Music Is My Life◀The lyrics are my story.

31.

-akkor megyünk át hozzám? -kérdezte. Lehetett 25 is. Mit akar a bátyámtól és tőlem?

-ez nem túl korai? Már ha érted! -vágtam vissza.

- tudod, nálam így megy! Az élet túl rövid, hogy mindent későbbre hagyjunk! Ismerlek már eléggé,hogy begyere az ágyamba! -mondta egy újjabb perverz mosoly kíséretében. Ismer? -dehogy.

- értem! De azt majd később! Előttem menjünk el egy koncertre vagy étterembe!  Ismerkedjünk, beszélgessünk, mint egy igazi randin! Aztán lehet arról szó! -mondtam, hogy egy kis boldogságot is okkozzam neki. Felcsillant a szeme. Az a perverz mosoly. -hány éves vagy? -kérdeztem.

- 26. Miért? -tuttam hogy 25 fölött. Nem csodálom, hogy nincs felesége..

- tudod rövid az élet! -mondtam.

- te  22-  vagy? Vagy 23?- próbált találgatni. Ettől a sminktől és ruhától idősebbnek tűntem.

- de hogy vagyok annyi! Ő a bátyám! -mondtam hangosan. -17 vagyok és nemsokára leszek felnőtt! Ha annyira ismernél tudnád, hogy gimibe járok!-leesett az álla. Ő ezt nem is sejtette. A bátyámra nézett a szúrós szemeivel!

-haver,többször is mondtam, hogy a hugom! Nem kérdezted az életkorát, csak kinézted magadnak az interneten, mert mindenki róla beszél! Egy hírességgel akartál járni! -majdnem neki esett, de én kettejük közzé álltam.

-tudod mit! Nem érdekel, így lesz ízgalmas!

- hülye voltam ebbe belemenni! -mondta Mike.

- siessünk, mert mással is kell találkoznom! - 'szegényke'(az akivel találkozik) -gondoltam.

- nem viszed őt sehova! -állt elém. A fiú akinek a nevét sem tudom Mike felé lendítette az öklét. Gyorsan a táskámmal, amiben mellesleg egy tégla volt, szépen arcon vágtam. Az arca vörös lett és szikrákat kezdett szorni a szeme.

-ezt kár volt! -mondta dühösen és a hajamat jó erősen megfogta. -jól jegyezd meg ezt a napot! Velem senki nem szórakozhat! -ordította. Jó erősen az öklével a hasamba vert. Ez esett neki kézre. Majd ledobott a földre. Nem álltam fel vártam, hogy elhúzzon. - sziasztok lúzerek! Hé, Mike! -legyintett az öcsémnek. - nyalábold fel a hugodat és bontom az egyezséget! A laptopot megtartom! -nevetett és elhajtott a járgányával.

-kösz, hogy segítettél! -mondta és felhúzott a földről.

- tudod megérdemelte és ráadásul nem teljesítette az alkut! Mindig ilyen szemét vokt veled? -kérdeztem.

-te tudtál erről! -mondta. -tudtad, hogy erre készülök?

-igen, de ma hallottam csak meg a hívást.. -mondtam. -sajnálom, hogy nem mondtam el, de így viccesebb volt. Mikor megláttam már tudtam, hogy nem tudja az élet koromat! Mindenre felkészültem...

-köszi, de most bukott az egyezség... Hogy szerzem meg azt, amit akartam tőle? - jutott eszébe, hogy elbukta. -de te ennél fontosabb vagy! Csak hülye voltam...

-mi kellett neked ennyire? -kérdeztem. -hátha tudok segíteni!

- egy csaj... a huga tetszik és segített volna nekem bevágódni nála... De vége! -mondta szomorúan.

- én hátha tudok segíteni! - mondtam, hogy megvígasztaljam.

-azt kétlem! De azért kösz!

Hírtelen megcsörrent a telóm.

-bocs ezt fel kell vennem! - Nick az. Bementem a házba.

- szia Nick! Miért hívtál? -kérdeztem, miközben felmentem a szobámba.

- el akartam mondani, hogy amit neked mondtam az hülyeség volt! Végig gondoltam az egészet! Te csak a barátom vagy! És ez jó így! -nagyon sajnálta az egészet.

- nem számít, már a többi szerelem vallás között! Nem a tied volt a leggázabb! Edward jobban meglepett, nem is értettem!

- összejöttél vele? -kérdezte.

-nem, nem, de hogy! Nem lett volna igazságos! Aki meg tetszett... - elhallgattam. Óriási hülyeséget csináltam.

-mi történt? -kérdezte.

- csináltam egy hülyeséget... Azt játszottuk az anyja előtt, hogy eggyütt járunk... És kiraktunk egy képet közösen.. Mindenki terjesztette, hogy eggyütt vagyunk!

- ez szívás! Edward tudja, hogy az ő hibája? -kérdezte.

- én is része vagyok, mert az anyja engem utál! De ha kisminkelem magam nem ismer fel!-meséltem neki.

- hogy utáltad meg? Mit tett? -kérdezte, de amígra válaszoltam volna közbevágott. - én már régóta tudom, hogy bármire képes, hogy Edwardot megvédje! De minden ezért van!

- engem megfenyegetett, hogy elveszítjük a házunkat ha nem hagyom békén!

-ez durva! - mondta- és még barátok vagytok? -kérdezte.

-persze,de nem tudom, hogy hozzam rendbe Ronaldal... Ő ha szeretett akkor magam miatt... Edward..hát addig csak a barátom volt... Kitalált egy mesét és én először be is vettem..

- hazudott, neki mindig a menő csajok kellenek! Jamellát szerette és nem téged! -mondta.

- pontosan, de segítened kell! Vedd rá hogy vegye le a képet! -jutott az eszembe.

Nick gépelt a vonal másik oldalán.

- megkerestem a képet és baromi sokan látták és like-olták! Nem fogja levenni! -mondta Nick.

- elintézem én..-mondtam- akkor szia!

-szia! -és letettem.

Ott ültem az ágyamon és gondolkodtam, hogy mit fogok Edwardnak mondani. Gondolkodtam, hogy az igazságot mondom el... Felhívtam.

-szia! Ne haragudj, hogy most zavarlak! -mondtam, mivel elég későn hívtam.

-nem gond! Miről akarsz beszélni? -kérdezte.

- hát tudod arról a képről, ami a te oldaladon van! Rólunk... Az emberek olyanokat hisznek, ami nincs is és én nem szeretek kamuzni!

- értem, de gondolhatnál rám is! Több követőt is szereztem ezzel! -felemelte a hangját, már majdnem kiabált.

- hazugsággal szereztél és engem kihasználtál! -ordítottam. -szedd le! -letettem. Ennek így semmi értelme.