Kék íriszek - Levi x OC (Befejezett)

40.

-Megkóstolt egy titan?! És mégis hogy a jó istenben?!-kezdett el orditani a hadnagy miközben fel állt az ágyról.

-Hát....-kezdte Liz öntve magának egy kis vizet. Kiszáradt a torka a "sok" meséléstől.-elmentem a felderitő utra.

-Mi van?!
-Jól hallottad.
-Megölhetted volna magad!! Miért vagy ilyen idióta?! Neked itt a vár falai közt lenne a helyed nem pedig ott kint!! Ha megöleted magad egy titánnal akkor mégis ki fog irányitani?!

-De én kint akarok lenni.-felelte Liz halkan. Levi ledermedt.
-Tessék?

-Bele pusztulok a magányba ha itt kell tovább élnem. Hiányzol ahogy a többiek is, a szabadságom, az ebéd közbeni hangoskodás és beszélgetések. Hiányzik a felderitő egység. Minden ami eddig életben tartott. Nekem a felderitő egység emberei közt kéne lennem. Nem pedig itt ahol egyedül eszem.-Levi nem jutott szóhoz. Liz az asztal mellett a térdére esve sírt. Ezek igaz könnyek voltak. Legugolt hozzá.

-Vissza akarsz jönni hozzánk?-Liz könnyezve bolintott.-meg nézem mit tehetek. Ha sikerül megint a karjaimban tarthatlak majd és ennek csak is örülni fogok.-a mondat után Liz kapott egy puszit a hajába majd egyre többet.

A puszikból vonalat lehetett húzni ami a nyaka felé haladt. Lehunyta íriszeit. Sóhajtva élvezte a puszikat amiket a hadnagy ajkai hagytak a bőrén.

Következő pillanatban a férfi karjai közt találta magát majd a pihe-puha párnák közt. Liz mikor felnézett akkor már a kabátja szét volt csatolva inge alul pedig ki volt gombolva.

Levi a kék szemű alhasába puszilt egyet amitől a fekvőn végig futott egy kis borzongás.
-Imádlak.

---

Levi az aktus után lement és szólt a többieknek hogy ne várjanak rá mert dolga van utánna pedig Erwint félre hívva beszélt arról hogy lehetséges-e hogy Liz vissza jöjjön a felderitő egységhez.

A parancsnok hosszasan gondolkozott majd ki bökte a választ:

-"Megnézem mit tehetek."

Ezután a társai felültek a lóra majd elmentek hátra hagyva őt. Most per pillanat a hadnagy a karjaiban pihenő Liz arcát vizsgálja.

A vékony ajkakat, a tiszta barna tincseket ami szét van terülve a párnán. Levi elmosolyodott.

-El fogom intézni hogy vissza gyere hozzánk. Csak még egy kicsit ki kell birnod a vár falain belül.-motyogta ezután lehunyta íriszeit majd elaludt. Az álomban a régi emlékei jöttek fel.

"Pár évvel ezelött"

-Itt pedig be.-mutatta Liz Levinak hogyan kell virág koszorút csinálni. A férfi gyorsan tanult így gyorsan kész lettek.

-Milyen lett? Szerintem nagyon szar lett.-bámulta az alkotását amit forgatott hogy minden szögből lássa.

-Tévedés, nagyon is jó lett hadnagy.-mosolyodott el Liz.-nekem nagyon tetszik. Ügyes keze van.

-Kösz Liz.-mondta egy fél mosollyal a hadnagy össze borzolva a lány haját.-tessék. Meg érdemled.-rakta a társa fejére a koszorút aki ettől meglepődött.

-K-köszönöm.-a hadnagy új fent el mosolyodott.
-Nem vagy éhes?-állt fel a hadnagy a fűböl.
-De.-bolintott az ülő hosszasan bámulva a társát.

-Akkor gyere. Úgy döntöttem hogy a kedvenc ételünket fogom csinálni.
-Igazán?-pattant fel Liz a földröl a "szakács" után futva.
-Igazán.

---

-Liz kérdezhetek valamit?-nézett fel a hadnagy az evésből.
-Persze.-bolintott Liz le nyelve a falatot.

-Mi akarsz lenni ha fel nősz?
-Az ami ön is.
-Felderitős?

-Hm.-bolintott Liz.-szeretném látni a kinti világot. Kiváncsi vagyok arra hogy mi található falon túl. Elfogok menni a kiképzésre és a felderitő egységben fogok szolgálni amíg meg nem halok.-a monológ után Levi három szóval lezárta a témát.
-Nem leszek útban.