Kék íriszek - Levi x OC (Befejezett)

42.

"Liz 8. születésnapján"

-Hol lehet már a hadnagy már rég itt kellene lennie...-nyúlt szét az ágyon Liz. Fejét az egyik párnájukba fúrta. Türelmetlen és aggódó volt.

Hadnagy ilyenkor már rég itt szokott lenni. Nem szokott késni se hamarabb jönni. Mindig pontban jött de ez most más volt. Az idő telt és a nap is mozgott.

....14 óra....

....15 óra....

....16 óra....

Egy idő után a lány arra kapta fel a fejét hogy a bejárati ajtó ki- és becsukodik. Ismerös lépéseket hallott.

Ez nem Petra-é volt, se Hanji-é és nem is Erwin-é. Ez Levi lépései voltak. Majd felcsendült az a fagyos lekezelő hang amit csak is Ő tud csinálni.

-....Nem úgy volt hogy vigyázol rá?!-Petra nem tudott mit mondani a kislány pedig lassan elindult a nappali felé.-meg kértelek valamire és még erre se vagy képes?! Hát kösz baszd meg.-morgott miközben lerakott egy szatyrot. Tisztitószerek voltak benne. Meg valami más.

-Itt vagyok Hadnagy.-szólalt meg Liz a lépcső tetején állva.
-Szóval fent voltál?-bolintott.-most már mindent értek. Petra elmehetsz.-mondta Levi a lány pedig iparkodva ment ki a házból.

Mind a ketten egymást nézték aki meg törte a csöndet az a felettes volt.

-Gyere le. Nem harapok.-kezdett el kipakolni a szatyorból. Liz mikor le ért akkor már az anyag "teljesen" kiürült.

-Mért volt távol ilyen sokáig Hadnagy?
-Dolgom volt.-válaszolta egyszerűen.

-Dolga volt? Mi féle dolga?
-Aki kíváncsi hamar megöregszik Liz. Tanuld meg. És csak vásároltam ezt-azt. Amugy meg mért is fontos ez?-pillantott a lányra gondolkozva a következő lépésen. Liz vállat vont.-kérhetek valamit?-a válasz egy apró bolintás volt.-hunyd le a szemed. Nem szeretném ha leskelödnél.

-Ömm..... Rendben.-mondta világosabb szemű majd meg tette az amit a hadnagy kért. Lehunyta a szemeit az akció pedig meg kezdödött. Zajt hallott majd egy meleg dolgot a nyakában.-h-hadnagy?-emelgette a kezeit de azok egy mondat által meg lettek állítva.

-Még nem, Liz.-motyogta a magasabbik. Mikor kész lett akkor egy tükör elé huzta a gyereket.-most nyisd ki a szemed.-hallgatott a "parancsra" és az amit látott az nagyon tetszett neki. Egy vörös sál volt a nyakában.

-De szép!-mondta vidáman csillogó szemekkel.-ez az enyém?-a Hadnagy bolintott.

-Csak a tied.-gugolt le hozzá majd egy puszit nyomott a gyerek arcára. Fülébe két szót suttogott.-boldog szülinapot.

-Köszönöm Hadnagy.-mosolygott Liz a sálába az nap dupla boldog volt.

"Most"
"Folyosón"

Levi a falnak támaszkodva várta az eredményeket. A legrosszabb dolgokra gondolt. Minden olyan dologra ami végül képes lehet majd össze roppantani őt.

Tudta hogy a hányás nem halálos ahogy a hangulat ingadozás sem meg stb. mégis csak a rosszra tudott gondolni ugyanis rengetegen hagyták már el az évek alatt.

Szerinte most se lesz más képpen.
Egy idő után (mikor már kezdte megunni a várakozás) nyilt ki az ajtó.

-Jöjjön. Most épp pihen a beteg. Minden rendben van vele ha felébredt akkor elmondom az információkat.-Levi unottan bolintott majd gyorsitott a sétáján.

Mikor Lizhez ért akkor leült az ágy melletti székre. Kényelmetlen volt de most ez nem érdekelte. Leszarta milyen az a szék legalább ül valamin.

A kék szeműre nézett aki egyenes légzéssel pihent derékig felhúzott takaróban. A hadnagy elmosolyodott de gyorsan le hervadt ahogy rossz dolgokra gondolt.

Elnézett rólla egy másik üres ágyra ami szépen be volt vetve. A teremben minden fehér volt még az ágyak is. Liz az elnézés után meg mozdult.

Levi ezt nem vette észre csak akkor mikor Liz fel ült a kéz fejéből kiálló csövet bámulva. Össze ráncolta a szemöldökét.

-Mi történt? Mért vagyok itt?
-Elájultál de most már minden rendben feküdj vissza.-Liz egy kicsit gondolkozva de bolintott majd vissza dölt a párnák közé.

-Elájultam.... érdekes....-motyogta.
-Nézzenek oda! Már is felkelt. Gyors volt.-mosolygott az orvos.

-Ugyan mit szívott...-gondolta magában Levi fapofával. Ám nagyon érdekelte már az hogy mik az eredmények.-mosolygás helyett inkább mondja már el az infókat egész idő alatt erre vártam nem akarok még holnap után is itt ülni.

-Különösebb gondja nincs. Minden rendben vele. Ám van egy dolog ami jó hír lehet önöknek, asszem.
-Mi az?
-Az hogy terhes.

Remélem jó lett.