Music Is My Life◀The lyrics are my story.

8.

Föntről néztem Edwardot, aki még mindig ugyanott állt, ahol az előbb. A kezében a telefonját fogta és a fülében a fülhallgatót illesztette. A klippemet nézte éppen, amiben gitároztam. Szomorú voltam akkor akár csak most Edward. Sötétség volt körülöttünk, csak ketten voltunk. Megszólalt a telefonom. A kütyüm fénye szétáradt a szobában.

Nagyon tetszett a klipped! -írta Edward egy kommentben. Jól esett az, amit írt pedig rengeteg ilyen kommentet kapok naponta.

Ma még egyett telefonáltam is. Nick felhívott, hogy beszéljünk.

- szia! Hallottad a rádióban Jamella legújjabb számát? "Barátságot akarsz?"-címmel? -kérdezte.

- a rádióban? -kérdeztem értetlenül. 'A zenémet játszák a rádióban?'

- egy órával ezelött, de fent van a blogján! Nézd meg olyan mintha a te szemszögedből írta! Te tudnál a dallal azonosulni! Hallgasd meg, tetszeni fog! Ezért hívtalak csak! Aludj jól, holnap suli! -hadarta.

- jó éjt! - köszöntem el. Letette. Végre csönd lett a szobában és az egész házban. Őszintén tegnap és ma is féltem egyedül, de tudtam, ha bármi kell csak átmegyek Edwardhoz. A félelmem, hogy a paparazzi megtalál és betör a házunkba. Gondolkodás nélkül felhívtam Edwardot. Foggalmam sincs miért hívam fel.

- szia! -köszönt a telefonba. - miért hívtál ilyen későn?

- nem jössz át hozzánk? Vagyik hozzám! Senki sincs itthon rajtam kívül... De ne értsd félre!

- nem értettem félre! És nagyon késő van! - elhallgatott. Azt hittem letette. - de összeszedek pár dolgot és átmegyek!

Azt hittem nemet fog mondani. -rendben akkor várlak!

10 perc múlva kopogtak a hátsó ajtón. Leszaladtam a földszintre a nappaliba. Lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

-köszi, hogy átjöttél! Rendes dolog tőled! -mondtam.

Bejött a nappaliba és ledobta a cuccait az asztalra. -szívesen jöttem! Te vagy a legjobb barátom, aki lány! -megölelt.

- jó ezt hallani! Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! - mind a két szemével az én szemembe nézett. Csak úgy ragyogtak a kék szemei, mintha mást akarna, mint, amit mond.

- hol alszunk? Fent? -kérdezte. Én csak bólintani tudtam a kérdésére. -remek! - felkapta a cuccát és elindult a lépcsőház felé. Követtem őt fel az emeletre, a szobám előtt megállt. - nem baj, ha kupi van bent! Mindenkivel előfordul, hogy egy tornádó söpör végig a szobáján! - mondta röhögve, de már én sem bírtam ki mosolygás nélkül. 'Olyan kedves velem! De mi csak barátok vagyunk semmi több!' Benyitottam a szobámba és rend volt mindenhol. Mielőtt felhívtam összerámoltam. - nincs is kupi! -mondta nevetve és lehuppant az ágyamra. -mit akarsz csinálni? -kérdezte.

- nem is tudom! Mondjuk hallgathatnánk mixeket! Melyik eddig a kedvenced?-kérdeztem és én is letelepedtem egy székre, szemben Edwardal.

- nekem a legújjabb klippe tetszett nagyon! Annyira jól leforgatta és a dal szövege is gyönyörű volt! -örülök, hogy tetszett neki, rá gondolva íródott.

Beindítottam a laptopomról.

- ez a lány nagyon tehetséges! -mondta a hátammögül Edward. Elpirultam. Tehetségesnek tart.

- tényleg az! Kérsz valamit? Vacsorát, üdítőt? -kérdeztem udvariasan, de közben nagyon féltem, hogy kiderül az igazság, ezért kicsit tereltem a témát.

- egy üdítő jól esne! - mondta és megvakarta a nyakát.

- hozom! Addig helyezd magad kényelembe! -mondtam és kiszaladtam a szobából. Gyorsan megcsináltam a kis gyerekkori kedvenc üdítőjét. Narancslé keverve egy kis málna szörpel. Ott álltam az ajtóban és láttam Edwardot gitározni és énekelni. A 'barátságot akarsz?' című dalomat énekelt, teljesen beleélte magát. Nem is tudtam hogy ilyen jó a hangja. Majdnem elkezdtem énekelni vele, de akkor lebuktam volna.

- nagyon szép a hangod! Nem is tudtam, hogy gitározol! -mondtam, mikor már befejezte.

- nem volt esélyem mondani neked! És jól énekeltem? -kérdezte.

- nem volt annyira rossz! - elkezdett nevetni. - szerencsés az, akinek van a zenéhez tehetsége! -mondtam lehajtott fejjel.

- az egyik részen az elején elrontottam...

- a második verszaktól kicsit magasabban kéne énekelned, hogy ne legyél hamis!- a számra tettem a kezem. - bocsáss meg nem igazán értek a zenéhez...lehet, hogy hülyeséget mondtam...

- nem is mondtál szamárságot! -mondta nevetve-te is gitározol? -kérdezte. -hisz van egy gitárod! És ahogy így elnézem eléggé kopott már! Mintha valahonnan ismerős lenne! -elhallgatott és forgatni kezdte a gitárt.

- csak egy kicsit gitározom, de semmi több! És az apukám kiskorában sokat játszott rajta, nagyon régi... -mondtam kicsit idegesen.

- a kedvencemet hoztad? Honnan tudtad? -kérdezte és kivette a kezemből.

- gyerekként is ezt ittad! -mondtam határozottan és lehuppantam mellé az ágyra.

- nagyon fincsi! Emlékszem mindig te készítetted a legfinomabra! -mondta röhögve. Azt hittem egy pillanatra, hogy megfullad, mert egyszerre ivott és nevetett.