, amíg végre választ kaptam.
„Mire számítottál?" - A hang ellentmondást nem tűrő volt, de türelmes.
„Nem is tudom... sosem hittem az ilyesmikben."- ejtettem ki a számon - „Ezért vagyok itt?" - csend honolt, így folytattam - „Azt mondják, a legnagyobb trükköd az volt, hogy elhitetted a világgal, hogy nem létezel."
„Nem, a legnagyobb trükköm az volt, hogy elhitettem a világgal, hogy van más lehetőség."
„Tehát, nincs is Isten?" - ejtettem ki remegve. A barlang beleremegett a válaszba.
„Én vagyok Isten!"
YOU ARE READING
Creepypasta! (BEFEJEZETT)
HorrorEbben a könyvemben a Creepypastákról lesz szó. Lesznek ijesztők, amiktől borsódzni fogsz, de lesznek olyanok is, amik után azt fogod kívánni bárcsak el sem olvastad volna. Ahogy mindig, jó szórakozást, jobban mondva borsódzást....
