Music Is My Life◀The lyrics are my story.

12.

-sziasztok srácok! Bemutatom nektek Angelicát! Az osztálytársam és a barátom! -mondta.

- haver, én azt hittem jártok! -mondta a középső, az egyetlen szőke ötük közül.

- John te nem is tudtad, hogy ők nem is jártak? - mondta a mellette lévő fiú, aki egy fekete pulcsit hordott.

- hogy, hogy nem? -kérdezte John.

- az most hosszú!-mondta Nick és ott hagyott a fiúkkal.

Én jobban szemügyre vettem őket. Ketten teljesen egyformák voltak, bizonyára ők ikrek. Az egyikőjük igenis közel jött hozzám.

- szia! Én az egyik iker vagyok és my name is Josh! Tudsz angolul ugye? -kérdezte, de ezt ki ne tudná?

- hülyének nézel? De szép a neved! - elkezdtem röhögni, hogy jelezzem, hogy csak vicceltem, mert hát elég komor képet vágott.

- én Justin vagyok és nincs barátnőm! -mondta a szőke.

- és az én nevemre kíváncsi vagy? -kérdezte a hátam mögül valaki. Felismertem a hangját és megfordultam. -az én nevem Edward és képzeld mi történt! - nagyon mosolygott.

-csá haver! -szólította meg Justin. - ő a te csajod? -kérdezte.

- a nevem Angelica és nem! Csak a legrégebbi barátja vagyok! - mondtam tájékoztató jelleggel a fiúknak. -mit akartál mondani?

- itt volt a sulinkban Jamella! És bejelentette, hogy elmegy a bulimba! Ugye milyen király srácok! - és lepacsizott Jamesel. Itt mindenkinek J-vel kezdődik a neve csak nekem és Edwardnak nem?

- imádom azt a csajt! Nagyon klasz a zenéje és király a hangja! -mondta a jobb oldali srác, akinek nem tudom a nevét.

- és képzeljétek, 17- éves! Durva! És az én kísérőm! - mondta Edward egy szuszra. A többieknek nyitva maradt a szájuk a csodálkozástól.

- nagyon fiatal! - vágták rá az ikrek egyszerre.

- és énekelni is fog! - mondta Edward. Végre eszébe jutottam. - baj van? -kérdezte.

- nincs! -vágtam rá.

- megyünk?-kérdezte Edward tőlem.

- jó lenne! -mondtam és elindultam a terem felé. Edward még a fiúkkal maradt egy kérdés erejéig.

- Angelica és Nick járnak? Vagy mi történik? -kérdezte a fiú.

- sose jártak, de nem tudjuk az okát a történteknek! -mondta Justin.

- oké, na csá! - és otthagyta őket.

Mielőtt bementem volna a terembe hátrafordultam, hogy megnézzem hol van Edward. Éppen szaladt felém.

- bocs, de meg kell beszélnünk valamit! -mondta, kicsit megijedtem, vajon miről lehet szó? - mondták a fiúk, hogy te és Nick nem jártatok!

- Edward megmagyarázom!

- szeretném tudni, miért hazudtál nekem!

-mert ő szerette volna! Csak úgy! Azt nem mondta el, hogy miért! -próbáltam kihúzni magam a gödörből, amibe löktek.- és azt mondta, hogy ne mondjam el senkinek! Bocsáss meg, hogy hazudtam!

- a titkok mindig hamarabb kiderülnek, mint ahogy szeretnénk! Remélem mást nem titkolsz előttem! -mondta és felemelte az egyik szemöldökét.

- semmit! - ebben a pillanatban két alak lépett ki az ajtón. Ann és Nick.

- csá Edward! -köszönt a haverjának.

- úgy látom, hogy te nem pazarlod az idődet, de azért mondhattad volna, hogy.... -de közbevágtam.

- ugye milyen helyesek együtt? Teljesen össze illenek! -mondtam- de nem úgy volt, hogy órára kell menned?

- de, de! Gratulálok haver! - és elment.

- miért vágtál a szavába? -kérdezte Ann.

- hazudtam neki megint! Mert nem akartam, hogy tudja miért "jártam" Nickkel! És most úgy tudja, hogy te kértél meg! -fordultam Nickhez. -sajnálom, de ma te "szakítottál" velem! És tényleg... -de közbevágott.

- semmi, hagyjuk!-mondta én meg megöleltem, majd a padom felé mentem ahol újra egyedül fogok ülni.

A többi óra és közte ki nem dugtam az orrom a teremből, inkább egy új számnak a szövegén dolgoztam. Otthon meg mikor minden leckével elkészültem a zenét kezdtem írni hozzá. A szüleim és a tesóim holnap jönnek haza. Még egy éjszaka egyedül. Hamar eljött az este és korán elmentem aludni, de úgy kilenc körül arra ébredtem, hogy kopognak a hátsó ajtón. Azt az ajtót csak akkor használjuk, ha kimegyünk a kertbe vagy, ha Edwardék átjönnek. Leszaladtam a konyhába ahol ez a bizonyos ajtó nyílik. A függöny miatt nem láttam ki van odakint. A pizsamámban és egy mamuszban álltam és gondolkodtam ki nyissam-e. Hírtelen a kezem a kilincs felé tévedt és egy mozdulattal lenyitotta. A függönyt elhúztam ahogy kinyitottam az ajtót. Szerencsére csak Edward állt az ajtó előtt egy táskával.

- szia! Kell a segítséged! Nem tudom milyen ruhát vegyek fel a partimon! - mondta és bejött a házba.

- és ez nem várhat? -kérdeztem álmosan.

- tudod nem bírok már magammal, mert Jamella is ott lesz! Mindennek tökéletesnek kell lennie! Jó lenne, ha te is ott lennél! -hadarta.

- nyugi, még rengeteg idő van addig! És attól még, hogy nem megyek el én is segíthetek! -mondtam. - de nem most, mert késő van! -láttam rajta, hogy csak most vette észre a szerelésem.

- jó a szerkód! -mondta nevetve.

- jobb lenne, ha aludni mennénk! Ha megbocsájtasz én visszafekszem! -mondtam egy ásítás kíséretében.

- maradhatok nálad egy kicsit? Én is egyedül vagyok! -mondta erre beljebb engedtem a házban.

-nem is tudom.... Na jó! De csak egy kicsit! -adtam be a derekamat. Igazából megnyugtatott a jelenléte.