Music Is My Life◀The lyrics are my story.

25.

- összefoglalná nekünk röviden az elmúlt pár nap történéseit?

- ez az egész úgy kezdődött, hogy leestem egy fa tákolmányról és összetörtem magam. Rettenetes érzés volt, mivel azt mondták, hogy kevés az esélye annak, hogy ne tolószékbe kössek ki! És néhányan azt gondolják, hogy hazudunk, de én ezt komolyan átéltem. Már le akartam mondani mindenről, akkor raktam fel a búcsúvideót is! Telefonon beszéltem, mikor erős fájdalmat éreztem mindenhol a testemben! A kövtkező pillanatokban már nem voltam magamnál. Mikor felébredtem, semmi bajom sem volt. A családom nagyon boldog volt és elmehettem a buliba.

- és hogy kerültél haza? -kérdezett egy újabb kérdést.

- nem jöttek össze a dolgok, az én hibámból és leittam magam. De annyira, hogy a barátomnak kellett hazavinnie! Remélem világosak voltak a dolgok, de engem várnak szóval elmegyek! - mondtam és az egyik autó felé. - elnézést hazavinne? -kinyílt az ajtó. Egy kislány ült a hátsó ülésen. Aranyos rózsaszín ruháját belepte a csoki.

- hogy hívnak? -kérdezte az anyja.

-Angelica! -bekapcsolta a rádiót.

Angelica még mindig azt állítja, hogy megsérült...

- elnézést, de kikapcsolhatnánk a rádiót? -kérdeztem.

- természetesen, de áruld el kérlek, hogy miért! -kikapcsolta.

- azért mert rólam van szó és nem érdekelnek mit gondolnak mások...

- tényleg rólad van szó a rádióban? -kérdeze a mögöttem ülő kislány vékony hangon.

- igen, mert egy híres ember vagyok..vagy is csak mostanában...egy énekes...

- tényleg? -kérdezte a kis lurkó.

- hova vigyelek Angelica? -kérdezte az anyja. Elmondtam a címem és seperc alatt odavitt.
-köszönöm a fuvart! - mondtam és kiszálltam. -adhatok egy puszit te kis hercegnő? -kérdeztem és kinyitottam a hátsó ajtót.

- persze! -mondta vidáman. Adtam neki egy kis puszit a homlokára.- az álmokat teljesíteni kell! -hátra indultam a szatyraimért.

- köszönöm, hogy ilyen kedves a kislányommal, rendes öntől!

- tegeződjünk kérlek! -mondtam vidáman.

- először meglepett, hogy egy sztár beugrik egy kocsiba, de...nem lehet könnyű életed!

- nem nincs és nem is lesz! Örülök, hogy te voltál itt! Az emberek a tökéletességet várják el tőlem! Még egyszer köszönöm, hogy elhozott, most mennem kell! -kivettem a cuccaimat. -ott vannak még a sárga ház előtt emberek? -kérdeztem halkan.

-úgylátom letáboroztak a házatok előtt! - ez szomorú, még mi kell nekik?

- oké akkor átmászok a kerítésen! Köszönöm! - elhajtott és én ottmaradtam a cuccokkal. Úgy tettem ahogy mondtam. Sikeresen átküszködtem magam és máris a kertünkben voltam. Az ajtó még mindig nyitva volt.

- sziasztok megjöttem! -köszöntem.

-mi történt veled? -kérdezte anya az új ruháim láttán. A cipőm kopogására már a többiek is felfigyeltek.

-csak ideje sztárosan öltözni... -mondtam. Örültem már, hogy levehettem a magassarkúmat. Leraktam a szatyrokat és kerestem valami kaját. Már régóta éhes vagyok.

Egy fekete limó érkezett a ház elé. Edward pattant ki belőle, nagyon elegáns volt. Teljesen elfelejtettem a bulit és már nincs elég erőm, hogy elmenjek.

- szia- köszöntem.

- szia! Miben állapodtunk meg?

- sajnálom, de egyedül megyek, majd ha megyek! -mondtam. -sajnálom, nem akarlak bele rángatni minden hülyeségbe!

- nem tettél semmit! Ki mondta ezt neked? -kérdezte és beljebb jött a lakásban. -mi ez a sok szatyor? Te tényleg bevásároltál!

- menj el, majd máskor megyünk abba a buliba! -mondtam.

-most megyünk! Nem akarom, hogy elszúrd az esélyeidet! Akartam mondani, hogy nagyon jó voltál az interjúban! - mosolygott. - de még van min javítani!

- átöltözöm, itt megvársz? -kérdeztem és felindultam a lépcsőn.

-köszi! - és letelepedett az egyik székre a konyhába. Gyorsan belebújtam egy egyszerű fehér színű ruhába. Ez a világos szín kiemelte a barna bőröm. Feldobtam egy ezüst nyakláncal és egy hasonló színű magassarkúval. A hajam most begöndörítettem. Egy vörös rúzst és egy szintén ezüst semfestékkel sminkeltem ki. A szempilláimat is kifestettem és egy tust is húztam. Próbáltam sietni, de tudjátok, én nem gyakran használok ilyen termékeket.

Leindultam a lépcsőn, de vissza kellett fordulnom a táskámért.

- csinos lettél! - dicsért meg Edward mikor már leértem a lépcsőn, mintha egy örökké valóság lett volna lelépkedni.

- akkor megyünk, de hova? Azon kívül, hogy egy buliba! -tettem hozzá, mintha képbe lennék.

- a legjobb buliba a városban és ha szabad kérnem ne idd le magad hamar, mert nem minden nap megyek ilyen buliba! - mondta.

- csak miattam engednek be, ismerd el! De rendben! Most én is tovább tervezek bulizni! -nevettem el magam, miközben beszáltam a limuzinba. Gyönyörű és megtiszteltetés ilyenben utazni. -lesz még ott valaki a suliból? Kire számítsak? -kérdeztem, mintha nyomozni mennénk.

- senkiről nem tudok, de hamar eljövünk, mert hétfőn suli! -mondta tájékoztató jelleggel.

-teljesen kiment a fejemből! -mondtam.

- azért mondtam!

-mit mondtál az anyukádnak? Hova mentél? -kérdeztem.

- a barátaimmal mentem... -válaszolta. Megszólalt a telóm. Az emlegetett szamár az.