Kék íriszek - Levi x OC (Befejezett)

48.

-5 évig voltam kómában...?-kérdezte hosszú idő után Levi besötétedett arccal. Hanji bolintott egy aprót mire a férfi lehajtotta a fejét.-5 kibaszott évig....-mért rühel engem ennyire az élet?!-mi történt Lizzel 4 évvel ezelött?-lebegtette meg a levelet.

-Azt mondta hogy a következő felderitő uton meg fog halni.-lépett előrébb Eren mivel senki sem válaszolt.-kinevettük és nem hittünk neki. De igaza lett. Magára hagyta a gyereketeket és mivel te kómában voltál ezért rám bizta a gyerek életét. A nevelő apja lettem ahogy te Liznek régebben. És mivel szerettem azt a cukorfalatot ezért elfogadtam. Még most is én vigyázok rá.

-Hm.... Értem. És hol van a gyerekem?
-Lent van az udvaron Arminnal.  De szerintem sok dolog van még amit nem tudsz szóval folytathatjuk is.-a következő fél órában sok dologról volt szó.

A fekete hajúnak még az arcán lévő hegeket is megmutatták ám ezt nyugodtabban kezelte nem úgy mint a többi infót. 

Már a végénél tartottak mikor az ajtó kissé kinyitodott. Rögtön oda kapták a fejüket. Egy apró kezet pillantottak meg ami egy gyerekhez tartozott.

Nem sokkal késöbb egy fél arcot láttak meg. A kisgyerek egy 5 éves körüli kislány volt. Égkék íriszeivel a társaságot bámulta. Barna tincseit kiengedve hordta. Nyakában egy régi vér vörös sál pihent.

-Csak nem felébredtél apa?-Levi nem jutott szóhoz. A kislány ezután kibújt az ajtó takarásából. Aprócska kezében kettő virágot szorongatott. A férfiben rögtön feljött az a kislány aki anyátlanul nőtt fel. Lizre gondolt mivel a gyerek a szakasztott mása lett.

-Li....z...-motyogta miközben acélkék íriszeibe könnyek gyültek amik ezután sorra hagyták el a szemeit.

-Eren.-kezdett el lépkedni a virágokkal a kezében.-szedtem virágokat.-mosolygott mint Isabell.-itt a tiéd.-nyujtotta neki az egyiket.

-Köszi cukorfalat.-hajolt le hogy meg fogja a virágot és hogy egy puszit adjon a lány homlokára.-másik kié?-kérdezte kiváncsian.

-Apáé. Azt hittem alszik még mindig de tévedtem.-vizsgálta a virágot felülről.-így a tulajdon kezébe tudom adni nem pedig egy vázába rakjuk bele és ennek örülök. Nagyon.-lépkedett Levi felé aki most leszarta hogy milyen szar állapotban látják. Mikor oda ért akkor felemelte a virágot.-ez a tied, apa.

-Tsk kösz kölyök.-törölte le a könnyeit elfogadva a virágot.-hogy hívnak?

-Ava. Ava Ackerman.
-Levi. Levi Ackerman.-ezután a szemüveges intett hogy jó lenne egyedül hagyni öket.

A jelre mindenki elindult kifelé csak a két Ackerman nem akik egymás kék íriszeibe néztek hosszasan. Ha Liz most itt lenne akkor most teljesek lennének a kék íriszek. De nem.

-Zavarni fog ha én Liz-nek foglak hívni?-törte meg a hadnagy a zavaró csendet. Ava megcsóválta a fejét.

-Nem. Nem zavar. Néha Liz-nek szólitanak anya miatt. De meg szoktam.
-Értem.

-Hm. Gyere.-fogta meg "Liz" a kezét aminél fogva fel állitotta az apját.-megakarlak ismerni apa. Ha anyát nem tudtam meg ismerni akkor téged szeretnélek.

-Értem Liz. Csak elötte felöltöznék utcaiba. Utánna mehetünk bár merre amerre a szemed kivánja.

-Oké. Kint találkozunk!-kezdett el futni a kijárat felé a kislány. A végén becsukta az ajtót Levi pedig hozzá kezdett az öltözéshez.

-Ez a lány. Olyan mint az anyja. Kivül-belül. De legjobban kivül.

Remélem jó lett.