Music Is My Life◀The lyrics are my story.

7.

Péntek az utolsó nap a héten. Tegnap rengeteg dolog történt. Nem akarom, hogy megismétlődjenek. Ezért muszáj kitalálnom valamit, hogy ne bukjam le. Napszemüveg az már nem megoldás. Paróka, nem az sem jó. Legvégül azt találtam ki, hogy, szerzek egy szemüveget és azt hazudom, hogy szemüveges lettem.

-sziasztok! -mentem be az osztályba az új mencsi kék szemüvegemben.

- szia, jól áll! -mondta Ann rögtön.

- köszi, mostantól nekem ezt olvasáshoz kell csak hordanom! Bár még nem teljesen barátkoztunk össze egymással! -megláttam Nicket aki éppen közeledett felénk.

- szia édes! -köszönt én meg rögtön elpirultam,de tudtam,hogy semmi nincs köztünk.- milyen volt a reggeled?-kérdezte, mikor már a kezét a derekamra helyezte.

- nagyon király! Azon kívűl, hogy ezt a szemüveget fel kellett vennem. -mondtam.

- ugyanmár, rajtad minden jól áll! - újra elpirultam, mivel állandóan "bókol" nekem.- ki jössz sétálni?

Mégis hogy mehettem bele ebbe a játékba? - persze! -válaszoltam.

A becsöngőig sétáltunk a fehér folyosókon,egymás kezét fogva. Edwardot nem láttam csak egyszer, utána eltünt. Én nem akartam, hogy kerüljön, de ezzel mégjobban elszúrtam. Itt jön az új barátnője. Persze, hogy egy menő csajról van szó. Barna hajú és vékony. Pont egymáshoz illenek. És mindennek ellenére ide jön. Pont ez hiányzik.

- szia! Ugye te vagy Angelica?-kérdezte. Honnan tudja ez az alak a nevem? Ez egyértelmű: Edwardtól.

- igen! Miújság? Mit akarsz? -kérdeztem feszülten. Az ilyen csajok nem mennek oda senkihez cél nélkül.

- jaj, ne gondolj semmi rosszra, csak gondoltam, hogy köszönök! - mondta lassan tagoltan, hogy biztosan megértsem. Ez a hangnem nagyon idegesítő volt.

- nem jól tetted! Nem gondolod, hogy gáz, hogy velem mutatkozol, mert én a rangodon aluli vagyok?-kérdeztem flegmán.

- képzeld nem, mert Edward barátja vagy! És aki a pasimmal barátkozik az az én barátom is! - nagyon komolyan beszélt. "Pasim"-szót nagyon erőteljesen megnyomta a többihez képest.

- értem! -mondtam és megöleltük volna egymást, de Nick közbevágott.

- mennünk kell órára! Becsöngettek! -a legjobb kor szól bele.

- jövök neked eggyel! -mondtam a fiúnak.

Még a tanár elött értünk be a terembe. Leültünk a helyünkre és vártuk, hogy kezdődjön valami. Késve, de megérkezett a tanár. Elkezdte az órát azzal, hogy miért késett. Hosszú beszámolója a jelzőig tartott. Ez volt az utolsó órám és egyben a legunalmasabb. Egész órán Nickkel egymás kezét fogdostuk, de közben nem is néztünk egymásra. Mindenkivel elhitettük, hogy mi járunk. Ezután a "pasim" hazakisért. Felvettem persze a szemüveget és úgy mentem ki az utcára. Megint itt szaglászott az a fotós. Szerencsére engem nem ismert fel csak Nicket és így nem követett minket.

Itt a hétvége, egy új klippet tervezek arról, ami történt. A dal címe: barátságot akarsz? Persze Edwardra gondoltam, de senki nem tudja, hogy róla szól.

Szombaton a szüleim és a testvéreim elutaztak. Engem otthon hagytak, de kedden jönnek haza. Egész hétvégén ki se dugtam az orrom a házból, csak a videóklip megtervezésén dolgoztam. Párszor láttam Edwardot a kertükben focizni, de ő biztos, hogy engem nem vett észre.
Vasárnap se történt túlzottan semmi, ami eltérne az álltalánostól. A videoklipet leforgattam egyedül. A szobámat kidekoráltam, hogy senki ne jöjjön rá hol forgattam azt a bizonyos klippet és még ki is mentem a parkba. Nagyon jól sikerült. Szerintem ez a szám mindenkinek tetszeni fog. Rengeteg kommentet kaptam és like-ot, mikor kiraktam, szinte röktön. Ebből azt szűrtem le, hogy tetszett a fanjaimnak az, amit csináltam. Este még kimentem a kertbe és újra meg újra meghalgattam és megnéztem. Hiányzott belőle valami. A kertben sötét volt, nem voltak lámpák, amik bevilágíthatták volna. Egy hintaágyon ültem és a meztelen lábam a puha zöld füvön feküdt. Teljesen elmerültem a kert szépségében ahogy néhány szentjánosbogár szálltak és a zenében, amit közben hallgattam. Nem vettem észre, hogy ki van a másik kertbe és, hogy mindent hall. A kerítés mellett állt és egy lyukon, amit körbefontak a növények kukucskált átt a mi kertünkbe.

- szia Angelica! -köszönt, én meg gyorsan lecsuktam a laptopomat. - nagyon tetszik ez a szám! Olyan őszinte és egyben szomorú. Nincs benne öröm és boldogság csak a bánat! - ez hiányzik, de én direkt ilyet akartam.

- nagyon jól kifejezi az érzéseket, talán túl jól is! Eddig rengetegen látták már! Elképesztő ez a csaj! -mondtam, hogy ne gyanakodjon rám.

- ez is azon a blogon van fent? -kérdezte és már vette elő a telefonját.- jé, csak nem láttam.. ma nagyon elfoglalt voltam.

Hírtelen beszaladtam a házba, otthagyva a fiút a kerítés mellett. Látta, hogy elrohanok, de nem kiálltott utánam, csak nesztelenül állt egyhelyben.