Music Is My Life◀The lyrics are my story.

32.

A napokban újra kimentem a parkba, ahol Ronaldal találkoztam először. Most is ott vagyok. Csak ülök ott egy fekete pulóverben és egy parókában. Már elegem van a rajongókból és a folytonos bújkálásból. Csak így tudom itt hagyni a házat. Az utolsó tavaszi szüneti nap van. Edward azóta sem szedte le a képet és rohadtul dühös rám.
Bárcsak erre járnál és elmondhatnám a dolgokat, Ronald!
Ő mondjuk sztárként ismert meg, mégis igazinak és őszíntének tűnt.
Sok fiatal sztár van a környéken és úgy látom, hogy egy erre tart egy csomó rajongóval. Megfordultam a padon, hogy ne ismerjenek fel, még véletlenül se. Szegénykét meg tudom érteni, hogy min mehet keresztül ebben a pillanatban. Ez jó sportág is lehetne, hogy futsz a rajongók elől. Lépkedéseket hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Ronald?

- szia, nem tudom, hogy ki vagy, de segítened kell! -hadarta lihegve. Ő nem ismert fel, de én igen. Levettem a napszemcsit és lánéztem.

- biztos, hogy segítsek? -kérdeztem. Továbbra sem esett le neki a dolog.

- a barátnőm miatt vagyok itt, hogy vegyek egy viragot, de lerohantak a fanok! - kezdte újra a szövegét. Barátnő? Pár napja szakított.. De lehet, hogy nem is jártunk. Éreztem, hogy a szemem könnyekkel kezd megtelni. Feltoltam a szemüveget és felálltam. Fekete voltam tetőtől talpig. Mostanában ilyen a hangulatom. Csak a hosszú szőke hajam és a fufrum tűnik ki. Magassarkúm a fiú feje fölé emelt.

-gyere utánam! -mondtam. És elindultam a házak közé. Kezdtem levenni a pulcsim és a fiúra adtam.

-kössz! -köszönte meg. Legszívesebben nem tettem volna meg, de én nekem is jól esne, ha valaki segítene ilyenkor.

- siess! -mondtam és szaladni kezdtem. A magassarkúm magassága már nem akadájozta a közlekedésemet, már edzett voltam.

Megérkeztünk egy virágárushoz.

- akkor ennyi! - a kezemet felé nyújtottam, hogy adja vissza a pulcsimat. -vissza adod a pulcsim? -kérdeztem.

-persze! Bocs, először nem tudtam mi kell! -mondta nevetve és levette. A könnyek még mindig a szememben voltak. Fájt, hogy túl lépett rajtam.

- kérdezhetek valamit, azért mert megmentettelek! -mondtam félve.

- kérdezz és én megválaszolom! -mondta mosolyogva. Össze kellett szednem magam, hogy megkérdezzem azt, ami mindenre a választ megadja.

- mióta vagy eggyütt a barátnőddel? -kérdeztem. Nem igazán erre a kérdésre számított.

-ugye nem vagy paparazzi vagy fotós? -kérdzte.

-dehogy! Csak érdekel! -mondtam. Remélem elég meggyőző voltam.

- nem hiszem el! -mondta. -tudod szerintem még te sem tudod, hogy ki vagy! -mondta nevetve. Röhögött rajtam.

- válaszolj és eltünök! -mondtam.

- több hónapja! Nem válalnám még fel, ha egy hete ismerném! -mondta.

- szemét! -ordítottam. - szia! - köszöntem el és jobbnak láttam, ha elmegyek. Még a végén olyat tettem volna, amit később megbánok.

- várj! Miért akadtál ki? -rohant utánam. Ezt nem értem! Azt akarja, hogy leszedjem a fejét? A sminkem biztos, hogy szétfolyt a napszemüveg alatt.

- semmi csak eszembe jutott a pasim, aki szakított velem mert az egyik haverommal csináltunk egy képet, hogy az anyja ne tudja meg hogy eggyütt lógunk! Egy párnak adtuk ki magunkat és ő félreértette! És nem csak ő hanem a rajongóim is! Bocs nem is voltunk eggyütt csak ismerkedtünk! -mondtam zokogva. - de inkább felejtsd el! -mondtam és elszaladtam.

[ … ]

Legalább elmondtam az igazat! Vagy elhiszi vagy nem! Több hónapja? - én két hete ismertem meg vagy három! Megcsörrent a telefonom. Ronald az! Nem vettem fel. És hazudott, mert egy star! Újra megcsörrent. Megfordítottam, mert újra ő hívott. Abba hagyta. Csönd lett a szobában, végre. Mindig is hangzavar volt itt. Mentek a különféle mixek meg hasonlók, de mostanában jobban szeretem a csendet és a nyugalmat. A családom többi tagja is hozzá szoktak már, hogy nálam mindig nagy a ricsaj. Valami megváltozott. Újra csörögni kezdett a telóm. Már nem bírtam és felvettem.

- te szemétláda, én azt hittem, hogy tetszem neked! De tévedtem, menny a p*csába! -ordítottam.

- rossz számot hívtam? -kérdezte egy fiú. Ledermedtem. - Angelica, te vagy az? -kérdezte. Megnéztem a kijelzőt és Nick az!! Francba!

- bocsáss meg! Ma találkoztam Ronaldal és elmondtam a dolgokat, de kiderült, hogy barátnője van több hónapja... És kétszer hívott és azt hittem megint ő az! -mondtam. - bocsi! -nagyon cikisen éreztem magam.

-semmi baj! Nem aragszom! -mondta. -azért hívtalak, hogy elmehetnénk valahova, de most lehet, hogy rossz az időzítésem!

-köszi, hogy gondoltál rám! De most tényleg nem jó! -mondtam.

- akkor aludj jól, mert holnap suli! -mondta.

- te is! Jó éjt! -mondtam és letette.