Music Is My Life◀The lyrics are my story.

20.

Hírtelen azt hittem mindennek vége és, hogy nincs tovább. A kezemet reflexszerűen az arcom elé emeltem. Edward sem tudta, hogy mit csináljon ebben a pillanatban. Talán el lehetne futni, de földbe gyökerezett a lábunk.

- Edward, én vagyok! -ordítottam, de azon nyomban elájultam, már rég nem ettem.

- ki? Angelica?! -ordított már ő is. Fel kapott a karjába és elvitt a kocsi útjából. Lassan magamhoz tértem, de márcsak Edward szobájában. A fiú az asztalnál ült és irkálgatott egy lapra.

- szia-köszöntem mikor megláttam a fiút.

- jobban vagy? -kérdezte és mellém ült az ágyra. Az arcom sápadt volt és a szemüvegem eltünt. Utána nyúltam, vagyis oda ahol lennie kellett volna.

- a szemüvegem!? -csattantam fel. De utána elmosolyodtam. -mindent látok...

-hogy vagy? -kérdezte újra.

-jól köszönöm!-mondtam.

- mit mondtál, ki vagy? -kérdezte kíváncsian.

-itt az ideje, hogy megtudja az egyik legjobb barátom az igazat!- a hajam nagyon vizes volt, de szépen lecsúszott a gumi róla. A hajam szétterült és elöbukkant egy kék tincs. - ide adod a táskámat? - kivettem belőle a mobilom és megkerestem egy képet, amit felraktam Jamelláról. - kész vagyok elmondani a legnagyobb titkom! Remélem megérted... -lehajtottam a fejem és elkezdtem egy képet keresni a telómba. -senki sem tudja! -tettem hozzá- ez a kép...

- Jamelláról készült, felismerem! -mondta, a szeme csillogott. Magam mellé tettem. Igaz, hogy vizes volt a hajam, de világos volt.

- én vagyok. - mondtam. Becsuktam a szemem, nem akartam látni az arcát.

- ez lehetetlen...hogy nem ismertelek fel? -mondta vidáman.

- nem haragszol? -kérdeztem és már ki mertem nyitni a szemem.

- egy picit, hogy hagyhattál ki ebből a buliból? -kérdezte vidáman. Ez jól esett. -még időben mondtad el, köszönöm!

-mért mi történt volna, ha nem? -kérdeztem.

- később rosszabb lett volna... Akkor már haragudtam volna! -mondta.

- köszönöm! -mondtam és megöleltem a fiút. -de ugye megőrzöd a titkom? -kérdeztem.

- persze, csodálatos vagy! -mondta és azt vettem észre, hogy a feje közeledik. Mármint meg akar csókolni? Igazi csókban még nem igazán volt részem... -bocs, elfelejtettem!

-semmi...

-jobb lenne, ha hazamennél! Ugye jól vagy?! -bólintottam. -köszönöm, hogy elmondtad, így már mindent értek! - tolt ki a szobájából. -rengeteg mindent meg kell még szerveznem... Nem haragszol?

- dehogy! Szia, akkor holnap! -köszöntem el. Kiléptem a szobából, de vissza fordultam. -segítsek? -ajánlottam fel.

- igen, légyszíves! -mondta mosolyogva. - kérhetek egy szívességet? Énekelsz a bulimon te szupersztár?

- öm....még nincs kész a dalom... -sütöttem le a szemem.

- én elboldogulok ezzel! Igyekezz, én tudom, hogy sikerül befejezni! - kirohantam a szobából majd a házból is, átrohantam a kerteken, majd berohantam a házunkba.

Mindenki otthon volt. Ott ültek és vacsoráztak. Ilyen késő van.

-kicsim nem eszel velünk? - apát szokásszerint inkább az érdekelte, hogy mit kerestem a szomszédban.

- miért voltál ott ilyen sokáig? -kérdezte.

- elfelejtettem kulcsot vinni és... Esett az eső, valahova be kellett mennem.

- de holnap suli! -mondta. Hol él ez? Holnap szombat Edward partija.

- apa holnap szombat! Senki sem megy suliba! -mondtam és felmentem az emeletre, majd be a szobámba. Ledobtam mindent és elővettem a dalt legalábbis azt, ami eddig megvan. Nagyon kevés, de tudom, hogy sikerülni fog.

Éjfélig dolgoztam rajta, de utána elmentem aludni. Mikor kinéztem az ablakon, úgy ahogy minden elalvás előtt. Átnéztem a szomszédba. Edward szobájában égett a villany és mintha valaki ülne az asztalnál, vagyis fekszik az asztalon. Nagyot sóhajtottam és kiléptem az ajtón. Átmentem, de nagyon késő volt. Nem volt nyitva a hátsó ajtó. Most mit csináljak? Az ablakja nyitva volt és megpillantottam néhány díszítő álványt, amire a növények futnak fel. Megnéztem, erős tákolmány. Elkezdtem felmászni rajta. A házban mindenhol aludtak már, nem is értem mit csinálok. Sikerrel jártam, bent voltam a szobájában.

- Edward? Hahó? -muszály volt felkelteni, mert át akartam rakni az ágyába.

-igen? Angelica, te mit csinálsz itt?! -kérdezte.

- láttam, hogy fel van kapcsolva a lámpa és, hogy te az asztalon alszol! Ezért átjöttem! -mondtam. Edward felállt és a lámpa kapcsolóhoz sétált. Korom sötét lett, nem láttunk semmit. Elővettem a telefonomat, hogy világítson.

- gyere! -húzott be az ágyba. -veszélyes dolgot művelsz!

- van barátom! -mondtam.

- én ezen az oldalon alszom te meg a másikon, nagy az ágyam! - komolyan beszélt. Pár perc múlva ő már aludt, én nem tudtam sehogysem.