Creepypasta! (BEFEJEZETT)

You Can't Trust Everyone

November hatodika, 2015

Oh, fiú. Nem igazán tudom, hogy hogyan lehet megfelelően elindítani az ilyen típusú történeteket, de megpróbálok a lehető leggyorsabban odajutni a lényeghez. Látod, itt vagyok egy időzítővel. Jelenleg ezt írom az egyetem könyvtára egyik számítógépén. Gépelés közben úgy érzem, hogy az árnyékból figyelnek rám. Tudom, hogy őrülten hangzik, de ezt a történetet valahogy ki kell juttatnom. Itt senki sem fogja elhinni azt, amit mondok. Elmaradok az összes iskolai munkámtól addig a pontig, ahol fel lehet vetni az akadémiai próbaidőm. A részmunkaidős állásomból is elbocsátottak, mert megijesztettem az ügyfeleket. Különben is, szeretnék legalább valamit tenni, hogy elmondhassam magamnak, hogy mindez megérte. Mégis, a végén talán nem is számít majd.

Tavaly találkoztam egy Jack Driscoll nevű fickóval. Meglehetősen eléggé hideg srác volt, és valójában nagyon jó barátok lettünk. Egyébként Ethan vagyok, és jelenleg a főiskolai évemet fejezem be. Legalábbis megpróbálom befejezni az utolsó évemet. Egyébként, amint mondtam, Jack és én jó barátok lettünk, miután rájöttünk, hogy nagyjából ugyanazok az érdeklődési köreink. Mindkettőnknek ugyanaz a videojáték tetszett, ugyanazok a műfajok a filmben, sőt ugyanaz az ízlésünk volt ruha téren is. Persze, voltak más barátaim is, de senkit sem érdekelték ugyanazok a dolgok, mint engem. Sajnos ez mind megváltozott a múlt télen.

Jack elkezdett kijárni az osztályunk egyik lányával, Elisa-val. Nem tartott sokáig míg elhívta egy randira, nem sokra rá pedig egy párrá is váltak. Eleinte örültem neki. Soha nem volt a legjobb szerencséje a hölgyekkel, ezért jó volt látni őt valakivel, aki őszinte szerette. Időről időre mindannyian együtt kezdtünk lógni, és ő nagyon kedves lány volt. A pokolba, még az is kiderült, hogy kicsit féltékeny vagyok. 

Körülbelül egy hónappal a kapcsolatuk után észrevettem, hogy a dolgok kezdtek megváltozni. Jack már nem lógott velünk és egyre több időt töltött Elisa-val. Eleinte azt hittem, hogy ez normális. Nagyon sok ember szeretne több időt tölteni olyannal, aki sokat jelent neki, és valójában nincs ezzel semmi baj. Még mindig láttam őt, és az osztály után online együtt játszottunk videojátékokat, tehát nem gondoltam túl sokat bele. 

Aztán a dolgok...furcsává váltak. Egy reggel ketten sorban álltunk a kávézóban. Az iskolánk ételei nem voltak a legjobbak, de azért ehetőek. Kicsit késve érkeztünk meg, tehát a sor már elég hosszú volt, no nem mintha nem szoktuk volna már meg. 

"Korábban kellet volna idejutnunk, mi?" - nevettem fel, de Jack nem szólt  semmit. - "Hé, haver, még mindig alszol?" - viccelődtem miközben megböktem a vállát.

"Fogd be." - morogta. Megdöbbentet, mert a válasza igencsak dühösen hangzott. 

"Csak viccelek." - magyaráztam. - "Nem aludtál eleget előző éjjel vagy mi?"

"Ez a sor kibaszottul túl hosszú. Ki kell mennem innen!" - A többi hallgató egy része most minket bámult. Jack rájött erre, és megfordult. - "Problémád van?!" - kiáltott rá a mögöttünk levő egyik lányra.

A lány megdermedt, és megragadta barátja kezét. 

"Haver! Mi a pokol?! Higgadj le!" - kiáltottam vissza. Fogalmam sem volt, hogy miért viselkedik így, egyáltalán nem volt olyan, mint amilyen szokott lenni. Jack nem szólt semmit. Ehelyett csak az ajtó felé fordult, és kifutott az épületből. 

Az incidens után nem beszéltem vele. Megpróbáltam egy ideig felhívni a figyelmét az osztályban, de semmi haszna nem volt. 

Néhány nap múlva abbahagytam a próbálkozást. Egy hét után Jack nem jelent meg az órákon többet.