Music Is My Life◀The lyrics are my story.

26.

-haló-szóltam a telefonba, mintha mi sem történt volna. -miért keres?

-ideadnád a fiam! -honnan tudja, hogy itt van? -nem veszi fel! -tette hozzá.

- elnézést, de nincs itt! -mondtam. Tettem volna már le, de újra megszólalt.

- tudom, hogy ott van és rögtön haza kell jönnie! -ordította. Én csak ijedten bámultam Edwárdra,aki mellesleg nem tudta mi tórténik.-ha le mered tenni, örökre bánni fogod! El nefeledd hova tartozol te csiga!

- nem vagyok csiga! -vágtam vissza. -hadjon békén, nem teheti ezt!

-dehogyisnem!-röhögött. - haza kell hoznod, vagykülönben búcsút mondthatsz a házatoknak, amiben eddig éltek! -mondta és letette.

-menjünk haza, én nem vagyok erre készen!-mondtam. Odaült mellém és átkarolt.

- baj van? Ki volt az? -kérdezte. Bárcsak elmondhatnám mi történik itt, Edward!

- senki, de haza kell mennem! Nem bírom tovább! - jó színész lehetne belőlem, teljesen elhitte.

- hazudsz! -mondta. Vagy mégsem vagyok annyira jó.- ki volt az! -parancsolt rám.

- nem mondhatom el, de haza kell menned! - kivette a kezemből és megnézte.

- az anyám? Mit mondott? Angelica, mondd el az igazat! -mondta, de tudtam, hogy nem lehet, mert akkor végünk.

- igen ő, de csak azért mert holnap suli! -mondtam,de már előre tudtam, hogy nem hiszi el.

- persze, persze! -mondta unottan. - olyan ijedt képet vágtál miközben beszéltetek, szóval az a minimum, hogy megzsarolt és ha nem teszed azt amit mond elveszi a házatokat! -mondta, de nekem nem tűnt fel, hogy irónikusan mondja.

-honnan tudod? Hallgatóztál? -kérdeztem.

-hogyan? Én ezt csak úgy kitaláltam! -mondta. Rám nézett és olyan máshogy. Vagyis nem barátian vagy nem is tudom, de egy biztos én túl vagyok rajta. Igaz, hogy mindig is ő tetszett nekem.

- ez az igazság,-suttogtam- de te egy pillantásomból megfejtetted! -mosolyogtam, pedig a házunkkal játszottam. Felhívta az anyját.

- szia anya! Itt vagyok az új barátnőmmel! Csak szólni akartam, hogy későn megyek haza! -mondta, de közben engem nézett.

- jólvan kicsim! Akkor szórakozz jól! De azt mondtad, hogy a haverokkal vagy! - hallottam minden szavát, de Edward nem akart ezellen tenni semmit.

- úgy volt, de tudod milyen spontán lelépni egy csajjal? Egy menő csajjal? -kérdezte és közben csillogott a szeme.

- értem... De holnap suli! Azzal mi van? -kérdezte. Ez már hiányzott. Milyen szülő az, aki nem akarja, hogy a gyereke suliba járjon.

- hamarabb hazamegyek! -mondta. -akkor küldök egy képet az új barátnőmről! Kíváncsi vagyok, hogy tetszik! Puszi! -mondta.

- puszi! -hallatszott a vonal másik végéről a válasz. Lerakta.

- gyere, csináljunk egy képet! -mondta Edward.

- de én, én vagyok! -mondtam.

- nem fog megismerni, ahoz túlságosan ki vagy sminkelve! - csináltunk egy képet, de én tényleg nem hasonlítok magamra. - csináljunk mégeggyet! - megpuszilta az arcomat. Láttam, hogy mit üzent vissza az anyja. Édes a csaj, szép pár vagytok! - ez dúrva. Így már szép vagyok? Arrébb csúsztam a limóban és meg sem mukkantam. Persze Edwardnak mindent észre kell vennie. -baj van? Nem tetszik a kép, vagy...

- persze így már jól nézek ki? Eddig nem? Minden nap ki kell sminkelnem magam, hogy úgy nézzenek rám, ahogy nem akarom? -kérdeztem.

- igazi sztár így lehetsz! Eddig is csinos voltál, de most...

-olyan lány lettem, akikkel te szoktál járni! -fejeztem be helyette a mondatát. Közelebb csúszott.

- az utolsó két barátnőm azért szakított velem, mert beleszerettem egy Jamella nevű lányba! Te is tudtad, de kiderült, hogy te vagy az! Ismerlek és minden tulajdonságodat ismerem...

- csak a külsőm nem tetszett neked!Értem, én értem! - észrevettem, hogy felém csúszik a keze. - Ne közeledj felém!

-megérkeztünk! - szólt egy hang a limó elejéből. Az ajtó kinyílt és megpillantottam a sok fotóst és embert, akik a bulira jöttek. Kiléptünk a limóból és az emberek közelebb jöttek felém. Kis gyerekek is voltak itt. Az a kislány is, akivel egyszer utaztam.

- szia, kicsikém! -köszöntem. Először megijedt, de utána adott nekem egy puszit. Mindenki a nevemet kiabálta és autogrammot kértek. Egy álom volt, remélem minden visszaállt az eredeti felállásába.

-mennünk kell! - érintette meg a derekamat Edward. Egy kisebb mozdulattal, nem volt annyira feltünő, leütöttem onnan. Beindultam a vórös szőnyegen a buliba. Sok ember volt itt. - gyere! Mielőtt buliznánk, beszélnünk kell! -mondta és behívott egy sarokba.

-mit akarsz? -kérdeztem. Körülöttünk már folyt a buli.