Történet a Wendigóról

205 11 1
                                    

Egy lény a bennszülött amerikaiak mitológiájából, ami az északkeleti Egyesült Államok és délkeleti Kanada környékén élt. A lény, a kannibalizmusból született és az éhsége kielégíthetetlen. Rengeteg történet kering a rejtélyes 13 mérföldnyi erdő körül, New Hampshireben. Vannak történetek vadász társak éhezéséről, ami kannibalizmushoz vezetett. Nem tudni mi történhetett odakint. Ezt a történetet a nagyapám mesélte, aki ismerte egyikőjüket. 




1957-et írunk. A neve Arnold Watson volt. Imádott vadászni, de még jobban szeretett hosszú vadásztúrákat tenni az erdőben. Persze soha nem egyedül ment, vitt magával pár öreg barátot, Andy Johnson-t és Darrel Thrembel-t. Nem látták egymást már évek óta, ezért elhatározták, hogy elmennek egy egy hétig tartó kirándulásra. Összepakolták az összes holmijukat, vadász puskákat, takarókat, sátrakat, gyufákat, egy hétig kitartó lőszert és élelmiszert. Ezeket hárman felpakolták Arnold furgonjára. Az út a kanyaros földes úton hosszú és göröngyös volt. Már mélyen az erdőben voltak, mikor a motor elkezdett kattogni és zajos hangot adott ki, mintha lerobbant volna. Lelassult és megállt. 

"Indulj, az isten verje meg!" Mondta Arnold, közben a kormányt csapkodta.

"Megtankoltad mielőtt elindultunk?" Kérdezte Andy.

"Biztos megfeledkeztem róla" Mondta Arnold, közben sóhajtott és hátradőlt. "Akár itt is sátrat verhetnénk a környéken, de nem akarok a kocsitól túl messze menni."

Szóval beljebb merészkedtek az erdőbe egy kicsit, és találtak egy kis tisztást közel egy folyóhoz ahol fel tudták állítani a sátraikat. Már sötétedett, szóval tüzet csináltak, ettek, és és lefeküdtek. A fegyvereikkel aludtak, amik az ágy oldalának voltak támasztva, biztos ami biztos. Mind alaposan átaludták az éjszakát. Arnold volt az első aki felkelt. Felállt, kinyújtózott és egy nagyot ásított. Kilépett a sátorból, és megdörzsölte a szemét. Nem tudta elhinni amit látott. Egy medve széthajított mindent, és majdnem az összes ételüket megette. Arnold befutott a sátrába, megragadta a puskáját és a medvére célzott. A medve elriadt, menekülni kezdett és már eltűnt mielőtt Arnold egy jól célzott lövést letudott volna adni. 

"Andy! Darrel! Felkelni! Egy átkozott medvét kaptam rajta a kajánkon" Andy és Darrel felkeltek.

"Mi a fene vagy te?-" Darrel nyitott szájjal bámulta a szétcsócsált ételük maradékát.

A legtöbb lőszer a folyóba lett hajítva, csak egy pár használható maradt.

"Szent szar, mihez fogunk most kezdeni? Semmink sincs, se kaja, se lőszer, se-"

"Csak maradj nyugton Darrel! Azt hiszem van még lőszer a furgonban..." Szólt közbe Andy.

"Srácok emlékeztek a visszaútra a furgonhoz?" kérdezte Arnold idegesen.

"Azt hiszem erre van... vagy, nem, erre... nos talán erre..." mondta Andy.

Darrel fejéhez kapott.

"Kibaszottul fingod sincs arról, hogy miről dumálsz!" Darrel és Andy bunyózni kezdtek, két levegővétel között káromkodtak.

"Héj, héj, héj, héj! Hagyjátok abba!" Arnold lehúzta Darrelt Andyról.

"Boldogulnunk kell. Mi most egy túlélő helyzetben vagyunk. Ne szórakozzatok, ez nem játék! Simán meghalhatunk idekint, és soha senki nem fog ránk találni. Legjobb esélyünk, ha követjük a folyót. Talán találhatunk egy várost, vagy egy kereskedőt, vagy akármit."

Creepypasta! (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now