Music Is My Life◀The lyrics are my story.

29.

- szia, ide ülhetek? -kérdeztem. Persze mindenki követett minket. - tegyétek ti is ugyanezt, mert itt a tanár! -mondtam és leültem. Elővettem egy tollat és az órára szánt füzetet. Mindig tornyosúlnak előttem a könyvek, de most csak egy vékony füzett szorult a táskámba.

- Úgy látom, hogy ezt még meg kell szoknom! -mondta és felvette a napszemüvegét- remélem senki nem haragszik meg, mert beszélsz velem! -mondta.- nem akarom bemocskolni a nevedet!

Mintha meg sem hallottam volna. Inkább elendedtem a fülem mellett.

- beszélnünk kell! -mondtam hírtelen. Levette és rámnézett nagy barna szemeivel, ami harmónizált a hajával. - de csak majd óra után! -tettem hozzá és a tanár felé fordúltam. Elkezdődött az óra. Nagyon furán éreztem magam. Olyan volt mintha kicsréltem volna magam. A tanárok nem tudták a nevem. Figyeltem az órákon és jelentkeztem is.

Kicsöngettek. Nickkel kell beszélnem.

- akkor rá érsz? -kérdeztem a fiút, aki éppen lapított a padban, hátha nem veszem észre.

- persze! -mondta és felállt. Kimentünk az osztályból, mert az osztálytársaim teljesen megbolondúltak.

- sajnálom ezt az egészet! Teljesen megváltozott az életem és most nincs időm pasizni! - a parkos tali csak egy tali lesz! Nem ismerem a srácot és rávett. - több fiút dobtam az elmúlt időszakban! Edwardot is! - kikerekedett a szeme. - igen így van!

- akkor ezért nem jött be a suliba? -kérdezte.

- nem jött be? -kérdeztem értetlenül. Ránéztem a mobilomra. Edward üzent, hogy ne várjam mert nem jön. -tegnap buliban voltunk ketten, én ittam egy bödön kávét, hogy be tudjak a suliba jönni!

- szerintem miattad nem jött be! Tudtam, hogy tetszel neki... És hogy nagyon! De nem tudom mi ütött belém! Sajnálom!

- én sajnálom! Barátok? -kérdeztem.

- persze, örökké! -mondta és megölelt. Vajon ki jön itt? Tegnap ő is ott volt a buliban és rámhajtott.

- menjünk! -mondtam és elkezdtem húzni Nickket a terem ajtaja felé.

- Angelica, várj! -jött akit nem szívesen látok.

-mit akarsz? -kérdeztem.

- azt hittem, hogy a bulira kented csak így ki magad! De mindegy! Jó volt nagyon élveztem! De kár, hogy te aki miatt mentem hamar hazament! -hadarta és valami puszi szerüséget dobott a szájával.

- tudod az nem volt korán! Éppen elég volt belőled! -mondtam és bementem az osztályba.

- tudod nagy az arcod! -ordított utánam. Nick lekent neki egy nagyot, majd jött utánam.

- elfelejtettem közölni, hogy járok valakivel! -mondta a megmentőm. Jár valakivel? Ez szuper.

- de örülök!

- és őt nagyon szeretem! -csilogott a szeme. Jó így látni. Bárcsak nekem is összejönne valami és nem bántanák meg mindenkit. -mennem kell, találkozom vele! -mondta és kilépett, amin egy perce bejött.

Én sem maradtam, sétáltam úgy mint régen a folyosón.

.....

A parkban ülök és előtte haza ugrottam egy pulcsiért és egy napszemüvegért. Most itt ülök és ő sehol. Már eltelt egy óra de nem jött el. A padon, fekete kapucniban, napszemüvegben, a tűző napon. Kicsit sem furcsa. Jön valaki. Leült mellém és nem is nézett rám. A hajam már szanaszét állt és már kis híján elaludtam.

- késtél! -mondtam halkan.

- tudod én időben jöttem, te jöttél korán! -világosított fel. Annyira vártam, hogy előre hoztam.

- bocs...-kértem elnézést.

Egy órat beszélgettünk és ismerkedtünk. Kedves srác és helyes. Az aggaszt, hogy most találkoztunk először csak. Ez egy vak randi.

- az életem mostanában eléggé...hogy is mondjam?

- szétesik? Romokban hever? Segíts! -kért segítséget.

- bábból pillangóvá változtam! - mondtam boldogan. -de mi már találkoztunk valahol!

- én nem emlékszem!- állította határozottan, de én biztos voltam benne.

- megvan, mikor te bicikliztél egykeréken és jöttél velem szenben aztán meghívtál egy üdítőre!- elröhögtem magam. Eszembe jutott az akkori Ronald stílusa.

- az te voltál? Egy éve volt!- mondta meglepetten.

- ez két napi változás!- világosítottam fel.

-nem kell átváltoznod valakivé aki nem vagy! Én nekem mindenhogy tetszeni fogsz!- mondta. Én elpirultam és elkaptam a tekintetem a fiúról.

- így sztár lesz belőlem!

- nem így leszel sztár! Ki tanította ezt neked? -kérdezte. Inkább nem válaszoltam. - úgy lehetsz, ha van mit közölnöd, ha van itt valami! - a szívemre mutatott.

Lehet, hogy butaság, de nekem tetszik ez a srác. Sőt az is, de jól éreztem magam! Tényleg igaza van, nem menekülhetek saját magam elől, mert egyszer úgyis megtalál.

- nekem mennem kell! - mondtam és felvettem a szemüveget.

Egy csomó mindent megtudtam róla. Hány éves hova jár suliba, mit dolgozik meg hasonlók.

- majd írok és elhívlak újra valahova! Szereted azt az együttest, akik ide költöztek a városba? -kérdezte. Annyi zenész van itt, nem tudom számon tartani. - én szeretem őket, nagyon jók! Nagyon messziről jöttek és itt fognak maradni és nagyon örülök nekik! Sikeres volt a turné! - ránézett- bocs! Csak boldog vagyok a bandám...banda sikerének!

- semmi baj, biztos szuperek! Elmegyek veled egyre! De csak később! - elindultam haza.

-sziasztok! Megjöttem! -köszöntem,mikor beléptem a házunkba. Megcsörrent a telóm. Edward. Beszélni akar velem, de én nem akarok. Felhívtam.

-szia, miről akartál beszélni? -kérdeztem a telefonba.

- szia, meg akartalak hívni hozzánk vacsorára! Szerintem esünk túl rajta hamar! -mondta.

- rendben, de miket mondjak neki, ha kérdez?-kérdeztem.

- hazudj, engem már nem érdekel! És azt te úgy is jól tudsz! - lerakta a telefont.