Music Is My Life◀The lyrics are my story.

30.

Megettem egy almát tanulás közben. Elég gyorsan megtanultam a dolgokat. Újra csörögni kezdett a telefonom. Most Ronald hív.

- szia, miért hívtál? -kérdeztem.

- ma van egy koncertjük, de holnap is van! -tette hozzá.

- jobb lenne nekem a holnap!

-rendben, mit csinálsz éppen gyönyörűm? -kérdezte.

- még nem járunk! -javítottam ki a fiút a becenév miatt.

- még? Akkor van esélyem! Nem tudtam!

- éppen tanulok a holnapi dogára, de semmi különös!

- ez aztán az izgalmas élet! Dalokat írsz és tanulsz is! Még jó, hogy három nap és itt a tavaszi szünet!

- ne is mond, nem tudom mit fogok ennyi szabadidővel kezdeni! Találkozhatnánk! -mondtam egy ötletet.

- levettelek a lábadról! -mondta nevetve.

- lehetséges! -vigyorogtam a szobám közepén mint egy tejbetök. - és hol fogunk találkozni? -kérdeztem.

- eljövök érted, mint egy úriember! -nevetett.-de nagyon sietnünk kell, majd!

- úgy lesz ahogy akarod! - mondtam.

- akkor most már együtt járunk? -kérdezte.

- holnap eldöntöm!

- ezt vehetjük egy igennek,drágám! -mondta. -jól fogod érezni magad velem!

- oké, de most le kell tennem! Szia Ronald! -köszöntem el.

- szia rózsám! Jó éjt! -köszönt. Kezdenek nagyon idegesíteni ezek a becenevek, de közben meg nagyon élvezem. Leraktam. Háton feküdtem az ágyon és a mennyezetet bámultam. Álmodoztam, hogy milyen lenne, ha egy tulipán mezőn csókolóznánk. Megcsörrent a mobilom. Nem néztem meg, hogy ki az. Kinyomtam. Újra csörögni kezdett. Felültem az ágyon és felvettem Edward hívását.

- szia, miújság? -kérdeztem.

- először kinyomtál? -kérdezte.

- én, öm... Izé.. Az úgy volt...

- hagyd, szóval igen! Miért nem akarsz velem beszélni? -kérdezte dühösen. -jönnöd kéne a vacsora miatt! Csak szólni akartam, de mindegy!

- elmegyek, mert már lemondtam egy programot miattad! - nagyon szarul érzem magam a történtek miatt- Fontos vagy nekem, de mint barát! Ezen meg te lépj túl!

- van valaki más is az életedben? Megismerkedtél valakivel?-kérdezte. Féltékeny volt, hallottam a hangján.

-megyek át hozzátok! - mondtam és kinyomtam.

Nem tudtam előre, hogy milyen lavinát fogok elindítani ezzel a vacsival.

- nagyon finom a csirke! -dicsértem meg Edward anyjának a főztjét, ami mellesleg borzalmas volt.

-mit szeretsz csinálni a szabadidődben, kedves Sophie? -hangzott a 125-ik kérdés.

-fotó modell vagyok és én ezt szeretem is csinálni! Meg sokat utazok mindenfelé!

- nagyon szeretem ezt a kalandvágyat benned! - mondta Edward.

- szoktál anyukádnak segíteni a főzésben? Jól el fogod látni a fiamat? -kérdezte. Egyre jobban kezdem észrevenni, hogy az anyja wweweeeee
Mielőtt hazamentem volna feeerelrakott Edward magunkról egy közös képet. Persze, hogy én nem jöttem ki jól ebből sem. Mindenki azt kezdte terjeszteni, hogy mi járunk.

- Ronald, megmagyarázom! Mi csak barátok vagyunk, semmi több! -próbáltam magyarázkodni.

- azon a képen nem úgy tűnik! Sajnálom, én kedveltelek, de ennek itt vége! Nem is kell mit lezárnunk, igaz? - annyira rosszul érzem magam. Hülye ötlet volt ebbe belemennem.

- ha nem bízol bennem az nem az én bajom! -letettem. Nem akartam többet veszekedni.

Szerba délután van, vége a sulinak és itt a tavaszi szünet. Ki se dugom az orromat a szobámból. Éppen dalokat írok, hogy milyen az ha elveszted azokat akik fontosak neked. Amióta sztár lettem kevesebb időm marad a családomra is. Mike éppen éretségizni fog, kemémyen kell tanulnia. Sokat foglalkozik a húgommal és úgy érzem azért, mert nekem nincs időm... De ez most meg fog változni. Nem akarom a családomat feláldozni.

Mentem ki a szobámból, Mike szobája szemben van az enyémmel.

- megteszem azt amit akarsz, de én is kértem tőled valamit!

-Mit akar valaki a bátyámtól?

Dermedtem ott álltam az ajtóban. Mike háttal állt nekem, nem láthatott.

- tiéd a húgom! És még sok más! De kérem a jutalmamat! -fenyegetőzött. Valami nagy baj lehet. Mit akar tőlem ez az alak? Én nem vagyok egy tárgy. És a bátyám ezt hogy hagyhatja és hogy mehetett ebbe bele? Majd meglátod kivel húztál ujjat. Lerakta. Én beszaladtam a szobámba és becsuktam az ajtót.

Kinyílt az ajtóm, Mike lépett be.

-szia! -köszöntem és megigazítottam a hajam. -éppen egy új számon dolgoztam... Te min ügyködsz?

- van esetleg kedved eljönni velem egy koncertre? -tudtam hogy nem kettesben leszünk, de azt a parasztot helyre kell raknom.

-van! És mikor? -kérdeztem.

- hát... Ma! -mondta egy kis habozással.

-rendben... És ki kell kennem magam? Tetszenem kell majd valakinek? -kérdeztem.

-gyere úgy ahogy szeretnél! - és kiment az ajtón. Hallottam a fal másik oldaláról, hogy ordít, hogy EZ AZ! Ez nazgyon fura, de ideje készülődnöm.

A végén egy kék farmer kabátot vettem fel egy fehér hosszú és bő fölsővel. A nadrág pedig fekete volt. A rúzs egy barna matt volt. A szemeimet ezüstre festettem. (Nagyon szeretem ezt a színt!) A hajamat kivasaltam és befontam egy tincset hátra. A kedvenc ezüst magassarkúm és táskám mellett döntöttem. Szeretem ezt a kombinációt. Remélem nem lesz ez kicsit sok.

- kész vagyok! -mondtam és leléptem az utolsó lépcsőfokról.

- király, mennyünk! -mondta Mike. A bátyám magas és szőke volt. Ha nem lenne a tesóm összejöttem volna vele. Nagyon helyes, de nincs szerencséje a lányok körében.

Egy kocsi fékezett le a házunk előtt. Itt van az akit nagyon vártunk. Mike nem öltözött ki, abban volt, amiben otthon. Csengettek. Mike odavonszólt az ajtóhoz, hogy nyissam ki. Egy nagyon helyes srác állt előttem. Számomra idegen volt, de Mike ismerte. Kézfogással köszöntötték egymást. A fiú széles mosollyal nézett rám. Majd megvillantotta a perverz mosolyát. A bátyám ott állt és nézett ránk. Lehetséges, hogy bűntudata is volt az elégedetség mellett.

-köszi Mike, hogy egy ilyen... -próbáltam a legmegfelelőbb szót megtalálni a fiúra, aki mellesleg ott csurgatta a nyálát mellettem. - elérhetetlen és dögös pasit hoztál nekem, házhoz! - ránéztem a srácra és elégedett volt.