Creepypasta! (BEFEJEZETT)

Jeff The Killer (Jeff, A Gyilkos)

Részlet egy helyi újságból:

Az ismeretlen gyilkos még mindig szabadlábonEgy hét telt el a megmagyarázhatatlan gyilkosságok óta, de az ámokfutó még mindig szabadon van. Még mindig nem találtak elég bizonyítékot, de egy fiatal fiú azt állítja, hogy túlélte a gyilkos támadását és most elmondja, mi is történt:

"- Rosszat álmodtam ezért felébredtem az éjszaka közepén. - mondja. - Feltűnt, hogy nyitva van az ablak, pedig emlékeztem rá, hogy lefekvés előtt becsuktam. Felkeltem és bezártam, azután csak visszafeküdtem és megpróbáltam újra elaludni.Az a furcsa érzésem volt, mintha valaki figyelne. Felnéztem és majdnem kiugrottam az ágyból. Egy kis fény átjutott a függönyön és megvilágította a szemeit. Nem normális szemek voltak, egészen sötétek és baljósak, szinte feketék. Halálra rémültem tőle. Ekkor láttam meg a száját. Borzalmas volt, felállt tőle a hátamon a szőr.Az az alak csak állt ott és nézett. Azt hittem örökre ott akar maradni, de akkor mondott valamit. Egyszerű mondat volt, de úgy mondta, ahogy csak egy igazi elmebeteg képes rá.Azt mondta: "Aludj vissza." Felordítottam. Erre előhúzott egy kést és megcélozta a szívemet. Felugrottam az ágyra és ütöttem, rúgtam, próbáltam leszedni magamról. Ekkor apám berohant, mire az az őrült belevágta a kést a vállába. Valószínűleg már végzett a szomszédokkal, ha a zajra nem hívták a rendőrséget.Lerohantunk a földszintre és kiszaladtunk a házból. Az ember visszafordult a folyosóról és elfutott, utána már csak azt hallottam, ahogy betöri az üveget. Az ablakhoz mentem és kinézve még láttam a távolban. Egy dolgot biztosan tudok, soha nem fogom elfelejteni azt az arcot. A gonosz tekintetét és az őrült vigyorát. Sosem fog kimenni a fejemből."

A rendőrség még mindig keresi ezt az embert. Ha látnak valakit, akire illik ez a leírás, azonnal forduljon a helyi hatóságokhoz.

  Jeff, és a családja most költözött a város új negyedébe. Az apját előléptették a munkahelyén, és úgy gondolta, jobb lesz egy ilyen "divatos" helyen élni. Jeff és a testvére, Liu nem panaszkodott. Ki ne szeretne egy új és jobb otthont? Éppen csak elkezdtek kicsomagolni, amikor átjött az egyik új szomszéd. 

  - Hello! 

Mondta.

- A nevem Barbara, egy utcában lakunk. Csak szerettünk volna a fiammal együtt bemutatkozni.

Intett a kisfiának.  

- Billy, ők itt az új szomszédok. 

A gyerek csak köszönt és visszarohant játszani. 

- Én Margaret vagyok.

Mondta Jeff anyja.

- A férjem Peter és a fiaink, Jeff és Liu. 

Bemutatkoztak, de amikor Barbara meghívta őket a fia születésnapjára tiltakoztak, de az anyjuk elfogadta a meghívást. 

- Anya, miért menjünk el néhány kisgyerek bulijára? Nem vagyunk már kicsik. 

Jeff ellenkezni akart, de inkább nem szólt semmit, ha az anyja valamit elhatározott, akkor az végleges volt. Felment a szobájába és leült az ágyára. Csak nézte a plafont és elfogta egy furcsa előérzet. Elkergette a gondolatot, butaságnak gondolta. Hallotta, hogy hívják, így visszament segíteni.Másnap, a lépcsőn ment lefelé, hogy elinduljanak az iskolába, de most is, ahogy este is többször, újra elfogta az a különös érzés, viszont ezúttal erősebben. Még mindig megpróbálta figyelmen kívül hagyni. Reggeli után, Liuval elindultak a buszmegállóhoz. A buszt várták, amikor valaki tőlük pár centire ugratott el gördeszkával. Meglepetten ugrottak hátra.A fiú visszafordult hozzájuk és a kezébe kapta a deszkát. Körülbelül tizenkét évesnek tűnt, csak egy évvel fiatalabbnak Jeff-nél. Inget és szakadt farmert hordott. A fiú visszafordult hozzájuk és a kezébe kapta a deszkát. Körülbelül tizenkét évesnek tűnt, csak egy évvel fiatalabbnak Jeff-nél. Inget és szakadt farmert hordott.