Kék íriszek - Levi x OC (Befejezett)

45.

"Egy nappal késöbb"

Liz egy hosszú barna köpennyel közlekedett az utcán. A kórház felé tartott ahol most Levi van. Ma volt az amit mára terveztek. A lány nem tudta mi az csak azt hogy a férfinak mennie kell rá.

Most pedig valahogy a kórház egyik szobájában pihen. Mikor megérkezett a szobához akkor szabályosan feltépte az ajtót és úgy ment be.

De ahogy meg látta Levi gézbe bugyolált fejét akkor a szíve kihagyott egy ütemet. Megtorpant. A kötésből semmi más nem látszott ki csak a fekete tincsek meg a jobb szeme ami most le volt hunyva.

-Alszik.-könyvelte el magában de így is nyugtalanság töltötte meg a szívét a géz láttán. Elindult a társaság felé akik a hadnagy ágya mellett álltak. Csak Erenék meg hanji volt ott. A többieknek valami feladatot adott ki az osztagvezető.

-Mégis... mi történt?-szólalt meg Liz a sétálás közben. Hanji ezután komoly tekintettel kezdte el mondani mi történt.

El mesélte hogy az újjonnan kapott rakétákat tesztelték mikor egy kadét került a rakéta közelébe akit Levi megmentett csak saját magát nem tudta megmenteni.

-Egy ilyen rakéta halálos is lehet ha közel van az ember. Mikor észre vettük hogy ott fekszik akkor még lélegzett. Szerencsénk van hogy még él.-Liz nem tudott mit szólni magában csak is egy dolgot kántált.

-Le kell ülnöm. Le kell ülnöm. Le kell ülnöm.-az ágy melletti padra ült le amin senki se ült. Haja szeme elé csuszott amit rögtön el vett onnan a füle mögé rakva.-meg kell fognom a kezét. Ha már a szemébe nem tudok nézni akkor legalább fognám a kezét.-lassan benyúlt a takaró alá hogy meg fogja és megszoritsa kicsit a férfi kezét.

Ez idő alatt az állók sorra mondták hogy ne tegye de nem hallgatott rájuk. Levi keze ahogy meg volt akkor kihúzta a takaró alól. Ahogy meg látta a kezet akkor elképedt. A hadnagy jobb kezén hiányzott két ujj. A mutató és a középső ujj.

-Mért van... be kötve az arca?-kérdezte sötét tekintettel az ülő.
-Egy repesz végig ment az arca jobb oldalán károsítva a szemét. Bal oldalon három apró seb van neki.-motyogta Hanji.-sajnos nem tudni mikor kel fel ugyanis kómába esett. Lehet hogy 1 hét múlva kel fel vagy 1 hónap mulva. Az is lehet hogy 1 év múlva.

-Ez... igaz?
-Igen. Teljes mértékben.-erre mindenki nyelt egy nagyot a lány arcán pedig végig folyt egy könnycsepp. Majd még egy majd teljes zokogásba tört ki.

Érezte ahogy kezdi fújtogatni a torkában lévő a gombóc, teshőmérséklete pedig más lett mint az elött. Ajkait be harapva akadályozta meg azt hogy ne orditson fel.

Akart de meg akadályozta és ezt olyan szinten tette hogy ajkai szinte már véreztek.
-Ez a te hibád Hanji.-motyogta a barna hajú lehajtott fejjel.

-Liz....-szólalt meg Hanji a lány felé sétálva. A vállára akarta rakni a kezét.

-Menjetek ki....-Erenék rögtön meg értették az üzenetet így elindultak kifelé de a felettes nem.-te is Hanji.
-Liz én...

-Menj ki!!!-orditotta fel állva a padról.
-Liz én nem is....

-Ha te nem lennél akkor most Levi ébren lenne és sebek sem lennének rajta! A kibaszott kisérleteid megöli az embereinket!-kezdett el a nőhőz hozzá vágni mindent. Ez több ideig tartott mikor is ki mondta az utolsó mondatot.-szóval azonnal takarodj ki innen!-Hanji csak morogva fordult meg hogy távozzon ami meg is történt. Az ajtó csendes be csukása helyett be baszta azt. Liz sóhajtva ült vissza a padra. Valahogy nem latszott hogy megfogta volna az hogy az egyik barátjával orditott.-remélem hamar fel kelsz.-fogta meg a férfi kezét.-nem akarok évekig várni arra hogy felkelj. Most van rád szükségünk.