Music Is My Life◀The lyrics are my story.

14.

- Edward én el akartam mondani, de nem tudtam! Sajnálom ezt az egészet!

- miért nem mondtad el,hogy Jamella vagy?

- mert féltem, hogy mit szólsz és a szüleim is! Ők sosem akarják, hogy énekeljek! -nagy szemekkel nézett rám, nem tudta mit mondjon. Láttam rajta, hogy csalódott és, hogy át kell neki gondolnia ezt az egészet.

- mert féltél? Ezt nem értem!

- tudod, tudtam, hogy ez lesz! Én nem akartam híres lenni, mint a legtöbb ember! És azért féltem, mert megtilthatják, hogy azt csináljak, amit szeretek! Nem volt más mód!

- ANGELICA! - rázta meg valaki a vállam.

- hol vagyok? -kérdeztem hírtelen ahogy kinyitottam a szemem. Körbenéztem és rengeteg kíváncsi tekintettet láttam. - tudjátok a titkom? - kérdeztem hangosan.

- Angelica, jobb lenne ha hazamennél! -mondta a tanárnő.

- nem kell csak elaludtam... Bocsásson meg!- próbáltam ki magyarázni. Igazság szerint semmit nem aludtam este, mert Edwardot néztem ahogy alszik.

- jobb ha hazamegy! Lehet, hogy beteg! -mondta a tanárnő és kinyitotta az ajtót.

-nincs semmi bajom, csak állmos vagyok! -mondtam, de már szedtem össze a cuccaimat. -oké, akkor haza megyek!

-legközelebb aludd ki magad este! -mondta a tanárnő. Elhagytam a termet és kimentem a folyosóra. Senki nem volt a folyosókon.

Tisztán emlékszem Edward arcára, hogy milyen csalódott volt, mikor megtudta, hogy én vagyok Jamella az álmomban. Bárcsak ne lennék az aki. Felhagyok ezzel az egésszel és inkább a saját életemet élem, van mit csiszolni rajta. De ez volt az életem, hogy mixeket csináltam és énekeltem. A buli pont tökéletes hely, hogy bejelentsem a karierem végét.

Szomorúan lementem a lépcsőn, hátamon a táskával. Vissza vissza néztem, mintha már nem jönnék többet vissza. Az ájulás kerülgetett a fáradtság miatt egészen hazáig. Otthon ledőltem a kanapéra és azon nyomban elaludtam. A család tagjaim délután érkeznek. Nyugottan aludtam három órán keresztül, majd egy kopogásra lettem figyelmes. A szüleim nem szóltak még, hogy elindultak, vajon ki lehet az? Nagy nehezen felálltam és megigazítottam a gyűrött ruhámat. Kinéztem a kukucskálón az ajtón és Edward állt elötte. Fáradtnak és dühösnek látszott. Kinyitottam az ajtót és a fiúra néztem.

- ne nézz így rám! -mondta karba kulcsolt kézzel. - csak nem tudok bejutni a saját házamba! Te mit keresel itt? Hallottam, hogy hazajöttél!

- a tanárnő haza küldött, mert elaludtam az óráján... És te? Te sem szoktál ilyen hamar itthon lenni! -mondtam, de közben beengedtem a fiút.

- engem is haza küldtek! Elaludtam a saját szakomon, ami mindig lázba hoz, de most...nem tudom mi történt...

- nem sokat aludtunk este! Vagy én nem tudom! -mondtam. Leültünk a fotelba és azt hittem, hogy Edward rögtön elalszik. - légyszi ne aludj el a házamban, mert a családom bármikor haza jöhet és fura lenne, ha te is itt lennél! De ugye nem haragszol, hogy nem engedlek aludni?

- dehogy! -mondta, majd ásított egy hatalmasat. Annyira fáradt volt szegény, hogy a kezét is megerőltető volt a szája elé raknia.

- majd átmegyek, ha szólsz és megszervezünk ezt azt a bulival kapcsolatban! -ajánlottam fel.

- remek! -pattant fel és megölelt. -köszi, de akkor most megyek!

- akkor szia! - és ki kísértem a fiút.

Rögtön csöngettek ahogy elment. A családom megérkezett. Oda siettem az ajtóhoz és kinyitottam.

- sziasztok! Jó, hogy újra itthon vagytok! -ugrottam a nyakukba. Az a probléma, hogy elfelejtettem reggel összepakolni és két tányér volt az asztalon.

- szia kincsem! -köszönt anya nekem, de rögtön feltűnt neki a tányérok. - két tányér? Kivel reggeliztél?

- csak Edward át jött mert tart egy bulit, mert szombaton lesz a 20. születésnapja és segítséget kért. És mivel az ő szülei sincsenek otthon és nem volt neki friss reggelije ezért felajánlottam, hogy egyen velem! Addig sem voltam egyedül! -mondtam az igazságot.

- jól tetted!- mondta anya.

- de ha lesz köztetek valami akkor szólj! -mondta apa.

- csak barátok vagyunk megnyugodhatsz! -mondtam apunak egy ölelés közben.

Újra minden visszatért a régi kerékvágásba. Mindenki megérkezett és holnap suli. Felmentem, hogy megcsináljam a matek házit és, hogy befejezzem a dalt Edward bulijára. Dal írás közepette megszólalt a mobilom. Edward. Azt írja, hogy most már átmehetek hozzájuk. Eltelt 4 óra mióta átjött. A dalt sikeresen befejeztem.

-szia! - be mentem a nyitott ajtón keresztül Edwardék lakásába. Sehol sem volt senki. Hova tűnt? - Edward? Hahó? -egyre csak beljebb mentem.

A konyhát fények világították meg. Az emeletről fények szöktek le a földszíntre. Trappolásokat hallottam, vagy inkább egy magassarkú sarkának kopogását. Valaki jött lefele a lépcsőn. Egy ismeretlen lány jelent meg. Elakadt a szavam.