Creepypasta! (BEFEJEZETT)

A Gyilkos

Egy hétvége volt, egy buli után a haverokkal. Hazafelé sétáltam. Sokan hátborzongatónak találnák a várost este. A szél süvített és a falevelek a lábam alatt ropogtak. A zászló alatt haladtam el, ami az erős szélben ide-oda csapkodott. Ismertem ezt a várost. Nagyon ismertem. Nem csak a zsebemben van egy kés, hanem erős vagyok és gyorsan futok. Így hát nem félek. Nem aggódtam. Hirtelen amikor átmentem a sötét utca egy lámpája alatt egy kis utcácska felé fordultam ahol a barátaim voltak. Figyeltem ahogy rohannak. Gondoltam megnézem mi folyik ott. Megláttam egy figurát, aki a valószínűleg kukában keresett maradékokat. Nem láttam az emberke arcát, de azt hallottam amikor oldalra nézett és megroppant a nyaka...Mint valami bagoly... Megtorpantam. Kisebb sokkot kaptam, de utána egy boldog arckifejezés jelent meg az arcomon.Sokan azt hihetik, hogy fura dolog egy ilyen, fura dolog után így reagálni, de alapból fura vagyok. Fenébe is! A drogosok furák. Elnevettem magamat, majd gyorsan folytattam az utamat.Csizmám a betont súrolta. A hang amit kiadtak ritmusos volt. Örültem, hogy csak az enyém a ház. Bár így lett volna hetekig. Az anyám ezekben a napokban rengeteget dolgozott. Így rengeteg szabadidőm volt....Enyém volt a ház. Este van. Mintha minden lángolna körülöttem, amíg én az álmok fura világában lebegtem. Tudod, az a kellemes érzés amikor alszol. Minden békés. De ezt nem sokáig élvezhettem mivel hirtelen felébredtem.Lassan észrevettem, hogy a szemeim nyitva vannak.Elhelyezkedtem az ágyon. Majd pislogtam párat.A szemeim alkalmazkodtak a sötéthez és az alváshoz. Felültem. Vajon mi ébresztett fel?Éppen aludtam volna vissza, amikor egy érdekes hang kelti fel a figyelmem. Crrrack-ccckk-crackack. Nem volt túl hangos. Valószínűleg lent volt.Biztos a macskák azok... Idióta állatok... Utáltam amikor a macskák felébresztettek. Vissza feküdtem az ágyra, azzal a vággyal, hogy tovább aludjak. A hang nem maradt abba. Elkezdtem gondolkodni, hogy most mi van. Vajon egy béka az? Vajon igazi? Megint felültem. Kerestem a késem az éjjeli szekrényen. Megragadtam. Talán kicsit eltúloztam... De jobb mindenre felkészülni. Azon gondolkodtam, vajon mi lehet az a hang?! Ekkor észre vettem, hogy a hang egyre közelebbről hallatszik. Megszorítottam a kést. Mintha a lenti folyosón sétálna valaki, vagy valami. A lépések hangjai már a fenti folyosón hallatszottak... Azon a folyosón ami a szobámba vezetett. Nem kételkedtem.. Valaki van a házamban! Kirázott a hideg, a szívem nagyon durván felgyorsult. Lefagytam, mint valami szobor. Nem mertem levegőt sem venni. Nem mertem sehova sem nézni. Meg akartam mozdulni, elfelejteni a fejemben cikázó gondolatokat. Mit tegyek, bújjak el? Kiugrottam az ágyból. Lábak árnyékát láttam az ajtóm előtt. Ekkor kinyílt az ajtó. Egy emberi árnyékot véltem felfedezni. Lefagytam megint, de a szívem most lassan dobogott. Izzadtam. Sikítani akartam... Sikítani, vagy segítséget kérni... De nem tudtam kiejteni egy hangot sem. Lefagytam. Ugyanaz az ember volt, aki kukázott amikor mentem haza. Majdnem előttem állt. Narancssárga üvegű szemüvege volt. Haja véres volt. Megint kirázott a hideg. Az ember arca szinte teljesen elvolt takarva. Szemüveg, és kapucni volt a fején, és valami ami elfedte a száját és állát.Dülöngélve közelebb jött. A karja 2x mozdult egy irányba, miközben remegve közeledett. Egyik kezét az arcához emelte. A mutató ujja a karját súrolta.

"SHHHHH"

Mondta. Neki simultam falnak. Szorítottam a kést. Figyeltem a tárgyat a srác kezében. A fegyvere jobb volt, mint az enyém. Vér folyt róla. Ő felemelte a fegyverét. A vér a földre csöppent. A fegyvere a földhöz csapódott. Vadul ziháltam, kapkodtam a levegőt, amikor meghallottam.

"NE, shhhhh"

Mondta újra. Miután a lába a földet érte abbamaradt a srác susogása. Észrevettem, hogy a nyaka fura helyzetben van, közben hallottam a csontjainak a hangját. A halál hangját. A szívem egyre gyorsabban dobogott... Mintha elakarná törni a bordáimat. A látásom homályosodott. Kezdtem oxigén hiányt érezni. De amúgy sem akartam levegőt venni.A feje most 50 fokos szögben volt. Közeledett, Lassan... A nyakának a hangja olyan vérfagyasztó volt... 

"Shhh"

Mondta még egyszer. Egy lépésnyire volt. Könnyedén felemelte a fegyverét. Remegtem. Uram istenem! A fegyverét a gyomromnak támasztotta.Nem tudtam tovább úgy maradni....Ekkor egy kezet éreztem a vállamon , ami csak egy kicsit emelt fel, de eléggé hogy érezzem hogy a balta belém vág. Az utolsó dolog amit láttam az, hogy tocsogok a véremben. 

A világom elhomályosult és elsötétedett...