Kék íriszek - Levi x OC (Befejezett)

46.

"1 hónappal késöbb"

Liz a teraszon állt a nap lementét nézve miközben kezében tartotta a gyerekét. Pár nappal ezelött szülte meg a lurkót természetes uton.

Fájdalmas volt de túl élte és most azt tarthatta a karjaiban akit a szíve alatt hordott több hónapig.

A kicsi hajszálait birizgázta ami most lehet hogy fekete de lehet hogy majd megváltozik vagy marad úgy ahogy van. Nem lehet tudni.

A gyerek aludt és az egyetlen amit hallani lehetett az ahogy az anyja karjaiban szuszog. Liz csöndesem nézte ahogy a gyereke alvás közben mosolyog. Annyira elmerült a nézésében hogy észre se vette hogy mögé léptek.

-Aranyos.-hallotta meg Eren hangját. A fiú arca a lány válla fölött volt ugyanis társa nyúlni kezdett.-még mindig nem hiszem el hogy egy ilyen cukorfalatot hordtál a szived alatt.

-Én is csak nehezen hiszem el de most láthatod ahogy pár órával ezelött is.
-Ja. Amugy itt van az összes dolog amiért elküldtél boltba.-emelte fel a kosarat amiben minden féle termék volt.-remélem nem maradt ki semmi. Ha kimaradt valami akkor létszi ne orditsd le a fejem.

-Most nincs kedvem hozzá. Figyelj, rakd le oda az asztalra. Mindjárt hozzá kezdek az étel készítéshez. Csak Őt, fogd meg létszi.

-Rendben.-indult el át venni a picit. Liz lassan át adta neki, a zöld szemű pedig a megszokott módon fogta meg a kissebbet.

-Így.-mondta a kék szemű mikor teljesen a fiúnál volt a gyerek.-na nézzük mit hoztál.-motyogta elindulva a kosár felé mivel nem tudta hogy a társa miből hozott. Lassan kezdett el kipakolni. Egyszer csak le dermedt.-te jó isten.-hajtotta le a fejét. Szeme elé az összes tincs be csúszott.

-Liz... minden rendben?-a lány társára nézett és elmosolyodott. Egy könnycsepp gurult végig az arcán.
-Igen. Csak ebböl.... pont ki jön a kedvenc ételünk Levial.

"Pár évvel ezelött"

-Hadnagy segíthetek?-állt a hadnagy mellé Liz. Levi azt az ételt készítette amit mind ketten imádtak/imádnak enni és a lány állandóan oda álva kérdezte meg tölle hogy segíthet-e de mindegyikre a válasz egy "nem majd máskor" volt ahogy most is.

-Nem, majd máskor.-felelte unottan a gyerekre se nézve.
-Mikor máskor?! Már ezerszer kérdeztem meg és mindig ezt mondta! Meg akarok tanulni fözni Hadnagy!

-Felgyújtanád a konyhánkat kölyök és ezt rohadtul nem akarom.-mondta és még mindig nem nézett a barna hajúra aki a sálába burkolózva gondolkozott azon hogy mégis hogy vegye rá a férfit. Megszólalt.

-Ha ön itt lesz mellettem és figyeli azt hogy mit csinálok akkor egyben marad a konyhánk.-Levi keze meg állt.

Hosszasan bámulta a vágódeszkán lévő szét darabolt hagyma darabákat. Pár mp-vel késöbb lehunyta acélkék íriszeit majd sóhajtott egy nagyot.

-Legyen....-morogta ezután felemelte a balkarját azt jelezve hogy álljon a mellkasa elé.-gyere kölyök. Megtanítalak fözni.

-Igen!!! Gyözelem!!!-orditotta a kislány. A fekete hajú a következő pillanatban arra lett figyelmes hogy Liz a mellkasa elött álldogál háttal neki.-megtanít a hadnagy fözni!!!

-Tsk. Nyugi van kölyök. Mindjárt felrobbansz.
-Csak boldog vagyok!!!
-Biztos.-ezután a hadnagy elkezdte el mondani mi hogy van. A gyerek fülig érő mosollyal hallgatta végig a monológot. A kés pedig megint koppant egyet a fadeszkán.

"Több évvel késöbb"

A kórházi ágyon fekvő szeme erre lassan de kinyílt. A fehér plafont látta meg legelöször.
-Mégis... hol a faszomban vagyok?

Hali. Bocsi a szünetért de nem volt ötletem. Remélem jó lett.