Music Is My Life◀The lyrics are my story.

17.

- nem igazán működött...de ne beszéljünk erről! Akkor találkozol Justinnal?

-igen, igen! Akkor megyek és vigyázom! -igazság szerint csak tetszik Justin és beszélni akartam vele, de hallgatok a barátomra és végül nem tettem, ő keresett meg.

- Angelica, beszélhetünk? -kérdezte.

- csak gyorsan, nem igazán érek rá! -mondtam,közben nagy léptekkel haladtam előre. (Azt sem tudtam, hogy hova megyek valójában.)

- arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt Edward bulijába! Szeretnél velem jönni? -kérdezte. Olyan fura volt, még el is vörösödött. Kizárt, hogy csak megjátszaná magát. Lefékeztem a lépteimet és megfordultam. Justin nyakkendőt és egy hozzá illő inget viselt.

- nem kellett volna ezért kiöltöznöd! Szívesen veled megyek! -mondtam boldogan. Végre két percre el tudtam felejteni Edwardot.

- hoztam neked virágot! -mondta boldogan és a kezembe nyomta. Ebben a fiúban semmi rossz nincs, nem tudom Nick honnan szedte, hogy megjátsza magát. Bár én mindigis azt hittem Justinról, hogy egy menő srác...

- úú! Nagyon köszi! És rózsák! -mondtam boldogan. Az arcára nyomtam egy puszit és tovább indultam a folyosón. Mosolyogtam mint egy vadalma. 'Lehet, hogy ez az első kapcsolatom kezdete?'

Ki kellett ábrándulnom, mert megszólalt a csengő és pont a másik oldalt voltam. El fogok késni. Elkezdtem szaladni a folyosón, de valaki más is szaladt. Hatalmas csattanás után mind a ketten a földön terültünk. Alig bírtam megmozdulni, mert valaki rám esett. El ájulhattam, mivel nem emlékszem semmire, csúnyán beüthettem a fejem.

.......

- hahó?! -szólt hozzám valaki, miközben rángatta a vállamat. A fejemen valami nagyon hideg és kemény volt. Egy ideges szempárt pillantottam meg. Edward? Mi történt? Hol vagyok? -rengeteg kérdés, de én csak mosolyogni tudtam. - jól érzed magad? -kérdezte. Bárcsak ne tette volna mert észrevettem, hogy rohadtul sajog a fejem.

- a fejem fáj, de semmi több... -mondtam halkan. -mi történt? És mit keresek nálad? -végül nem hagytak nyugodni a kérdések, szóval inkább feltettem.

- futottál a folyosón ahogy én is! Az órádra igyekeztél talán... És egymásnak ütköztünk! Rád estem és beverted a fejed! Agyrázkódást kaptál, haza kellett jönnöd, de mivel senkit nem értek el és én felnőtt vagyok elhozhattalak, elengedtek veled, mert felelősséget vállaltam érted! - de kedves tőle. Én csak hallgattam, hallgattam és a szemébe merültem. Észre sem vettem, hogy befejezte és a nevemen szólítgat.

- bocs! Világos volt akkor buszal megyünk? -kérdeztem.

- hova? -kérdezte értetlenül. - inkább felejtsd el és pihenj! Aludj eggyet!

El is aludtam és mikor újra felkeltem éhes voltam, de senki nem volt lent a földszinten. Felálltam és a hűtő felé indultam. Hírtelen megszólalt a mobil a zsebemben.

Egy új üzenet egy fanomtól. Edward?

- szia, sajnálom a múltkorit és nyugottan eljöhetsz a bulimra...

Szia Edward! Én is sajnálom, ok - nélkül voltam rád dühös... Csak az nap szörnyű napom volt, mindenkire haragudtam... Ne haragudj!

- nem haragszom, akkor eljössz?

Hogy legyek ott két helyen egyszerre? Fogalmam sincs, de akkor az egyik nem megy. Justinnak nem akarok nemet mondani szóval.

Ne haragudj, de már le van szervezve- nekem valami program... Sajnálom, de majd legközelebb!

-tudod mindenki egyszer lesz 20 éves!

Tényleg sajnálom! -

Hírtelen lépéseket hallottam fentről. Elraktam a mobilt és kinyitottam a hűtőt. Valaki rettentő gyorsan szaladt le a lépcsőn, boldog volt.

-szia, hogy vagy? Ne is mondj semmit! Képzeld szóba állt velem megint! -értetlenül néztem rá- Jamella, ki más?

- ja! És eljön a bulidra??

- nem sajna!

- jó lett volna vele találkozni.... De így is jól fogjuk érezni magunkat!

- még küldök neki egy üzit! -ennek hallatára gyorsan elő kaptam a mobilom és gyorsan némára tettem. - már nem válaszol, pedig elérhető!

- biztos dolga van? Én nem is értem, hogy van ideje egy olyan sráccal beszélgetni, mint te! Már megbocsáss!

- nagy kiváltság, hogy beszélhet velem, tudod!

- jaj, ekkora ego nekem is kell! Hol kaptad? Biztos nagyon drága lehetett! -mondtam nevetve.

- de kedves vagy! -mondta és megölelt. -te fel tudsz vidítani, bármikor!

- ha jól érzem magam, holnap mehetek suliba? -kérdeztem.

- együtt megyünk! - javított ki.

Kis idő múlva haza jöttek a szüleim, kicsit aggódtak, de megnyugtattam őket, hogy kutya bajom. Először nem akartak pénteken suliba engedni, de mondtam nekik, hogy nem maradhatok le az anyagokkal.

Péntek reggel és az időjárás pocsék. Csak szürke felhőket látok az égen és mi Edwardal gyalog akartunk menni. Meg néztem az időjárás jelentést és nem mondtak esőt. Ez furcsa. Csörögni kezdett a telóm a zsebemben. Valaki hív. Edward neve volt a kijelzőn.

- szia, te is látod ezeket a nagy felhőket? -hadarta a kérdést.

- igen, akkor most mi legyen? Gyalog vagy kérjünk meg valakit, hogy vigyen le minket!

- az időjárás jelentés azt mondja, hogy nem lesz eső, menjünk gyalog!

- oké! Megyek cuccolni!

- hozz esőkabátot nekem is! - mondta Edward de nem értettem egy szót sem. És letette. Ott ültem fél percig mozdulatlanul, hogy mit tegyek.